Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2945 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2946 nyomdák súlyos kárt okoznak az egyesülési és a tanácsi nyomdáknak, mert az egyszerű Romayor gépek kezeléséhez, egyszínű lemezkészítéshez, egészen egyszerű kötészeti munkákhoz nagy szakmai tudással, gyakorlattal rendelkező szedő­ket, fényképészeket, retusőröket, magasnyomó és ofszet gépmestereket, könyvkötőket vesznek fel. Ennek következtében előállt szakmunkáshiány már odáig vezetett, hogy az egyesülési vállalatok betervezett műszakokban munkaerőhiány miatt nem tudnak gépeket üzemeltetni. A fent említett gondok után érthető is, hogy ilyen körülmények között, ellentétben egykori népszerűségével, nem vonzó a fiatalok számára sem a nyomdaipari szakma. Esztendőről eszten­dőre nem tudjuk betölteni a szakmunkásképző iskolák tervezett létszámát. Az elmúlt évben par­lamenti felszólalásomban felvetettem az önálló szakmunkásképző intézet létrehozásának, illetve a meglevő iskola korszerűsítésének elhúzódását. Meg kell mondanom, hogy javaslatomra nem ép­pen a legmegnyugtatóbb választ kaptam. Tisztelt Országgyűlés! A fent vázolt körül­mények elkerülhetetlenné tették a határozott fel­lépést a nyomdaiparral kapcsolatos égető kérdé­sek rendezésében, hiszen itt most már nem csu­pán egyetlen iparág gazdasági jellegű problémái­ról van szó, hanem elsősorban arról, hogy köny­ny en válságos helyzetbe kerülhet tájékoztató és tudatformáló, nevelő tevékenységünk. Arról van szó, hogy egyáltalában nincs megnyugtatóan biz­tosítva pártunk és kormányunk agitációs, propa­ganda törekvéseinek, kultúrpolitikai célkitűzései­nek technikai bázisa. Egyszerű iparfejlesztési kérdésből a nyomdaiparral kapcsolatos gondok voltaképpen nagyfontosságú politikai problémá­vá léptek elő. E helyzet mielőbbi megoldására a Nyomda, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének központi vezetősége az elmúlt évben határozato­kat hozott és állásfoglalást is tett közzé. A szó­banforgó állásfoglalást az illetékes párt- és ál­lamigazgatási szervek meg is kapták. Nyilván­valóan az elmondottak jelentősége késztette a Gazdasági Bizottságot, hogy kijelölje az iparág fejlesztésének irányát és főbb szempontjait. A Gazdasági Bizottság határozata értelmében a tervidőszak végéig a nyomdaipar kapacitását 40, illetve 45 százalékkal szükséges bővíteni. A ka­pacitás növelését elsősorban gépcserés rekonst­rukciókkal kell megoldani. A határozat értelmé­ben kidolgozandó a nyomdaipar távlati fejleszté­sének elve és körültekintő vizsgálat után intéz­kedni szükséges a nyomdaipari munkások bér ja­vításáról. Sajnos, az Országos Tervhivatal negyedik öt­éves tervjavaslatának a nyomdaiparra vonatko­zó része nem tükrözi eléggé a Gazdasági Bizott­ság határozatát. Véleményem szerint a Könnyű­ipari Minisztérium részéről még a mai napig sem tettek meg mindent, hogy a Gazdasági Bizottság határozatának szellemében átfogó, konkrét, a problémákat megoldó tervek készüljenek a nyomdaipar fejlesztésére. A jelenlegi tervjavas­lat nem mérlegeli kellő körültekintéssel az ipar­ág helyzetét, éppen ezért nem is jelöli meg meg­nyugtató módon a mostani nehézségekből kive­zető utat. Sürgős segítségre van szükségünk. A nyom­dák a képződő fejlesztési alapjukból nem képe­sek buhozni a sokéves beruházási lemaradást. A Gazdasági Bizottság határozata megállapítja: „meg kell vizsgálni, hogy a fejlesztéshez a kép­ződő vállalati saját alapok és a kedvezményes hi­telek mellett milyen nagyságrendű állami, költ­ségvetési juttatás szükséges". Mivel úgy látszik, a kívánt állami támogatás egyelőre nincs bizto­sítva, felkérném Nagy Józsefné könnyűipari mi­niszter elvtársnőt, kísérje fokozott figyelemmel, és személyesen ellenőrizze a szóbanforgó határo­zat gyakorlati végrehajtását. A vállalataink vezetői, szakemberei az ipar­felügyelet fejlesztési elképzeléseinek ismeretében — őszintén meg kell mondanom — jogosan bo­rúlátóak. Hiszen a nyomdaipar műszaki problé­mái a gépcserés rekonstrukciókon kívül csakis a korszerűtlen épületek rekonstrukciójával, a ter­melő területek jelentős bővítésével, illetve új gé­pek, üzemrészek létesítésével oldhatók meg. Minderre nem látunk megfelelő biztosítékot az eddigi tervjavaslatokban. A munkaerőprobléma megoldására, a fejlesztéshez szükséges anyagi­technológiai bázis biztosítására sem rendelkezik a tervjavaslat megnyugtatóan. Tisztelt Országgyűlés! Meg kell állapíta­nunk, hogy nem sokkal a negyedik ötéves terv­időszak kezdete előtt — az eddigi tervelképzelé­sek alapján — sajnos nem látszik biztosítottnak a Gazdasági Bizottság határozatában megjelölt 40—45 százalékos kapacitásbővülés reális megva­lósulása. Márpedig — ezt itt még egyszer hang­súlyozni szeretném — a nyomdaipar fejlesztése az iparág dolgozóinak bérügyi és szociális, mun­kaegészségügyi problémáin túl elsőrendű politi­kai kérdés. Az ország lakosságának folyamatos életszín­vonalemelkedése, a műveltség, az iskolázottság színvonalának növekedése, de elsősorban a köz­gondolkodás fejlesztése, a szocialista tudat el­plántálása az emberekben, fokozott követelmé­nyeket támaszt a sajtótermékek, az ismeretter­jesztő kiadványok, valamint a tudományos és szépirodalmi müvek mennyisége és minősége iránt. A gazdaságirányítás reformja pedig a ke­reskedelmi nyomtatványok és a kulturált cso­magolóanyagok keresletét növeli évről évre, hó­napról hónapra. Javasolom, hogy a nyomdaipar fejlesztésének kérdését a kormány kezelje ki­emelten. Abból a célból, hogy biztosítani lehessen az agitációs és propaganda anyagokat, a tudo­mányos-műszaki és egyéb szellemi termékeket sokszorosító iparág eredményes munkájának fel­tételeit, az elmaradottság felszámolását, az ipar­ban dolgozó munkások méltányos anyagi meg­becsülését. Felszólalásom elején Makszim Gorkijt idéz­tem, aki szerint a nyomtatott betű, a könyv olyan csoda, amely az emberiségnek az eljövehdő hatalomhoz vezető útját egyengeti. Ebben az 1 or­szágban ezt az utat végigjártuk, a hatalom ná­lunk a dolgozó nép kezében van. Éppen ezért nem mondhatunk le azokról az eszközökről, ame­lyek biztosítják, hogy a néphatalmat a társada­lom tagjainak hasznára, ahogy a nagy író mond­ta, a boldogság minél teljesebb elérésére kama­toztathassuk. 132*

Next

/
Oldalképek
Tartalom