Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-39
2957 Az Országgyűlési 39. ülése, 1970. október 2-án, pénteken 2958 szolgálja, az ország gazdasági erejének növelése révén. Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves tervben ismert alapelveinknek megfelelően alakulnak az életszínvonal összetevőinek belső arányai. Növekednek a reálbérek. Arra törekszünk, hogy a munka társadalmi hasznosságát a termelési teljesítmények alapján mérjük. Ez pedig a keresetek nagyobb differenciálását vonja maga után. A szociális ellátottság javítását társadalmi méretekben is igyekszünk megoldani. Szükséges röviden szólni a dolgozók életszínvonalát közvetlenül érintő jövedelempolitikánkról és az állami fogyasztói árpolitikáról. Ezekről a kérdésekről a kormány és a szakszervezetek többször tárgyaltak. Közös a gond, közösen keressük a legjobb megoldási lehetőségeket. Meggyőződésünk, hogy csak olyan jövedelempolitika lehet eredményes és szolgálhatja fejlődésünket, amelyben a munkásosztály, a parasztság, a lakosság valamennyi rétegének és csoportjának életszínvonala rendszeresen emelkedik. Ennek keretében ezután is nagy figyelmet kell fordítani a legalacsonyabb keresetek rendszeres emelkedésére, arra, hogy azok hosszabb távon lépést tartsanak legalább az átlagkeresetek emelkedésével. A kereseteknek a mainál kissé nagyobb differenciálása valóban szükséges, és a jobb munkára öszönzés érdekében azonban ennek — pártunk jövedelempolitikájának megfelelően — együtt kell járnia a családi jövedelmek kiegyenlítődésének tendenciájával. Egyetértünk azzal, hogy a vállalatok közötti hatékonysági különbözőségek főként a prémiumok és a nyereségrészesedés különbözőségeiben fejeződjenek ki. Vigyáznunk kell azonban arra. hogy ne keletkezzenek nagyobb fokú béraránytalanságok. A költségvetésben is évről évre biztosítani kell meghatározott összeget arra, hogy a bérszintben elmaradt gazdasági és nem gazdasági területeken bizonyos bérkorrekciókra kerülhessen sor. Arra kell törekednünk, hogy az életszínvonal emelkedéséhez valamennyi erőforrásunkat felhasználjuk. Egyrészt az üzemi lehetőségek messzemenő kiaknázásából, másrészt állami eszközökből. A bérarányok alakulását a jövőben sem bízhatjuk kizárólag az automatizmusokra. Az eddiginél tudatosabb bérpolitikát kell folytatnunk. Fock elvtárs részletesen beszélt arról, hogy a gazdasági fejlesztésre szánt összegek ésszerű felhasználása gondos és körültekintő legyen. Ugyanezt az elvet kell érvényesíteni az életszínvonal emelésére, az élet- és munkakörülmények javítására szánt összegek felhasználásánál is. A negyedik ötéves tervidőszakban tehát együttes nagy feladatunk bérrendszerünk további tökéletesítése, a szocialista elosztási elveink következetesebb érvényesítése. A keresetek és a jövedelmek különbözősége megköveteli az ellátásban az árukínálat fokozott differenciálódását is. Ez elsősorban azt jelenti, hogy az átlagos jövedelmi színvonalon élő emberek igényeit is egyre jobban kielégítsük. Különös gonddal kell biztosítani a kisebb jövedelmű családok jogos szükségleteinek kielégítését, a választékos áruellátást, hogy a kisebb jövedelem mellett is lehetőségük legyen sokféle, jó minőségű fogyasztási termék megvásárálására. Meg kell találnunk a módját annak, hogy gazdasági törekvéseink politikai céljainkat e téren is jól szolgálják. Tisztelt Elvtársak! Az árpolitika az életszínvonal-politika döntő eleme. Elősegíti vagy fékezi az életszínvonal fejlődését. Megnyugtatja, vagy nyugtalanítja a dolgozókat, egyszóval a dolgozók aktivitásának, politikai közérzetének fontos tényezője. Közgazdaságilag indokolt, hogy hosszabb távlatban általában értékén fizesse meg a fogyasztó azt, amit megvásárol. A fogyasztói ár azonban nem csupán közgazdasági kategória, hanem társadalmi, politikai tényező is. A ráfordítási arányosság elve csak bizonyos megszorítással érvényesülhet helyesen. Meggyőződésünk, hogy fenn kell tartani mindazokat az ártámogatásokat, amelyek egyértelműen kapcsolódnak államunk szociális, kulturális és egészségügyi funkciójához. Miközben a fogyasztói árak arányaiban mind határozottabban érvényesítjük a vállalatok érdekeit, ügyelni kell arra, hogy ne sértsük meg a lakosság fogyasztói érdékeit. Az áremeléseket ellensúlyoznunk kell, és ezt úgy kell megoldani, hogy egyetlen társadalmi réteg se kerüljön hátrányos helyzetbe. Fontos követelmény, hogy az áremelést ellensúlyozó árcsökkenés is nagyjából azonos jelentőségű árucsoportokban történjék. Fontos követelmény, hogy a hatósági áremelésekkel hatósági árcsökkenések álljanak szemben. Ha ugyanis az árcsökkenés a más árformákhoz tartozó árucsoportoknál történik, nem mindig van kellő biztosíték arra, hogy a tervezett árcsökkenés meg is valósuljon. A terv szerinti áremelkedések — akár szabad, akár hatósági árakról legyen szó — kompenzálhatok, és kompenzáltuk is. Nem egyenlíthető ki viszont az olyan áremelés, amit különböző okokra való hivatkozással elég gyakran tapasztalunk. Kormányszerveinknek az eddiginél fokozottabb figyelmet és erélyt kell tanúsítani az ilyen jelenségekkel szemben. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian tudjuk, hogy az életszínvonal alakulásának szerves része a szolgáltatás. E területen a jelen gondjait jól ismerjük, a jövőt is látjuk. A tervjavaslatból is kitűnik, hogy államunk központilag erejéhez mérten egyre több pénzt fordít a különböző szolgáltatások fejlesztésére. Ennek ki kell egészülni a helyi és tanácsi kezdeményezésekkel, mert csak így tudjuk feladatainkat megoldani. Nem lehet elfogadni azokat az elképzeléseket, amelyek a szolgáltatások fejlesztését csak áremelésekkel látják elfogadhatónak. Tisztelt Országgyűlés! Amikor nagy súlyt helyezünk az életszínvonal emelésére, a jogos igények kielégítésére, szóvá kell tennünk, ' hogy jó néhányan félreértik törekvéseinket, vagy egyenesen félremagyarázzák helyes elveinket. A reformnak az a kispolgári magyarázata, amely az egész mechanizmus értelmét kiforgatja és a közösség érdekeivel szembehelyezkedő, eszközeiben nem válogató egyéni harácsolásban látja, feltétlenül hozzájárul a különféle ártalmas irányzatok erősödéséhez. Az ilyen felfogások hordozói az emberi magatartás egyetlen normájának azt tartják, hogy ..valamit—valamiért", vagy még 135*
