Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2931 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2932 helyesek. Ezekhez sok hozzátennivaló vagy be­lőlük elvennivaló nem is lehet. Vitathatók azon­ban a belső arányok és a végrehajtással kapcso­latos részkérdések. A magam vonatkozásában két kérdést kívánok felvetni és egy kiegészítő javaslatot tenni. Ezekről a mezőgazdasági bi­zottság előkészítő ülésén is szó volt és egyetértő vélemény alakult ki. Az egyik a szakoktatás, népgazdaságunknak egy olyan területe, amely nem a mának, hanem a jövőnek dolgozik. Az ezzel kapcsolatos intéz­kedések eredménye 5—10 év múlva realizálódik, de ugyanúgy a hiányosságok is ugyanilyen fázis­eltolódással éreztetik negatív hatásukat. Erről a kérdésről Bognár József elvtárs, a terv- és költ­ségvetési bizottság elnöke is szólt előadói beszé­dében. Hogy mennyire így van ez, erre beszédes példa volt mezőgazdaságunk szakemberigénye az 1959—60-as években hirtelen bekövetkezett szo­cialista átszervezés idején, valamint az ezt kö­vető években. Nem voltunk felkészülve — mond­juk meg nagyon őszintén — arra a nagymérté­kű szakemberképzésre, amely iránt a kialakuló nagyüzemek részéről igény jelentkezett. Ezért vált szükségessé gyors és gyorsított tanfolyam­szerű oktatás szervezése, más területről szakem­berek átirányítása stb. Mindez sokba került és nem is volt teljes értékű megoldás. A szakemberképzés feltételei fokozatosan alakulhatnak csak ki, amíg az igényeket részben ki lehet elégíteni. Szocialista mezőgazdaságunk fejlődésének intenzív szakasza következik ez­után, melyről Fock elvtárs is szólt beszédében. A mezőgazdaság részéről az elkövetkező években minden szinten, a szakmunkástól az okleveles mérnökig fokozott igény jelentkezik nem is any­nyira mennyiségi, mint minőségi vonatkozásban. A gép, a kemikália, a korszerű termelési techno­lógia célszerű alkalmazása jól képzett szakem­bereket igényel, méghozzá most már szakosított felkészültséggel. A képzési feltételek ma még nincsenek a mezőgazdasági oktatási intézmé­nyekben biztosítva. Ehhez jobban fel kell készí­teni őket. A mezőgazdasági szakoktatás fejlesz­tése ezért elengedhetetlen követelmény és fel­adat. Tudomásul kell venni azt is, hogy a mező­gazdasági szakoktatás mindig többe kerül, mint más ágazaté, azért is, mert a demonstráláshoz felhasznált technikai eszközök, bemutató gépek, számítástechnikai eszközök, laboratóriumok, kor­szerű oktatási épületek stb. mindig nagyobb költségigényűek. Gondoskodni kell a mezőgazdasági oktatási intézmények technikai vonatkozású oktatási fel­tételeiről, mert ma már kívánatos lenne, hogy például a mérnöki diplomával együtt gépjármű­hajtási jogosítványt is kiadhassanak. Ezért nem elégséges az oktatás feltételeinek szinten tartása, hanem ezeket állandóan fejleszteni is kell. Szocialista nagyüzemeink mindinkább igény­lik a felkészült szakmunkást, technikust és mér­nököt. A napokban rendezték meg hazánkban'az Egyesült Nemzetek mezőgazdasági világszerve­zetének, a FAO-nak a VII. európai regionális konferenciáját. Ezen a konferencián a kontinens országai magas szinten, miniszterekkel és állam­titkárokkal képviseltették magukat. A résztve­vőket a különböző nézőpontoktól és felfogások­tól függetlenül a világ népeinek békés gazdasági fejlődése és az éhség elleni küzdelem iránti fele­lősség érzete hatotta át. Azok az ajánlások, ame­lyeket ez a konferencia is elfogadott, reményt keltenek arra, hogy a gazdasági és tudományos­műszaki kapcsolatok területén nemzetközi szin­ten az élelmiszer-gazdaságban is pozitív eredmé­nyeket érhetünk el. A konferencia résztvevői ki­nyilvánították a kölcsönös gazdasági kapcsolatok szükségességét és tág lehetőségét. Ezen kapcsolatok során mi is kapni szeret­nénk. Ezen világszervezet támogatja: a tiszai Ön­tözés kiépítését, halgazdaságunk fejlesztését és jelentős segítséget nyújtott az ez évi árvízkárok felszámolásához is. Ellentételként mi nem gon­dolhatunk nagyobb mennyiségű élelmiszerex­portra, ellenben nagy segítséget nyújthatunk a szakemberképzés, kutatási eredményeink, vala­mint a nagyüzemi termelésben szerzett tapaszta­lataink átadása vonatkozásában. A szellemi ex­port a legalkalmasabb segítségnyújtás a fejlődő országok számára, amelyek élelmiszer-gazdasá­gukat most igyekeznek kifejleszteni. Az ilyen irányú lehetőségeinket még korántsem használ­tuk ki, holott az igény igen nagy. Ez a megoldás nagy segítséget jelent a fejlődő országnak. Er­kölcsi elismerés a mi népgazdaságunk számára, ugyanakkor jelentősen hozzájárul az adott terü­let gazdasági fejlődéséhez és az ezen országok­ban fenyegető éhínség felszámolásához. A fejlődő országok szakemberei részére tanfolyamok szer­vezése lehetséges hazánkban, amelyek során ok­tathatjuk és bemutathatjuk a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás, elsősorban a termelőszövet­kezetek szervezése során szerzett tapasztalatain­kat. A FAO részéről például a közelmúltban kaptunk közvetlen megrendelést egyetemünk számára, hogy szervezzünk hosszabb időtartamú nyári szemináriumot a fejlődő országok szakem­berei részére a nagyüzemek vezetése témában. Ennek költségeit természetesen a megrendelő vi­seli, amely tény azonban ugyanakkor kötelez is, hogy a jogos igényeknek meg tudjunk felelni! Ügy gondolom, ezzel jó ügyet szolgálunk! Mind nagyobb számban jelentkeznek mező­gazdasági egyetemeinkre, diplomaszerzés céljá­ból külföldi hallgatók a szomszédos, baráti, vala­mint a fejlődő országokból. Ezek fogadására és igényeik kielégítésére is fel kell készülni. Az elmondottak is igazolják, hogy érdemes és szükséges a mezőgazdasági szakemberképzésre áldozni és ehhez a feltételeket biztosítani. Jelen­leg ugyanis a Művelődésügyi Minisztérium és a. Munkaügyi Minisztérium, mint oktatási ágazati minisztériumok, a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium jogos 1,1 milliárdos igényével szemben a negyedik ötéves terv időszakára mindössze 447 millió forintot helyeztek kilátás­bi. A biztosított összeg a mezőgazdasági oktatási intézmények állagfenntartásához és szinten tar­tásához sem elegendő. Ezért kérem a Tervhiva­talt és az érdekelt ágazati minisztériumokat: vizsgálják felül, miként lehetne a mezőgazdasági szakoktatás számára előirányzott összeget idejé­ben felemelni, hogy a szükséges fejlesztés elvé­gezhető legyen és az oktatáshoz szükséges tartal­mi feladatok megoldása biztosítható legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom