Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-39
3027 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 3.028 Bognár elvtárs utalt arra, hogy a technika fejlődése és alkalmazása meggyorsítja népgazdaságunk egész fejlődését. Ez elsősorban a beruházások által válik érezhetővé. Ezért nem engedhető meg, hogy a különböző műszaki és hatósági előírások, melyéknek jelentős része 6—8 évvel ezelőtt került kiadásra, a várható nagyobb ütemű fejlődést gátolják. Különösen érezhetők a túlzások káros következményei a mezőgazdasági nagyüzemekben, ahol az elmúlt néhány év alatt gyökeresen megváltoztak a körülmények, és ma már új szerkezeti anyagokat használnak, korszerű telepítési és technológiai rendszerekben dolgoznak. Ezért gyors, rugalmas változást követelnek mindenkitől, nemcsak a termelőüzemek szakvezetésétől, de joggal várják el az illetékes hatósági szervektől is, hogy szemléletükben és hozzáállásukban a mai körülményekhez igazodjanak. Igen gyakran tapasztaljuk, hogy az illetékes építési, közegészségügyi, tűzrendészeti hatóságok sok esetben rendelkezéseik korszerűtlenségét maguk is elismerik, amikor már a tervezési munka során engedményeket tesznek. Ezek azonban egyediek, és teljesen az engedélyező személy jóindulatán, vagy személyes kapcsolaton múlnak. Az építészeti előírások miatt szerkezeteink anyagigényesebbek mint az azonos rendeltetésű, azonos alaprajzú külföldi szerkezetek. Előírásaink alig tesznek különbséget létesítmények között, akár többszintes lakóház, akár nagy térállású, nehéz szerkezetű ipari létesítmény, vagy könnyűszerkezetű tárolószínek között. Épületeink fedését a hónyomás miatt 80 kg/m 2-re tervezzük, akkor amikor például németországi megfigyelések szerint sík vidéken 1936 óta 50 kg/m 2nél nagyobb hóterhelést csak kétszer mértek, de ez sem érte el a mi előírásunkat. Az anyagfelhasználás pazarlásának jellemző példái a növényházak építési előírásai is, ahol hektáronként 40—50 tonna acélanyag és mintegy 1 000 000 forint többletköltséggel kell számolni a túlzott előírások miatt. Jellemző, hogy a hazai előírásoknak megfelelő növényházakhoz képest a világszerte kiválóan használható holland növényházak fajlagos anyagfelhasználása csak 56,8 százalék. Ez a magyarázata annak,' hogy a világpiacon rendkívül versenyképes szerkezeteikkel jelentkeznék, amelyeket gyakorlati tapasztalatok alapján alakítottak ki. Ha a negyedik ötéves tervben előirányzott növényházépítési programunkat a hazai előírások szerint hajtanánk végre, akkor 240—300 millió forintos felesleges kiadást és több mint 10 000 tonna acélt pazarolnánk el, ugyanakkor termesztési szempontból is kedvezőtlen építményeket hoznánk létre. Az új építési szabványok 10—20 százalék, bizonyos esetekben 50 százalékot is meghaladó költségnövekedést eredményeznek. Székszárdon egy nyugatnémet cégtől importált sertéstelepet hozattunk be, a cég tervei szerint 70 centiméter széles alapozást kellett volna elvégezni, ugyanakkor a hazai előírások miatt kénytelenek voltak 90 centiméter széles alapokat tervezni, ami kézenfekvően jelentős és felesleges anyagpazarlást okozott. Nem kedvezőbb a helyzet az egészségügyi előírások esetében sem, ahol szintén sok túlzott követelmény tapasztalható, amihez még szubjektivitás is kapcsolódik. A népi ellenőrzési szervek vizsgálatai megállapították például, hogy a KÖJÁL egyes szervei sokkal szigorúbb feltételeket támasztanak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek által létesített kiegészítő üzemekkel szemben, mint más vállalatok hasonló üzemeinél. Amikor a Tejipari Vállalattól a termelőszövetkezet tej begyűjtőt vett át, a KÖJÁL olyan feltételeket írt elő. amelyeket korábban nem követelt meg. A túlzott követelmények több helyen akadályozzák a lakosság jobb ellátását szolgáló húsfeldolgozó üzemek, kenyérsütödék létesítését is. Még az a furcsa helyzet is előfordult Heves megyében, hogy kifogás alá esett a termelőszövetkezet sütödéjében sütött kenyér szabványnál jobb minősége. Nincs egységes egészségügyi előírás, és főleg állásfoglalás a különböző KÖJÁL területi szerveknél, a lakótelepülésektől való távolságok előírása esetében sem. Érthetetlen az a követelmény is, hogy a vízvezeték és csatornakereszteződésnél miért kell mindkét vezetéket külön-külön is védőköpennyel ellátni. Sok gondot okoznak a tűzrendészeti előírások túlzó követelményei is, amelyeknél nem veszik figyelembe, hogy ma már a mezőgazdasági nagyüzemek korszerűbb körülmények között dolgoznák. A hústermelés érdekében az állattenyésztés koncentrációját tovább kell. növelni, ugyanakkor még a vasbetcnszerkezetű istállóban sem engedélyezik a több száz állat közös légtérben való elhelyezését. Ma már az állattartó épületek túlnyomó többsége új, korszerű anyagokból épül, s ezáltal jelentősen csökkenteni lehetne az épületek telepítési távolságát, ezzel pedig a termőföld védelmét is szolgálnánk, nemcsak a beruházási költségeket csökkentenénk. Érthetetlen az is, hogy az olyan üzemekben is előírják a víztároló medencék építését, ahol víztornyok üzemelnek, sőt, a tűzrendészeti hatóságok ragaszkodnak 50—-100 köbméteres külön víztároló-medencékhez, még akkor is, ha 200— 300 méteren belül természetes vízfolyás, halastó, vagy fürdőmedence található. Az energiastruktúránk változása folytán termelő üzemeinkben mint nagyobb mértékben az olaj energia kerül felhasználásra. Az ezzel kapcsolatos tárolási és az olajvezetési előírások olyan jelentős többletkiadást okoznak, amely rendkívül növeli a beruházási költségeket, sok anyagot von el más beruházásoktól. Külföldön, úgy a szocialista, mint a tőkés országokban a mi előírásunk szerinti követelmények sehol nem találhatók. Lehetne sorolni a túlzó előírások számos példáját, amelyek alátámasztják, hogy e téren nagyon sürgősen a negyedik ötéves terv érdekében intézkedni kell. A beruházások mai technikai színvonalát figyelembe vevő hatósági előírások olyan tartalékok, amelyek százmilliókat szabadítanak fel hasznos felhasználásra és ugyanakkor sok ezer tonna építési anyagot a további beruházásokhoz. A hazai tapasztalatok és a külföldi gyakorlati példák alátámasztják, hogy a műszaki és hatósági előírásaink jelentős része lényegesen szigorúbb, mint azt az objektív műszaki és gazdaságossági megfontolások indokolják. Nem lehet elfogadni, hogy az építmények vagy berendezések hanyag üzemeléséből, vagy nem rendeltetés szerinti használatából eredő károk miatt
