Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1783 Az Országgyűlés 23. ülése, 1969. július 2-án, szerdán 1784 nácsok önállósága a rájuk bízott anyagi javak felhasználásánál. A tanácsok élni tudtak a megnövekedett hatáskörrel, általában helyesen, takarékos módon gazdálkodtak. Ennek bizonyítéka, hogy a megyei tanácsoknál és a megyei jogú városoknál 1968. év végén a költségvetési számlákon 2,6 milliárd forint, a fejlesztési alapokban pedig 4,8 milliárd forint halmozódott fel. Vannak, akik kifogásolják az év végi tanácsi pénzmaradványok nagyságát. Az ilyen véleményekkel nem lehet egyetérteni. Az új gazdálkodási rendszer bevezetése a tanácsoknál éppen azt a célt szolgálta, hogy ne kapkodva, az év utolsó hónapjaiban költsék el a rendelkezésükre álló pénzt, hanem összpontosítsák a lakossági, helyi érdekek szempontjából legfontosabb célok elérésére. Az ilyen törekvést a kormány messzemenően támogatja, különösen annak láttán, hogy a tanácsok ugyanakkor a folyó gazdálkodásban rájuk háruló feladatokat általában jól látták el. Az adatok éppen arra mutatnak, hogy a tanácsok gazdálkodása nyugodtabb és folyamatosabb lett, jobban előre néznek és terveznek. Ez pedig pozitív tünet. A tanácsok több mint 400 millió forinttal járultak hozzá vállalataik fejlesztéséhez. A hozzájárulásból azonban mindössze 24 millió forint jutott az építőipari vállalatok fejlesztésére. A tanácsoknál is jelentkező építőipari kapacitáshiány megszüntetése végett célszerű lenne, ha a jövőben fokozott gondot fordítanának az építőipar fejlesztésére, korszerűsítésére. Erre 1969ben anyagilag is lehetőséget biztosít az építési szerelési adóból várható évi mintegy 250—300 millió forint bevételi többlet, mert ezt a tanácsok állami támogatásának megállapításánál nem vettük figyelembe. Nem bizonyult helytállónak az az év elején felmerült aggály, hogy a szabadabb tanácsi gazdálkodás egyes ágazatok elhanyagolásához fog vezetni. A tanácsok nagy felelősséggel és ugyanakkor nagy gondossággal tettek eleget egészségügyi, szociális, kulturális és művelődésügyi kötelezettségeiknek. Ezzel egy időben gondoskodtak a rájuk háruló gazdasági feladatok minél jobb ellátásáról is. Nem kielégítő viszont a gazdálkodási hatáskörök és azok ellátásához szükséges eszközök decentralizálása a városi és nagyközségi tanácsok felé, holott ez egyre inkább kívánatos lenne e fokozatokban is. Az 1968. évi állami költségvetés benyújtásakor 1,5 milliárd forint költségvetési hiánnyal számoltunk. A költségvetés 1968. évi tervezésének a gazdaságirányítás új rendszeréből adódó bizonytalanságai ellenére a költségvetés az előirányzatot csak minimálisan meghaladó 1,7 milliárd forintos hiánnyal zárult. A hiány fedezetét a korábbi években képződött állami pénzkészlet biztosította. A tervezett egyensúlyi helyzet elérése az év közben bekövetkezett változás ellenére úgy volt lehetséges, hogy a kormány — de a tanácsok is — operatív intézkedéseik során messzemenően törekedtek a gazdálkodás stabilitásának biztosítására, s ez lehetővé tette a zárszámadásban kifejezésre jutó gazdálkodási eredményeket. Tisztelt Országgyűlés! A vállalatok 1968. évi gazdálkodásáról szólva sok eredményről, számos problémáról és nem egy tennivalóról kell megemlékeznem. A népgazdaság az elmúlt esztendőben is tervszerűen fejlődött, sőt azt is elmondhatjuk, hogy a gazdaságpolitikai célok megvalósulása tekintetében a tervszerűség a reform következtében a múlthoz képest jelentősen megnőtt. Sikeresen folytattuk a szocialista társadalom építését, a múlt évben is fenntartottuk a fejlődés folyamatosságát, és közben megkezdődött a gazdasági tevékenység széles területein à reform követelte átrendeződés. Ily módon bebizonyosodott, hogy a gazdaságirányítás új rendje alkalmas a gazdasági folyamatok tervszerű szabályozására. A népgazdasági terv teljesítése 1968-ban kedvezően* alakult annak ellenére, hogy ebben az évben először nem bontottuk le kötelező vállalati tervmutatókra a népgazdasági tervet, nem utasítottuk a vállalatokat központilag elhatározott termelési program végrehajtására, hanem olyan közgazdasági szabályozó eszközöket alkalmaztunk, amelyek a vállalatokat érdekeltté tették és irányították a népgazdasági tervben szereplő feladatok végrehajtására. Az 1968. évi népgazdasági terv teljesítéséről a következőket említeném. A nemzeti jövedelem 1968-ban 5 százalékkal nőtt. Az ipari termelés 5 százalékkal, az építőipari termelés 6 százalékkal emelkedett, a mezőgazdaság termelése 1—2 százalékkal volt több az előző évinél. A lakosság pénzbevételei 8 százalékkal nőttek, ami jóval meghaladta a tervezettet. A külkereskedelem és a nemzetközi fizetések terén a múlt évinél és a számítottnál is kedvezőbb eredményeket értünk el. A gazdasági növekedés üteme az előző két évinél mérsékeltebb volt, de a gazdaság területén biztató lépéseket tettünk az egyensúlyi viszonyok javítása felé. A vállalati munkát azonban — a népgazdasági terv teljesítésén túlmenően — közelebbről is meg kell vizsgálnunk és értékelnünk kell a gazdasági hatékonyság fejlődése szemszögéből. Köztudott, hogy a vállalatok 1968-ban bőséges nyereségre tettek szert. Ez hozzájárult a vállalati gazdálkodás folyamatosságához és biztonságához, megteremtette az alapját az önállóság fokozott kibontakozásának. Az első évben keletkezett magas nyereség azonban pillanatnyilag tompította az anyagi érdekeltség intenzitását, a vállalatokat nem késztette különösebb erőfeszítésekre a jövedelem további növelése, a gazdasági hatékonyság javítása érdekében. A nagy nyereség realizálásában az árrendszernek döntő szerepe volt, hiszen a számítottnál nagyobb vállalati nyereség egyik fő oka az 1968. január 1-i induló árak magas nyereségtartalma volt. A nyereség azonban év közben is folytonosan növekedett, amiben viszont az áraknak már jóval kisebb jelentősége volt, hiszen a termelői árak nem mozdultak az év során. Ez alól egyetlen kivétel az építőipar, ahol a beruházási építkezések évközi áremelkedése 6— 7 százalék volt, hozzájárulva a kiugró építőipari nyereségekhez. Ez párosul azzal, hogy az építőipar 6 százalékos termelésemelkedése mellett az ágazatban foglalkoztatottak száma 7 százalékkal