Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-41

3123 Az Országgyűlés 41. ülése, 1970. december 18-án, pénteken 3124 A helyzet javítása érdekében a kormány az elmúlt évben határozatot hozott a szolgáltatások fejlesztésére. E határozat nyomán már több intézkedés történt. Módosításra került az ösztönző rendszer, a kormány a fejlesztésre póthitelt biztosított. Ezek eredményeképpen a szolgáltatások mennyisége ez évben körülbelül 10 százalékkal haladja meg az előző évi szintet. 1971-től jelentősen növeljük a szolgáltatások központi támogatását. Erre a célra a negyedik ötéves terv időszakában másfél milliárd forint áll rendelkezésre. A lakosság vásárlásának bővítését szolgálják az Országos Takarékpénztár és a hitelszövetkezetek hitelnyújtásai is: Az 1971. évre vonatkozó számítások szerint a különböző fogyasztási célú közép- és rövidlejáratú hitelek összege együttesen megközelíti az ötmilliárd forintot. Ez a szám is mutatja, hogy milyen jelentős szerepet játszik ma már a lakosság életében a tartós fogyasztási cikkek beszerzése. Gyakori jelenség, hogy a lakosság az életszínvonal és az áruellátás alakulását is kritikával illeti. Tény, hogy elsősorban az alacsony jövedelmű rétegeknél e bírálat jó része jogos és a lehetőséghez képest mindent el kell követnünk az orvoslásra. A közvélemény megnyilvánulásai kapcsán azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az igények gyorsabban nőnek, mint a szükségletek kielégítésének reális lehetősége. Az egyre szélesebb külföldi utazások, az üzletek bővülő választéka, a háztartások gépesítése, az autók, és sok más tényező, mind szerepet játszik az igények növekedésében. A közvélemény számos tényezőből, anyagi, lélektani, ob^f&ktív és szubjektív elemekből tevődik össze. A jelenségeket azonban reálisan kell szemlélni, nem összefüggéseiből kiragadva, tértől, időtől és történelmi adottságoktól függetlenül. Természetesen gyorsabban fejlődni, gyorsabban gyarapodni lehet és kell is. Ehhez azonban az szükséges — és ennek minden emberben tudatossá kell válnia —, hogy az egyéni és a közös munka jobb, szervezettebb, céltudatosabb legyen. Intézkedéseinkben nem lehet csak az igényekből kiindulnunk. Nézni kell a mérleg mindkét oldalát. Ha ezt nem tennők, bizonyos idő múlva saját magunk vallanánk kárát. Tisztelt Országgyűlés! Gazdaságunk szoros kapcsolatban van az európai és a világgazdasággal. Legjelentősebb partnereink a tervgazdálkodást folytató szocialista országok. Velük bonyolítjuk külkereskedelmünk kétharmadát. Ez a magyar gazdaság stabilitásában jelentős tényező. Elősegíti, hogy hosszú távra tervszerűen gazdálkodhatunk. Ugyanakkor jelentős a forgalmunk a tőkés és a fejlődő országokkal is. A világpiaci hatások közvetlenebből és erőteljesebben érnek bennünket, mint azelőtt. Ezt mi egészséges folyamatnak tartjuk, olyannak, ami rugalmasabbá, versenyképesebbé teszi a magyar gazdaságot. A tőkés világpiac kedvezőtlen hatásait azonban nem engedjük spontán érvényesülni. Tudatosan szabályozzuk azokat a módokat, ahogy ezek gazdaságunkat érinthetik, még ha ez időnkint bizonyos áldozatokkal is jár. Előnye viszont a világpiaci hatások e szabályozott érvényesülésének az árak, a külkereskedelmi mérleg stabilitása, a foglalkoztatás biztonsága. Ugyanakkor az intenzívebb behatás előmozdítja a világpiac alakulására való gyorsabb reagálást, a termelés és az áruforgalom szerkezetének gyorsabb változását. Tisztelt Országgyűlés! Az 1971-es év negyedik ötéves tervének induló éve. Indulási pozíciónk jónak mondható. Ezt summázta a X. pártkongresszus nemrég lezajlott tanácskozása is. Problémánk, gondunk, tartalékunk, lehetőségünk van bőven. Rajtunk áll, hogy ezekből mit és milyen gyorsan oldunk meg, hogy milyen ütemben tudjuk fejleszteni gazdaságunkat, népünk életszínvonalát. Javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az 1971. évi költségvetést, amely új ötéves tervünk alapján készült, az abban foglalt feladatoknak megfelelően emelje törvényerőre. (Taps.) ELNÖK : A következő felszólaló Tűz -Ferenc képviselőtársunk. TŰZ FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Már csak rövid két hét választ el bennünket az újév küszöbétől és mögöttünk hagyjuk az 1970. évet, ami — sajnos — természeti csapásokkal, nehézségekkel és problémákkal bővelkedett. E jelenségek tükrében kell most az állami költségvetést és a népgazdasági tervet tárgyalnunk. Ennek figyelembevételével igyekeztem mindkét anyagot tanulmányozni. Legyen szabad néhány kérdéssel és javaslattal élnem, ami munkaterületemmel összefügg és választópolgáraim érdekeit szolgálja. A törvényjavaslat indokolásában kitér arra, hogy bizonyos átcsoportosítás indokolt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek beruházási tevékenységében. Konkrétan megemlíti, hogy az üzemek gépállománya az elmúlt években erősen elhasználódott. Ez valóban így van. A közelmúltban megyénkben megvizsgáltuk az erőgép-állomány helyzetét és kiderült, hogy a traktorok 41 százaléka 6 éven felüli és több mint 20 százaléka már 8 évnél régebben vesz részt a termelésben. A javítási költségek, a nagyfokú elhasználódás következtében évről évre fokozódnak. Megyei szinten a javítás és alkatrész-költségek 1968-hoz képest 1969-ben 60 százalékkal növekedtek, ami tovább fokozódott az idei évben. Nem javult az alkatrész-ellátás sem. Példaként említem meg, hogy termelőszövetkezeteinket kiszolgáló — egyébként jól és hasznosan működő — tatai AGROKER csapágy- és alkatrész-készletének értéke 14 millió forint körül van a korábbi 40—45 millió forinttal szemben. Mivel az elhasználódott géppark a termelési céloknak sem tud maradéktalanul eleget tenni, várható, hogy fokozódik a vállalatok gépvásárlási igénye a következő években. Az információ szerint viszont az árukínálat nem tudja fedezni a megnövekedett igényeket. A hazai gépgyártás nem biztosítja a szükségletet; gondoskodni kell az illetékes szerveknek megfelelő erő- és munkagép behozatalról, feltétlenül a szükséges pótalkatrészekkel együtt. Javaslatként szabadjon elmondani, hogy amint a termelőüzemeknek előnyös a géppark tipizálása, úgy helyes volna az egész ország erőgépállományát is kevesebb típusú géppel felsze-