Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2897 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2898 nyilvánosság elé, vitára bocsátották. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a közvélemény megelégedéssel, jól fogadja gazdaságpolitikai céljainkat. Különösképpen nagyra értékelik a negyedik ötéves terv tartalmi feladatait, valamint az életszínvonal további növekedésével kapcsolatos feladatokat. Teljes egyetértés nyilvánul meg a terv politikai céljait illetően: mint például a szocialista társadalom továbbfejlesztését és megerősítését szolgáló intézkedések! E pozitív vélemények mellett találkozunk más észrevételekkel és javaslatokkal is, ami érthető, hiszen irányelvek vitájáról van szó. Egyesek kifejezésre juttatják azt a véleményüket, hogy a mostani negyedik ötéves tervünk célkitűzései lassúbb ütemet foglalnak magukban, mint az előző népgazdasági tervünk. Ezek a vélemények nem rossz szándékból indulnak ki, de bármennyire jó szándékú a fenti álláspont, véleményünk szerint nem támogatható a tervezettnél gyorsabb ütemű növekedés, mint ahogyan nem volna helyes a tervezett ütem lassítása sem. Teljesen egyetértünk Bognár elvtárs előadói beszédével. A tervezettnél magasabb termelési előirányzat növelése megemelné a tőkés országokból származó behozatalt, és ha ezt az export növekedése nem tudná követni, a tőkés fizetési mérleg romlását idézné elő. Másrészt a termelés nagyobb ütemű növekedése a tervezettnél elsősorban a felhalmozási javakban eredményezne többletkínálatot. Ez viszont kedvezőtlenül befolyásolná a fogyasztás és a felhalmozás tervezett arányát. Vagy ha a tervezettnél a mezőgazdasági termelés túlteljesítését nem tudnánk biztosítani — ami valószínű —, ez rontana belföldi piacunk egyensúlyának helyzetét. Továbbá számolnunk kell előre nem látott, rendkívüli kiesésekkel is, mint például a mostani árvíz és a kedvezőtlen időjárás által okozott károkkal. Igaz, hogy a kiesés nem befolyásolja számottevően népgazdaságunk előirányzatait, de azért nem lebecsülendő összegekről van itt szó, mint ahogyan Fock elvtárs is utalt beszámolójában erre a témára. Számottevő az a »kár, amely élelmiszerellátásunk csökkenésénél jelentkezik már ebben a gazdasági évben is. Legyen szabad ezzel kapcsolatosan néhány Békés megyei példára utalnom. Megyénkben az ár-, belvíz és a kedvezőtlen időjárás folytán a mezőgazdaságban bekövetkezett károk — az állami gazdaságokkal együtt — meghaladják az 1 milliárd forintot. A fent említett összeg termelőszövetkezeteink 1970. évi felhalmozott termelési értékének 20 százalékos csökkentését jelenti. Az élelmiszerellátás szempontjából országos szinten is a következő kiesésekkel kell számolni. A kenyérgabona-felvásárlás területén a múlt évi 27 ezer vagon kenyérgabonával szemben ez évben mindössze 11—12 ezer vagon kenyérgabonát tudunk adni népgazdaságunk számára. Ez 15—16 ezer vagon kiesést jelent. A kukoricatermelésnél — bár még teljes adataink nincsenek — azonban már most a múlt évi 25 mázsát meghaladó májusi morzsolt kukoricával szemben katasztrális holdanként körülbelül 4—5 métermázsával alacsonyabb termeléssel számolunk, ami azt jelenti, hogy körülbelül a megyénk 14 000 vagon szemes kukoricával termel kevesebbet, mint az elmúlt esztendőben. Megyénkben összesen 36 korszerű, szakosított sertés- és tehenészeti telep került jóváhagyásra. Őszintén meg kell mondani, hogy részben az építőanyag hiánya miatt, másrészt egyéb okok miatt a szakosított telepek üzemeltetése kitolódik. Ez azt jelenti, hogy a húsellátás biztosítása szempontjából megyénkben ütembeli eltolódás várható és ez feltétlenül éreztetni fogja hatását országos szinten is, hiszen ismeretes, hogy Békés megye az ország sertéshús-ellátásának 15—16 százalékát kell, hogy adja. Ezt figyelembe véve, valamint húsprogramunk kiemelt szerepét, javasolnám: célszerű lenne annak megvizsgálása, hogy az állami támogatás végső határidejét, valamint a hitel visszafizetésének kezdetét egy évvel hosszabbítsuk meg. Másrészt gyorsítani kell a szakosított telepek építkezésével kapcsolatos anyagellátást! Megyénk termelőszövetkezeti vezetői és tagjai pozitívan nyilatkoznak arról az intézkedésről, amely a nagy kiesések pótlását segíti azáltal, hogy kormányzati szerveink 143 millió forintos óvadékot nyújtottak a termelőszövetkezetek számára. Úgyszintén jó visszhangra talált a legutóbbi időben hozott intézkedés, amely a termelőszövetkezeteknek termelési célokra közép lejáratú hitelt biztosít. A fent említett segítségen túl egyes kérdésekben további támogatást, gyorsabb intézkedést, az elfogadott álláspontok következetesebb végrehajtását kérjük az illetékes országos szervek és főhatóságok részéről. Nem újabb állami támogatásról, nem a termelőszövetkezeti tagok személyi jövedelmének kiegészítéséről van itt szó, hanem a nagyobb gazdasági érdekeket szolgáló olyan alapvető feladat végrehajtásáról, mint a negyedik ötéves népgazdasági tervünkben szereplő húsprogram végleges megoldása. Konkrét kérésünk volna, hogy a fent említett nagy takarmánykiesésekre és a meglevő sertésállományunk növekedésére tekintettel az országos takarmánykészletből megfelelő segítséget kapjunk meglevő állományunk, illetve a hústermelés realizálására. Továbbá ideje volna most már véglegesen is lezárni, tisztázni és rendezni az ár- és belvízkárokkal összefüggő feladatokat, a bel- és árvíz fogalmát. Mire gondolunk itt pontosabban? Egyrészt arra, hogy a kárt megállapító bizottságok által jóváhagyott kártérítési összegek most már mielőbb, gyorsítottább ütemben rendezésre kerüljenek. Ez nemcsak Békés megye, hanem Szabolcs, Szolnok, Hajdú és Csongrád megye együttes problémája! Másrészt a bizottságok által, illetve a felsőbb szervek részéről jóváhagyott kárösszeg elszámolását következetesebben kell betartani és azt menetközben ne módosítsák. Például megyénkben a szeghalmi és szarvasi járásokhoz tartozó 12 termelőszövetkezet kármegállapítására vonatkozólag az Országos Vízügyi Hivatal 23 947/1970-es utasítása szerint az Állami Biztosító részére írta elő a kárrendezést. Most szeptember 14-én újabb utasítást kapott a