Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2955 Az Országgyűlés 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2956 (ELNÖK: KÁLLAI GYULA. — 10.02) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. A napirend szerint folytatjuk a negyedik ötéves tervről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Gáspár Sándor képviselő elvtársunk kíván szólni. GÁSPÁR SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves tervjavaslatot — úgy, ahogy van —, jónak, elfogadhatónak tartom. A tervben az van, amit tervezni lehet és tervezni kell. Párdi elvtárs részletesen ismertette a negyedik ötéves terv főbb vonásait. Szólt arról, hogy az új ötéves terv elindításához kedvező alapot teremt harmadik ötéves tervünk várható túlteljesítése. Pártunk, államunk szüntelenül erősíti szocialista építőmunkánk állandó elemeit. Ennek megfelelően erősödtek társadalmi viszonyaink és gyarapodtak népgazdaságunk szocialista vonásai. Ezért céljaink bátran lehetnek messzebb tekintőek, hiszen eddigi eredményeinkre szilárdan alapozhatunk. Minden ötéves terv tehát egy-egy évgyűrű népgazdaságunk állandóan izmosodó fáján. Az üzemekben és a vállalatoknál, intézményeknél nyugodt és bizakodó a légkör. Javult a dolgozók kezdeményező készsége, öntudatból fakadó tenni akarása. A dolgozók aktivitásának növekedését jól bizonyítják a pártunk X. kongreszszusának tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny eddigi eredményei is. A terv főbb céljainak, mutatóinak kialakításában a szakszervezetek aktív szerepet töltöttek be. Már a tervkészítéskor számos észrevételt tettek a dolgozók véleménye alapján. Ezek jó része helyet kapott a tervjavaslatban, sok észrevételünk, elgondolásunk pedig a terv megvalósítása során, valamint a részfeladatok kialakításakor lesz felhasználható. Tisztelt Országgyűlés! A megvitatásra kerülő tervjavaslat is bizonyítja azt, hogy — miként politikánk egészében — a gazdaságpolitikában is érvényesülnek a marxizmus—leninizmus alapelvei. Ez egyet jelent a munkásosztály hatalmának erősítésével. Ennek meghatározó jellege soha nem volt vitatható számunkra. Mindig is feladatunknak tekintettük a szocialista rendszerünkre jellemző fő vonások erősítését, szilárdítását, mindig nagy gondot fordítottunk a szocialista tervszerű gazdálkodás tökéletesítésére, megjavítására. Gazdálkodásunkban építettünk a proletár internacionalizmusra, a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való szoros együttműködésre. Ezek sérthetetlen és állandó elemei szocialista építőmunkánknak. A marxizmus—leninizmus elvein, pártunk vezető szerepének állandó erősítésén alapulnak, amelyek megvalósítása egész társadalmunk gyorsabb fejlődését eredményezi. Gazdálkodásunk politikai elvei szilárd alapot adnak ahhoz, hogy szüntelenül keressük a szocializmus építésének új, az eddigieknél még hatékonyabb módszereit. Ezek kutatása, valamint a tudomány, a technika eredményeinek újabb és újabb hasznosítása egyaránt az osztályérdekek megvalósítását, a munkáshatalom erősítését szolgálja. A fejlődést mutatja a most vitára bocsátott tervjavaslat is. Bizonyítja, hogy hazánkban a tervgazdálkodás állandóan fejlődik, tökéletesedik. A tervszerűség a korábbinál is magasabb fokon érvényesül. A népgazdaság irányításának mai rendszere nagy energiát szabadított fel a központi gazdaságirányító szervekben, az átfogóbb, hosszabb távú döntések előkészítése számára. A központi tervezés reálisabbá válik, új módszerekkel egészül ki. A központi szabályozó rendszerek segítségével pedig mindjobban biztosíthatjuk — gazdasági vonatkozásban — a társadalmi tudatosság teljes érvényre juttatását. Célunk volt, hogy a terv mind jobban segítse a termelés és a szükségletek összehangolását, továbbá a hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdálkodást. Elértük azt a célunkat is, hogy a most tárgyalt tervjavaslatban az életszínvonal-politikai és szociálpolitikai meggondolások a korábbinál jobban kifejeződjenek. A negyedik ötéves terv tehát azt bizonyítja, hogy gazdaságirányítási rendszerünk korszerűsítése erősíti a szocializmus vívmányait. Gazdaságirányításunk mai módszerei lehetőséget adnak a gazdasági élet bizonyos önszabályozására, önfejlesztésére. Államunk a népgazdaság fejlődését szilárdan kézben tartja, irányítását közvetlen és közvetett eszközökkel végzi. Szükség esetén közvetlenül is beavatkozik a dolgok menetébe, ha kell, utasítással, támogatással, vagy a szabályozó elemek differenciáltabb alkalmazásával. Az élet, a valóságos fejlődés tényei azt bizonyítják, hogy a jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünk a társadalmi tudatosság érvényre jutását segíti, fokozza gazdasági és politikai törekvéseink összhangját. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a marxizmus—leninizmus — mint a társadalmi cselekvés irányvonala — nem lezárt vagy megmerevedett tudomány, nem a társadalmi valóságtól független ideológiai rendszer. Ahogyan fejlődnek a termelőerők és a termelési viszonyok, úgy fejlődik és korszerűsödik a marxista tételek konkrét tartalma is. Tisztelt Képviselőtársak! Az ötéves tervjavaslat sokoldalúan vázolja fejlődésünk irányát, célját, módszereit. Mindezt jól és érthetően érzékelteti a terv. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek a terv végrehajtása szempontjából nagyon fontosak, mégsem lehet azokat számokban kifejezni. Ezek a követelmények: a lelkiismeretesség, a becsületesség, a felelősségérzet mindazokban az emberekben — vezetőkben és dolgozókban —, akik valóra váltják a terv elgondolásait. E tényezőket nem lehet papírra vetni, de feltétlenül építeni kell rájuk, mert nélkülözhetetlenek. Tudjuk, hogy a terv megvalósítása még nem teszi lehetővé az összes igények kielégítését. De ha mindenki tudása legjavát adja, ha rendszerünk legfőbb erőforrása, milliók aktivitása és tudatos cselekvése maximálisan kibontakozik, akkor ezzel nagymértékben gyorsíthatjuk haladásunkat, építőmunkánkat. Dolgozó népünkben tudatossá kell válnia annak, hogy a terv értük és általuk van. Az ötéves tervünk nem öncél, nem önmagáért való, hanem a dolgozók életszínvonalának emelését, munkakörülményeik javítását