Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-41

3125 Az Országgyűlés 41. ülése, 1970. december 18-án, pénteken 3126 relni és ahhoz a szükséges ellátást biztosítani. Nagy kiesést és sok bosszúságot okoz, amikor egy pár forintos alkatrész miatt hetekig-hónapokig állnak a drága pénzért megvásárolt gépek. A gépesítés problémájáról azért szóltam, mert amit megtermeltünk, gyorsan és veszteségmentesen szeretnénk betakarítani. Nem mehetünk el szó nélkül egy kapcsolódó téma mellett sem. Gyorsan terjedne, ha a gépbeszerzés lehetővé tenné a kukorica gépi betakarítását. Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy géppel 25—30 forinttal olcsóbb egy mázsa betakarítási költsége. A gabonafelvásárló vállalatok a szárítási kapacitás és a tárolótér hiányában már most nem képesek fogadni az értékesítésre felkínált morzsolt terményt, pedig még csak a kezdetén vagyunk a betakarítás gépesítésének; De így vagyunk a baromfiiparral, amely nem képes feldolgozni, így időben megvenni tőlünk az árut. Ha a mezőgazdasági termelés a jelenlegi ütemben fokozódik, rövidesen ez következik be a hízott sertés, a tej, és más áruk tekintetében is. Lehet, hogy egyeseknek meglepetés, de a szocialista mezőgazdasági üzemek tartósan növekvő termelése valóban ontja az árut a feldolgozó ipar, és a kereskedelem felé. A jó koordináció megteremtése sürgető feladat és ezt mi úgy gondoljuk, hogy nem a mezőgazdasági termelés korlátozásával, hanem a kapcsolódó feldolgozó és értékesítő szervezetek gyors fejlesztésével kell megteremteni. A törvényjavaslat indokolása a figyelmet a hatékonyabb gazdálkodás felé irányítja. Mezőgazdasági üzemeink gyorsan és helyesen reagáltak a központi akarat ilyen irányú közgazdasági ösztönzőire. Ezt bizonyítja a termelés gyorsütemű emelkedése megyénkben, amely összetételeiben is megfelel a népgazdasági célkitűzéseknek és hatékonyság tekintetében sem kell szégyenkeznünk. A háromnegyedéves felmérés szerint termelőszövetkezeteink bruttó termelési értéke várhatóan 10 százalékkal haladja meg az elmúlt évit és remélhető, hogy ezek a számok az év végére is helytállóak lesznek. Előkészületeink az 1971-es évre megfelelőnek mondhatók. Időben földbe került a mag, az őszi betakarítást megyénk befejezte. Műtrágyaellátás, a kálium kivételével biztosítva volt, bár országosan tudomásom szerint nem megnyugtató a helyzet, mivel nagyon sok termelőszövetkezet pénzügyi nehézségek miatt a szükséges műtrágyát nem használta fel és így ez a következő évben éreztetni fogja majd hiányát. Takarmány-készleteink és pozícióink jók, az állatállomány az eddiginél nagyobb termelésre képes. Mindezek reménytkeltőek és megnyugtatóak az új évre. Tisztelt Országgyűlés! Vannak azonban negatív jelenségek is. A kedvezőtlen időjárás nálunk is súlyos károkat okozott. A biztonsági tartalékolás, a fejlesztési célra szánt összegek elmaradnak a kívánt mértéktől. Az üzemek vezetői még ki sem dolgozták az új helyzetnek megfelelő intézkedéseket és már sorra jelentek meg jogszabályok, amelyek a terheket növelni szándékoznak 1971-ben. Az 1970-es előirányzatban 50 százalékkal emelkedő elvonás és egyéb termelési költségnövelő tényezők még normális évjárat esetén is gondot okoztak volna. De mi optimisták vagyunk és bízunk benne, hogy megtorpanás nem fog bekövetkezni termelőszövetkezeti szektorainkban. Ennek a feltevésnek lehetnek hangulati elemei is. Ehhez feltétlenül szükség van a vezetők és a tagság további jó munkájára. Szövetkezeti parasztságunk az elmúlt évtizedben derekasan helytállt. A kisparaszti gazdaságok helyén ma jól termelő szocialista nagyüzemek vannak. Üzemeinkben azok a tagtársak dolgoznak, akiket az új tsz-törvény megjelenéséig jogszabályok tartottak ott. 1963-ig havi átlagkeresetük megyei szinten ezer forint alatt volt. 1963 után érte csak el az 1300 forintot. Igaz, hogy ma tisztességes a kereset a termelőszövetkezetekben, de semmi sem indokolja, hogy szivárványba öltöztetve mutassuk ezt be. A túlzott paraszti jövedelmet hangoztatok aggodalmat keltenek parasztságunk körében és az aggodalom jogos, annál is inkább, mivel 10 év óta megkülönböztetett szociális juttatásoknak vagyunk részesei. Van még mit behozni a kereseteknél — a családi pótlék, a gyermekgondozási segély és a nyugdíjkorhatár tekintetében, amely utóbbiakra az Országgyűlés és a kormány figyelmét tisztelettel felhívom. Az elmúlt időszakban választópolgáraim ezek iránt érdeklődtek a legtöbbet, amely kérdésekre a megfelelő választ nem tudtam adni. Termelőszövetkezeti tagságunk bizakodva remélte, hogy a kongresszuson szóba kerül a problémájuk megoldása. Tisztelt Országgyűlés! A takarékos és okszerű gazdálkodásnak a vállalatoknál előfeltétele a népgazdasági terv és így a költségvetés maradéktalan végrehajtása. Helyesnek tartom az üzemi vezetés felelősségének előtérbe helyezését, hiszen a jó vezetés növeli a vállalati eredményeket. A rossz jelentős problémákat idéz elő, csökkentve ezzel a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulást is. Ne felejtsük el azonban, hogy amíg egy vállalati rossz vezetés üzemi szinten néhány millió forint veszteséget jelent, addig egy helytelen központi intézkedés, rosszul megállapított közgazdasági lépés százmilliós nagyságrendű eredmény-romlást okozhat, amelynek komoly költségvetési kihatásai is lehetnek. Ezért az üzemi vezetői felelősség mellett továbbiakban célszerűnek tartanám a központi intézkedéseket kidolgozó és hozó szervek felelősségi kérdését is. Ez szorosan párosuljon a munkafegyelem megszilárdításának kérdésével, a dolgozók felelősség-érzetével. Mindig legyen munkával arányos személyi, anyagi érdekeltség, nagyobb fegyelem és kötelességérzet. A költségvetést szemlélve szembetűnő volt a táppénz és az egészségügy kiadása. Sajnálattal kell megállapítani, hogy ezen a téren még nagyon sok visszaélés tapasztalható. Feltétlenül helyes és jogos a ténylegesen rászorultak segítsége, de ugyanakkor szükség van hatékonyabb ellenőrzésre a szakszervezetek és az egészségügy részéről azért, hogy a spekulánsokat leleplezzük. Ne adjunk lehetőséget jogtalan javak szerzéséhez. Sajnos ma előfordul, hogy egyesek táppén-