Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-39

2957 Az Országgyűlési 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2958 szolgálja, az ország gazdasági erejének növelése révén. Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves tervben ismert alapelveinknek megfelelően ala­kulnak az életszínvonal összetevőinek belső ará­nyai. Növekednek a reálbérek. Arra törekszünk, hogy a munka társadalmi hasznosságát a terme­lési teljesítmények alapján mérjük. Ez pedig a keresetek nagyobb differenciálását vonja maga után. A szociális ellátottság javítását társadalmi méretekben is igyekszünk megoldani. Szükséges röviden szólni a dolgozók életszín­vonalát közvetlenül érintő jövedelempolitikánk­ról és az állami fogyasztói árpolitikáról. Ezekről a kérdésekről a kormány és a szakszervezetek többször tárgyaltak. Közös a gond, közösen ke­ressük a legjobb megoldási lehetőségeket. Meg­győződésünk, hogy csak olyan jövedelempolitika lehet eredményes és szolgálhatja fejlődésünket, amelyben a munkásosztály, a parasztság, a la­kosság valamennyi rétegének és csoportjának életszínvonala rendszeresen emelkedik. Ennek keretében ezután is nagy figyelmet kell fordítani a legalacsonyabb keresetek rendszeres emelkedé­sére, arra, hogy azok hosszabb távon lépést tart­sanak legalább az átlagkeresetek emelkedésével. A kereseteknek a mainál kissé nagyobb diffe­renciálása valóban szükséges, és a jobb munkára öszönzés érdekében azonban ennek — pártunk jövedelempolitikájának megfelelően — együtt kell járnia a családi jövedelmek kiegyenlítődésé­nek tendenciájával. Egyetértünk azzal, hogy a vállalatok közötti hatékonysági különbözőségek főként a prémiu­mok és a nyereségrészesedés különbözőségeiben fejeződjenek ki. Vigyáznunk kell azonban arra. hogy ne keletkezzenek nagyobb fokú bérarány­talanságok. A költségvetésben is évről évre biz­tosítani kell meghatározott összeget arra, hogy a bérszintben elmaradt gazdasági és nem gazda­sági területeken bizonyos bérkorrekciókra kerül­hessen sor. Arra kell törekednünk, hogy az élet­színvonal emelkedéséhez valamennyi erőforrá­sunkat felhasználjuk. Egyrészt az üzemi lehető­ségek messzemenő kiaknázásából, másrészt ál­lami eszközökből. A bérarányok alakulását a jövőben sem bíz­hatjuk kizárólag az automatizmusokra. Az ed­diginél tudatosabb bérpolitikát kell folytatnunk. Fock elvtárs részletesen beszélt arról, hogy a gazdasági fejlesztésre szánt összegek ésszerű fel­használása gondos és körültekintő legyen. Ugyan­ezt az elvet kell érvényesíteni az életszínvonal emelésére, az élet- és munkakörülmények javí­tására szánt összegek felhasználásánál is. A ne­gyedik ötéves tervidőszakban tehát együttes nagy feladatunk bérrendszerünk további tökéle­tesítése, a szocialista elosztási elveink követke­zetesebb érvényesítése. A keresetek és a jövedelmek különbözősége megköveteli az ellátásban az árukínálat fokozott differenciálódását is. Ez elsősorban azt jelenti, hogy az átlagos jövedelmi színvonalon élő embe­rek igényeit is egyre jobban kielégítsük. Külö­nös gonddal kell biztosítani a kisebb jövedelmű családok jogos szükségleteinek kielégítését, a vá­lasztékos áruellátást, hogy a kisebb jövedelem mellett is lehetőségük legyen sokféle, jó minősé­gű fogyasztási termék megvásárálására. Meg kell találnunk a módját annak, hogy gazdasági törek­véseink politikai céljainkat e téren is jól szol­gálják. Tisztelt Elvtársak! Az árpolitika az életszínvonal-politika dön­tő eleme. Elősegíti vagy fékezi az életszínvonal fejlődését. Megnyugtatja, vagy nyugtalanítja a dolgozókat, egyszóval a dolgozók aktivitásának, politikai közérzetének fontos tényezője. Közgaz­daságilag indokolt, hogy hosszabb távlatban ál­talában értékén fizesse meg a fogyasztó azt, amit megvásárol. A fogyasztói ár azonban nem csu­pán közgazdasági kategória, hanem társadalmi, politikai tényező is. A ráfordítási arányosság el­ve csak bizonyos megszorítással érvényesülhet helyesen. Meggyőződésünk, hogy fenn kell tar­tani mindazokat az ártámogatásokat, amelyek egyértelműen kapcsolódnak államunk szociális, kulturális és egészségügyi funkciójához. Miközben a fogyasztói árak arányaiban mind határozottabban érvényesítjük a vállalatok érdekeit, ügyelni kell arra, hogy ne sértsük meg a lakosság fogyasztói érdékeit. Az áremeléseket ellensúlyoznunk kell, és ezt úgy kell megoldani, hogy egyetlen társadalmi réteg se kerüljön hát­rányos helyzetbe. Fontos követelmény, hogy az áremelést ellensúlyozó árcsökkenés is nagyjából azonos jelentőségű árucsoportokban történjék. Fontos követelmény, hogy a hatósági áremelé­sekkel hatósági árcsökkenések álljanak szemben. Ha ugyanis az árcsökkenés a más árformákhoz tartozó árucsoportoknál történik, nem mindig van kellő biztosíték arra, hogy a tervezett ár­csökkenés meg is valósuljon. A terv szerinti áremelkedések — akár sza­bad, akár hatósági árakról legyen szó — kom­penzálhatok, és kompenzáltuk is. Nem egyenlít­hető ki viszont az olyan áremelés, amit különbö­ző okokra való hivatkozással elég gyakran ta­pasztalunk. Kormányszerveinknek az eddiginél fokozottabb figyelmet és erélyt kell tanúsítani az ilyen jelenségekkel szemben. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian tudjuk, hogy az életszínvonal alakulásának szerves ré­sze a szolgáltatás. E területen a jelen gondjait jól ismerjük, a jövőt is látjuk. A tervjavaslatból is kitűnik, hogy államunk központilag erejéhez mérten egyre több pénzt fordít a különböző szol­gáltatások fejlesztésére. Ennek ki kell egészülni a helyi és tanácsi kezdeményezésekkel, mert csak így tudjuk feladatainkat megoldani. Nem lehet elfogadni azokat az elképzeléseket, amelyek a szolgáltatások fejlesztését csak áremelésekkel látják elfogadhatónak. Tisztelt Országgyűlés! Amikor nagy súlyt helyezünk az életszínvonal emelésére, a jogos igények kielégítésére, szóvá kell tennünk, ' hogy jó néhányan félreértik törekvéseinket, vagy egye­nesen félremagyarázzák helyes elveinket. A re­formnak az a kispolgári magyarázata, amely az egész mechanizmus értelmét kiforgatja és a kö­zösség érdekeivel szembehelyezkedő, eszközei­ben nem válogató egyéni harácsolásban látja, fel­tétlenül hozzájárul a különféle ártalmas irány­zatok erősödéséhez. Az ilyen felfogások hordozói az emberi magatartás egyetlen normájának azt tartják, hogy ..valamit—valamiért", vagy még 135*

Next

/
Oldalképek
Tartalom