Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2975 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2976 emelése érdekében fontos. Államunk különösen nagy gondot fordít a fiatal szülőanyákra és lehetővé tette, hogy gyermekeik hároméves koráig az anya munkahelyétől távol maradjon és gyermekgondozási segéllyel gyermekével együtt otthon maradhasson, hogy gyermekét nevelje. Ez olyan nagy eredmény szocializmust építő hazánkban, amellyel kevés ország dicsekedhet, kevés ország vallhat magáénak. További feladatunk azonban, hogy megoldjuk az óvodás korúak elhelyezését. Mint ismeretes, egy korábbi intézkedés miatt az elmúlt évtizedben az óvodák építését az iparvállalatoknál leállították és a tanácsok feladatává tették. Az iparvállalatok fejlesztési alapjai az új szabályozók alapján sem elegendőek óvodák építésére. A párt- és a kormányhatározat, valamint az előterjesztett törvényjavaslat értelmében is a nők helyzetén, szociális körülményein javítanunk kell. Ezért javaslom — különösen olyan iparvállalatoknál, ahol sok nő dolgozik —, hogy a fejlesztési alapoknál a szabályozókat úgy állapítsák meg és adjanak preferált hitelt, hogy mód legyen a gyermeklétszámnak megfelelően óvodák létesítésére. Javaslom továbbá, hogy több vállalati és társadalmi szerV vezetői fogjanak össze a helyi tanácsokkal az óvodai férőhelyek bővítése érdekében, és kössenek megállapodásokat. Ezenkívül úgy gondolom, hogy szükséges a lakosság társadalmi munkája is. Ezért az illetékes társadalmi szervek felvilágosítása, szervező munkája jelentős segítséget adna az óvodák bővítéséhez. Végezetül engedjék meg, hogy csatlakozzam azokhoz a felszólalókhoz, akik a lakásépítés fontosságát hangsúlyozták. Nagy öröm, hogy a tervidőszakban 400 000 lakás megépítése feladatul van kitűzve. Ennek megvalósításával a lakosság gondjainak jelentős csökkentése várható. Véleményem szerint is nagy problémát jelent azonban, hogy az erre jóváhagyott összeg az időközbeni építőanyag-árváltozások miatt nem elegendő. Félő, hogy ez a lakásépítési program teljesítését veszélyezteti, pedig a mi megyénkben is — Hajdú-Bihar megyében — és szűkebb hazámban, Debrecenben levő nagyon súlyos lakásproblémák jelentős könnyítése a lakásépítési program végrehajtásával lehetséges. Ezért tisztelettel kérem az illetékeseket, hogy vizsgálják meg és találjanak módot arra, hogy a hiányzó összeg biztosítva legyen, vagy az egyes lakások költségeinek csökkentésére megfelelő intézkedés történjék. Megnyugtató, amit tegnap a szünetben a folyosón Bondor építésügyi miniszter elvtárs mondott, hogy különös gonddal fogja vizsgálni ennek a lehetőségeit. Engedjék meg, hogy egyetértésemet fejezzem ki a textilruházat-ipari dolgozók problémáival foglalkozó Kovácsné elvtársnővel és az általa javasoltakat én is javasoljam és elfogadjam, s kérem az illetékeseket, hogy foglalkozzanak Kovácsné elvtársnő javaslatával — idő hiányában nem részletezném, de teljes mértékben egyetértek az ő felszólalásával. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk levő törvényjavaslatot a népgazdaság negyedik ötéves tervéről elfogadom, mivel mint bevezetőben is elmondottam, ez egész népünk javát szolgálja és alkalmas arra, hogy szocialista hazánk politikai és gazdasági ereje tovább növekedjék. A terv végrehajtásában készséggel tevékenykedem és legjobb tudásommal segítséget adok ahhoz, hogy választókerületem lakói is a végrehajtás érdekében fejthessék ki munkájukat. A törvényjavaslatot a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Húszperces szünetet tartunk. (Szünet: 11.34—11.56. ELNÖK: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik dr. Szabó Kálmán képviselőtársunk. DR. SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! A bizottságokban és a plenáris vitában kialakult egyöntetű állásponthoz magam is csatlakozom. A hazai tervezés történetében valóban figyelemre méltó előrelépés az a mód, ahogy ez a mostani ötéves terv mind szakmódszertani eszközeit, mind demokratizmusát illetően kidolgozásra került. Ami pedig a javaslat tartalmát illeti, erről állíthatjuk, hogy cél- és eszközrendszerét tekintve azokon a tűrési határokon belül van, amelyeket a szocializmus építésében ható általános törvényszerűségek szabnak meg. De összhangban van azokkal a történelmi és nemzeti sajátosságokkal is, amelyek közt ezek a törvények hazánkban objektíven évényesülnek és a párt politikai irányvonalában tudatosan kifejezésre jutnak. Természetesen, az előttünk fekvő ötéves tervjavaslat nem tekinthető abszolút tökéletesnek. Nem vélekedhetünk úgy sem, hogy az egészében és részleteiben megfelel egy, a társadalmi közérdeket teljes hűséggel kifejező optimum ismérveinek. Az azonban igazolható, hogy tükrözi tervgazdálkodásunk gyakorlatának, valamint a közgazdaságtudományi elmélet és módszertan mai színvonalát. Előirányzatai biztosan közelebb állnak az optimumhoz, amint ez a sikeresen teljesített harmadik ötéves tervre elmondható volt. Tisztelt Elvtársak! Három kérdést szeretnék érinteni. Elsőnek a legfőbbet, azt tehát, ami a tervjavaslat tengelyében áll: a társadalmi termelés fokozott hatékonyságának a kérdését. Sokszor elhangzott már, hogy itt valóban az előttünk álló időszak alapfeladatáról és a beterjesztett cselekvési program kulcskérdéséről van szó. Olyan feladatnak látom magam is, amelynek realizálása elengedhetetlen feltétele annak, hogy teljesüljenek, s ha lehet túlteljesüljenek az életszínvonal további emelésére vonatkozó számszerű előirányzatok. Fejlődésünk — amint erre Bognár József képviselőtársam és tegnap Fock elvtárs is olyan nagy hangsúlyt helyezett — ahhoz a történelmi stádiumhoz érkezett, amidőn kiváltképp az élőmunka és a termelőalapok hatékonyságának együttes emelkedésével, tehát intenzív úton juthatunk hozzá a megtervezett és a túlteljesítésből adódó megfelelő termelési többlethez. Olyanhoz tehát, amely nagyságánál és összetételénél fogva szükséges a lakosság egyéni és társadalmi szűk-