Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

3001 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 3002 ne az elhárítás költsége. Ezért tisztelettel javasolom a kormánynak, hogy szíveskedjék a kérdést elővenni, illetékesekkel megvizsgáltatni és az illetékeseket ezzel összefüggő intézkedésekre inspirálni. Gondolok többek között olyan területre, hogy a mezőgazdaság érdekeit szolgáló tudományos kutatás is tehetne ilyen irányban, tisztázni lehetne bizonyos hatásköröket, az együttműködés kérdéseit a MÉM és az Állami Biztosító, valamint az érintett mezőgazdasági üzemek között. Tisztelt Országgyűlés! Sokan örülünk annak, hogy hazánk kulturális élete is egyre gyorsabb ütemben fejlődik. A törvényjavaslat nagyon komolyan figyelembe veszi kulturális életünk igényeit, jól fogalmazza meg céljait. Mégis őszintén meg kell mondanom, hogy különböző helyeken, köztük az Országgyűlés kulturális bizottságának vitájában is joggal fogalmazódott meg az a felismerés, hogy a mostani jogos igények és lehetőségeink között jelentős különbségek is vannak. Érdemes volna néhány területen még több anyagi erőforrást felhasználni, nagyobb figyelmet fordítani erre a kérdésre. A vitában erről többen szóltak, ezt nem ismételem meg. Felvetődik azonban bennem a kérdés, hogy vajon hogyan lehetne a különbséget csökkenteni, hogyan lehetne erre a területre több figyelmet fordítani. Elsősorban két lehetőséget látok. Elfogadhatónak tartom egy olyan álláspont kialakítását, hogy amennyiben az ötéves terv végrehajtásának ideje alatt nemzeti jövedelmünk a tervezettnél nagyobb mértékben és remélem nagyobb mértékben növekedik, akkor a növekedés általános üteménél valamilyen nagyobb arányt lehetne felhasználni a kulturális ágazatban jelentkező feszültségek, gondok enyhítésére. A másik módja és lehetősége ennek az, amiről itt a vitában már szóltak, a decentralizált pénzalapok, a helyi erőforrások, a meglevő tartalékok felhasználása, amelyek már ma rendelkezésre állnak és megítélésem szerint később is kedvezően alakulhatnak, ezért ezeket nagyobb összehangolással, kellő koncentráltsággal ebben az irányban lehetne felhasználni. Én nagyobb lehetőséget látok e forrásban, mint amilyen álláspontot tegnap Jedlicska elvtárs erre vonatkozóan képviselt. Főleg akkor látom ennek nagyobb lehetőségét, ha a kulturális élet fejlesztése tényleg az üzemek érdekeivel a legszélesebb körben, közvetlenül és könnyen felismerhető közvetett módon is jól egybeesik. Hazánk idegenforgalma — mindannyiunk örömére — örvendetesen fejlődik. Az ötéves tervben is fontos célok fogalmazódtak meg ebben a tekintetben. A kormány részéről ezért nagyon komoly intézkedéseket tesznek, a Belkereskedelmi Minisztérium pedig eredményesen foglalkozik a fejlesztés feladataival. Kulturális életünkkel összefüggésben említem azt, hogy kulturális értékeink szélesebb körű megismertetését, hasznosítását jobban lehetne és kellene kapcsolni az idegenforgalom fejlesztéséhez. Többet kell tenni a növekvő idegenforgalommal együtt jelentkező ésszerű és jogos kulturális igények kielégítésére. Az idegenforgalom fejlesztése nem lehet csak szállodai, csak kereskedelmi hálózatfejlesztési feladat. Bár ez rendkívül fontos eleme, de ennél lényegesen több, szélesebb körű kérdés. Ezért véleményem szerint az idegenforgalom fejlesztésében a kultúra szerepének növeléséért többet tehetne és nagyobb hatásköre lehetne az Országos Idegenforgalmi Tanácsnak, és javítani kellene a Művelődésügyi Minisztérium és a Belkereskedelmi Minisztérium szükséges és lehetséges együttműködését is. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a különböző vitákban elismerően szólunk a végzett munkáról, a megtett útról, és lelkesedünk a szocialista hazánk fejlődését szolgáló tervekért, és ki-ki megfogalmazza az általános igényeket vagy a terület igényeit, felvetődik az emberben az a gondolat: hogyan mehetnénk még gyorsabban előre a fejlődés útján. Ez bennem is felvetődik. Én a magam számára a választ többek között úgy tudom megfogalmazni, hogy sorrendben nem a nemzeti jövedelem elosztását kell elsősorban megváltoztatni, nem az arányokat kell lényegesen módosítani, erőinket elsősorban nem erre kell fordítani, hanem arra, hogy az élet legkülönbözőbb területein mit tegyünk a nemzeti jövedelem mennyiségének növeléséért és hogyan lehetne ezzel még jobb hatásfokkal és ésszerűbben gazdálkodnunk. A gyorsabb fejlődés nagyon fontos előfeltételének tartom, hogy a minisztériumoktól kezdve a tervezőintézeteken, az állami és társadalmi szervezeteken át a termelő üzemek különböző munkahelyeiig dolgozzunk még jobban, még több hozzáértéssel, nagyobb szervezettséggel és fegyelemmel, nagyobb hatásfokkal. Meggyőződésem, hogy még nagy tartalékaink vannak. Az1 hiszem, hogy ezt is kell elősegíteniük a törvényjavaslat 54. §-ában tervezett bérpolitikai szabályozás irányelveinek, amiről Fock, Gáspár és Lázár elvtárs a vitában számomra nagyon megnyugtatóan szólott. Véleményem szerint is a társadalmi munkamegosztás különböző munkaterületein dolgozók joggal fogalmazzák meg azt az igényt, hogy mostani bérpolitikánkat, ennek konstrukcióját lényegesen javítani is indokolt. Tudjuk, hogy a kormány igen megfontoltan, megalapozottan, a lehetőségek keretein belül nagy felelősséggel intézkedik életszínvonal-politikánkkal összhangban alapvető bérpolitikai kérdésekben is. Mégis azt kérem, hogy a következő évek egyik legfontosabb feladataként kezelje ezt a kérdést, és amennyiben lehetne, sürgősségi sorrendben úgy tekintse, hogy a bérpolitikai konstrukciókban szükséges változtatások kidolgozása és érvényesülése gyorsabban menjen végbe. Többek között olyan változásokra gondolok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egész bérrendszerünk jobban igazodjék a népgazdaság középés hosszabb távú terveihez, a gazdasági élet gyorsabb fejlesztéséhez, az élőmunkával való ésszerűbb gazdálkodáshoz, amely életszínvonal-politikánkkal összhangban jobban elősegíti a társadalmi munkamegosztásban szükséges fejlődést, a különböző szakemberigények kielégítését. Olyan bérpolitikai intézkedésre van szükség, amelyben jobban kifejezésre jut a társadalom javára végzett munka értékének elismerése, mert ma néhány területen van olyan megjegyzés — bizonyos alapja is van —, hogy elsősorban nem a fi-