Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2947 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október l-én, csütörtökön 2948 A beterjesztett törvényjavaslattal egyetértek és azt képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Molnár József Komárom megyei képviselőt kérem felszólalásra. MOLNÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Általánosságban megnyugvással és jó érzéssel olvashattuk, illetve hallgathattuk a negyedik ötéves terv-törvényjavaslat irányelveivel kapcsolatos indokokat és javaslatokat. Mint ismeretes, a negyedik ötéves terv jelentős előrelépést tartalmaz általában a felhalmozás területén, ezen belül nagyon komolyak a célkitűzések a lakáshelyzet javítására vonatkozóan. Amellett, hogy a szükségletek szinte mindig előtte járnak a kielégítés lehetőségének és a 480—500 milliárd forintos beruházási előirányzat jelentős részét képviseli az építési hányad, a legjobb akaratunk és erőfeszítéseink ellenére sem tudjuk a negyedik ötéves terv végéig országunk valamennyi rászoruló családját lakáshoz juttatni. Ennek a nagyon jelentős beruházási összegnek a megvalósítását az építőipar — megítélésünk szerint, a jelenlegi színvonalán — nem tudja teljesíteni. A negyedik ötéves tervjavaslat jelentős összegeket kíván ugyan az építő- és építőanyag-ipar fejlesztésére fordítani, ennek eredménye érthetően csak a tervidőszak második felében jelentkezik majd. így az első években az építőipari kapacitás iránti igény és annak kielégíthetősége között változatlanul komoly feszültség fog fennállni. Az építőipari kapacitás területén jelentkező hiánygazdálkodás következményeként már évek óta kialakult egy nagyon kedvezőtlen jelenség, amelyről már korábban is és a jelenlegi ülésszakon is szó esett, ennek ellenére úgy érzem, hogy szükséges a figyelmet újra és újra ráirányítani. Ez a kedvezőtlen jelenség az építőipari árak tervezettet meghaladó emelkedése. A beruházási tevékenységből egy témát, a lakosság legszélesebb rétegét érintő lakásépítést szeretném kiragadni. A negyedik ötéves tervjavaslat tanácsi beruházásként 160 000 lakás felépítését tartalmazza. A tanácsok számára a lakásszám már kötelező erővel nem kerül jóváhagyásra, csupán azok megvalósításához szükséges forint-előirányzatot és orientációs javaslatot kapnak az adott Összegből felépítendő lakások számára vonatkozóan. Miután az egy lakosra jutó bruttó lakásépítési előirányzat a megyében 310 000 forintot tesz ki, félő, hogy a tanács a kialakult építőipari árak mellett az orientációként jelzett lakások felépítését rajta kívülálló okok miatt nem tudja biztosítani. Az örvendetes jelenség, hogy a lakásépítési kapacitás növelése érdekében is a mind korszerűbb építési technológiák széleskörű elterjesztését szorgalmazza az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium. Az azonban már nem olyan örvendetes, hogy az új technológiák szinte minden esetben a lakásárak jelentős emelkedését is maguk után vonják. Ezt tényként kell elismerni, hogy a házgyári lakások magasabb felszereltségi szintet biztosítanak a lakásoknál, mint a korábban alkalmazott építési eljárások nyújtanak. A lakások átlag-költségére vonatkozó hatást azonban a lakások bruttó költségének megállapításánál — megítélésem szerint — a terv már nem vette kellően figyelembe. A megyében ugyanis a kialakult kapacitáshelyzet mellett, a tervben szereplő lakások felépítését csak a korszerű technológiai módszerek széles körű alkalmazásával lehet biztosítani. Emellett a negyedik ötéves terv éveiben a korábbi helyzettől eltérő új adottságok figyelembe vételére is szükség van. Ilyen adottságok, hogy a lakásépítés szempontjából legkedvezőbb területek fogyóban vannak, így az új lakásépítési területeken már jelentős költségtöbbletekkel is számolni kell. Ezen túlmenően a negyedik ötéves terv éveiben szakítani kell azzal a korábbi gyakorlattal, hogy a tanácsok csak lakást építenek és a városépítési általános szempontokat elhanyagolják. Ezen utóbbi elv érvényesítése a szanálási költségek jelentős növekedését is eredményezi majd. Mindezen tényező együttes hatásaként a negyedik ötéves terv éveiben a megyében az egy lakás átlagos bekerülési bruttó költsége mintegy 330— 335 ezer forintot tesz ki. A tanács számára biztosított bruttó költség és a ténylegesen várható költségek közötti különbségből adódó többletkiadás csak a lakásszám-vesztés terhe mellett biztosítható. Ilyen helyzet mellett csak közvetlen tanácsi vonatkozásban mintegy 480—500 lakással kevesebbet lehet felépíteni, mint a kormány orientációban jelzett lakásszám. De az árak ilyen növekedése veszélyezteti annak a nemes és jószándékú mozgalomnak az eredményességét is, amelyet a társadalmi szervek kezdeményezésére a vállalatok magukévá tettek, hogy ezzel is hozzájáruljanak és enyhítsék a lakáshelyzet problémáját. Miután ismereteim szerint az általam vázolt jelenség nemcsak Komárom megyében jelentkezik, hanem az ország más területére is jellemző, így azon aggodalmamnak kell hangot adni, hogy a lakásárak esetleges további emelkedése a tervezett 160 000 tanácsi bér- és szövetkezeti lakásszám megépíthetőségét veszélyezteti. Miután a szűkös építőipari kapacitáshelyzet minimális lehetőséget biztosít a tanácsoknak, az építőipar lakásárnövelő tendenciáinak megakadályozására, így feltétlenül központi intézkedés szükséges a lakásárak emelkedésének korlátozására, illetve amennyiben a lakásár-emelkedés indokolt, úgy az ebből fakadó költségtöbbletnek központi alapból történő biztosítására ahhoz, hogy a nagyon szükséges lakások valóban megépülhessenek. Tanácsaink a negyedik ötéves terv éveiben egyik legalapvetőbb feladatuknak tekintik a lakásszám-előirányzat maradéktalan teljesítését. Ennek érdekében jelentős erőfeszítéseket tesznek és igyekeznek mozgósítani minden rendelkezésre álló erőforrást és minden lehetséges építőipari kapacitást. Mindezek ellenére az építőipari áremelkedés következtében előálló esetleges lakásvesztést ezek az erőfeszítések nem képesek maradéktalanul ellensúlyozni,