Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2931 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2932 helyesek. Ezekhez sok hozzátennivaló vagy belőlük elvennivaló nem is lehet. Vitathatók azonban a belső arányok és a végrehajtással kapcsolatos részkérdések. A magam vonatkozásában két kérdést kívánok felvetni és egy kiegészítő javaslatot tenni. Ezekről a mezőgazdasági bizottság előkészítő ülésén is szó volt és egyetértő vélemény alakult ki. Az egyik a szakoktatás, népgazdaságunknak egy olyan területe, amely nem a mának, hanem a jövőnek dolgozik. Az ezzel kapcsolatos intézkedések eredménye 5—10 év múlva realizálódik, de ugyanúgy a hiányosságok is ugyanilyen fáziseltolódással éreztetik negatív hatásukat. Erről a kérdésről Bognár József elvtárs, a terv- és költségvetési bizottság elnöke is szólt előadói beszédében. Hogy mennyire így van ez, erre beszédes példa volt mezőgazdaságunk szakemberigénye az 1959—60-as években hirtelen bekövetkezett szocialista átszervezés idején, valamint az ezt követő években. Nem voltunk felkészülve — mondjuk meg nagyon őszintén — arra a nagymértékű szakemberképzésre, amely iránt a kialakuló nagyüzemek részéről igény jelentkezett. Ezért vált szükségessé gyors és gyorsított tanfolyamszerű oktatás szervezése, más területről szakemberek átirányítása stb. Mindez sokba került és nem is volt teljes értékű megoldás. A szakemberképzés feltételei fokozatosan alakulhatnak csak ki, amíg az igényeket részben ki lehet elégíteni. Szocialista mezőgazdaságunk fejlődésének intenzív szakasza következik ezután, melyről Fock elvtárs is szólt beszédében. A mezőgazdaság részéről az elkövetkező években minden szinten, a szakmunkástól az okleveles mérnökig fokozott igény jelentkezik nem is anynyira mennyiségi, mint minőségi vonatkozásban. A gép, a kemikália, a korszerű termelési technológia célszerű alkalmazása jól képzett szakembereket igényel, méghozzá most már szakosított felkészültséggel. A képzési feltételek ma még nincsenek a mezőgazdasági oktatási intézményekben biztosítva. Ehhez jobban fel kell készíteni őket. A mezőgazdasági szakoktatás fejlesztése ezért elengedhetetlen követelmény és feladat. Tudomásul kell venni azt is, hogy a mezőgazdasági szakoktatás mindig többe kerül, mint más ágazaté, azért is, mert a demonstráláshoz felhasznált technikai eszközök, bemutató gépek, számítástechnikai eszközök, laboratóriumok, korszerű oktatási épületek stb. mindig nagyobb költségigényűek. Gondoskodni kell a mezőgazdasági oktatási intézmények technikai vonatkozású oktatási feltételeiről, mert ma már kívánatos lenne, hogy például a mérnöki diplomával együtt gépjárműhajtási jogosítványt is kiadhassanak. Ezért nem elégséges az oktatás feltételeinek szinten tartása, hanem ezeket állandóan fejleszteni is kell. Szocialista nagyüzemeink mindinkább igénylik a felkészült szakmunkást, technikust és mérnököt. A napokban rendezték meg hazánkban'az Egyesült Nemzetek mezőgazdasági világszervezetének, a FAO-nak a VII. európai regionális konferenciáját. Ezen a konferencián a kontinens országai magas szinten, miniszterekkel és államtitkárokkal képviseltették magukat. A résztvevőket a különböző nézőpontoktól és felfogásoktól függetlenül a világ népeinek békés gazdasági fejlődése és az éhség elleni küzdelem iránti felelősség érzete hatotta át. Azok az ajánlások, amelyeket ez a konferencia is elfogadott, reményt keltenek arra, hogy a gazdasági és tudományosműszaki kapcsolatok területén nemzetközi szinten az élelmiszer-gazdaságban is pozitív eredményeket érhetünk el. A konferencia résztvevői kinyilvánították a kölcsönös gazdasági kapcsolatok szükségességét és tág lehetőségét. Ezen kapcsolatok során mi is kapni szeretnénk. Ezen világszervezet támogatja: a tiszai Öntözés kiépítését, halgazdaságunk fejlesztését és jelentős segítséget nyújtott az ez évi árvízkárok felszámolásához is. Ellentételként mi nem gondolhatunk nagyobb mennyiségű élelmiszerexportra, ellenben nagy segítséget nyújthatunk a szakemberképzés, kutatási eredményeink, valamint a nagyüzemi termelésben szerzett tapasztalataink átadása vonatkozásában. A szellemi export a legalkalmasabb segítségnyújtás a fejlődő országok számára, amelyek élelmiszer-gazdaságukat most igyekeznek kifejleszteni. Az ilyen irányú lehetőségeinket még korántsem használtuk ki, holott az igény igen nagy. Ez a megoldás nagy segítséget jelent a fejlődő országnak. Erkölcsi elismerés a mi népgazdaságunk számára, ugyanakkor jelentősen hozzájárul az adott terület gazdasági fejlődéséhez és az ezen országokban fenyegető éhínség felszámolásához. A fejlődő országok szakemberei részére tanfolyamok szervezése lehetséges hazánkban, amelyek során oktathatjuk és bemutathatjuk a szocialista nagyüzemi gazdálkodás, elsősorban a termelőszövetkezetek szervezése során szerzett tapasztalatainkat. A FAO részéről például a közelmúltban kaptunk közvetlen megrendelést egyetemünk számára, hogy szervezzünk hosszabb időtartamú nyári szemináriumot a fejlődő országok szakemberei részére a nagyüzemek vezetése témában. Ennek költségeit természetesen a megrendelő viseli, amely tény azonban ugyanakkor kötelez is, hogy a jogos igényeknek meg tudjunk felelni! Ügy gondolom, ezzel jó ügyet szolgálunk! Mind nagyobb számban jelentkeznek mezőgazdasági egyetemeinkre, diplomaszerzés céljából külföldi hallgatók a szomszédos, baráti, valamint a fejlődő országokból. Ezek fogadására és igényeik kielégítésére is fel kell készülni. Az elmondottak is igazolják, hogy érdemes és szükséges a mezőgazdasági szakemberképzésre áldozni és ehhez a feltételeket biztosítani. Jelenleg ugyanis a Művelődésügyi Minisztérium és a. Munkaügyi Minisztérium, mint oktatási ágazati minisztériumok, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jogos 1,1 milliárdos igényével szemben a negyedik ötéves terv időszakára mindössze 447 millió forintot helyeztek kilátásbi. A biztosított összeg a mezőgazdasági oktatási intézmények állagfenntartásához és szinten tartásához sem elegendő. Ezért kérem a Tervhivatalt és az érdekelt ágazati minisztériumokat: vizsgálják felül, miként lehetne a mezőgazdasági szakoktatás számára előirányzott összeget idejében felemelni, hogy a szükséges fejlesztés elvégezhető legyen és az oktatáshoz szükséges tartalmi feladatok megoldása biztosítható legyen.