Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-38
2891 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2892 Azt hiszem, a munkaerő-fluktuáció okaival és káros hatásaival nem szükséges részleteiben foglalkoznom, hiszen minden vállalatnál jól ismertek az említett jelenségek. Feltétlen szükségét látom azonban annak, hogy határozott intézkedésekkel, valamennyi vezető és dolgozó összefogásával e rendkívül káros jelensége); haladéktalanul megszüntessük. Örvendetesen fejlődött az elmúlt öt évben a közlekedés korszerűsítése. Nagyarányú villamosítás és dieselesítés valósult meg. Úgy látom azonban, hogy a teherszállítás messzemenően nem tartott lépést a követelményekkel. Az elmúlt években és jelenleg is a MÁV képtelen ütemesen kielégíteni az üzemek teherkocsiigényét,- legalábbis ez jellemző üzemünkre vonatkozóan. Ez akadályozza a kiszállítás munkáját és .fokozza a szállítási részlegnél a munkaerő-helyzetből adódó feszültséget. A közlekedés fejlesztésén belül igen fontos feladatnak látnám a MÁV teherkocsi-parkjának a negyedik ötéves terv első éveiben történő ugrásszerű növelését. Igaz, hogy a törvényjavaslat 13—14 ezer darab vasúti teherkocsi bővítését irányozza elő. Remélhető, hogy ez hozzájárul a vállalatok ütemesebb kocsiellátásához és a terv teljesítéséhez. Messzemenően egyetértek azzal, hogy a törvényjavaslat a reáljövedelem növelésén belül alapvetően a reálbér növekedését helyezi előtérbe. Kimondja azt is, hogy indokolt esetben bérpolitikai intézkedésekkel biztosítani kell a megfelelő bérarányokat. Ügy érzem, hogy az ilyen központi bérrendelkezés nagyon aktuális lenne a kohászati dolgozók bérének emelése érdekében is. Valamennyiünk előtt ismeretes, hogy a kohászatban folyamatos, három műszakos termelés folyik. A területek túlnyomó többségén rendkívül nagy a hő- és egyéb más, egészségre ártalmas munkkaörülmény. A kereseti lehetőségeik szinte azonosak, sőt esetenként még roszszabbak is, mint a lényegesen jobb munkakörülmények között dolgozó üzemekben. Ez a tény azt eredményezi, hogy a kohászat munkaerőutánpótlása még a jelenlegi országos átlagnál is rosszabb. Feltétlenül szükséges reálisabb kereseti arányokat kialakítani. Amennyiben ezt nem sikerül megvalósítani, számolnunk kell azzal, hogy a kohászat munkaerő-utánpótlását az elkövetkezendő öt évben az eddiginél is rosszabb körülmények között tudjuk biztosítani. A fiatalok között e szakma iránt egyáltalán nincs érdeklődés és ez a kohászati ágazat elöregedéséhez vezet. Tisztelt Országgyűlés! Ismeretes mindnyájunk előtt, hogy a harmadik ötéves terv időszalka alatt több új lakás épült, mint eddig bármelyik ötéves tervben. Kormányunk a negyedik ötéves terv időszakában újabb 400 ezer lakás építését tűzi ki célul, amit minden vonatkozásban helyeselni és támogatni lehet. Szeretném elmondani azonban, igen sok problémát okoz, hogy a lakótelepek építésével nem halad párhuzamosan a kommunális és szociális intézmények építése. Példa erre a XVIII. kerületi KISZ-lakótelep is, ahol hat év alatt 1040 lakás épült fel. ' Jelenleg a lakosok száma több mint 3 ezer fő, azonban még nincs a lakótelepen orvosi rendelő, bölcsőde, óvoda, iskola és egyéb közszolgáltatási létesítmény. Ez igen sok problémát és bosszúságot okoz az ottani lakóknak, mert a gyermekeket tömött autóbuszokon, csúcsforgalomban kell vinniük a lakóhelyüktől távoleső bölcsődébe, óvodába és iskolába. Az említett létesítmények egy részét % 1969-re tervezték azzal, hogy 1970-re befejezik. Ezek építése azonban még a mai napig sem kezdődött el. Ennek semmi gyakorlati oka nincs, hiszen rendelkezésre áll a terület, készek a tervek, az anyagi fedezet is biztosított, csak éppen az építőipari kapacitást nem lehet megtalálni, mert az illetékes vállalatok különböző nyereségi meggondolásokból ezt mindig visszautasítják. A KISZ-lákótelepen az építkezést 1973-ban befejezik, mivel az ottani terület beépítést nyer. Addigra 2100 lakást építenek. Ez azt is jelenti, hogy egy-két éven belül a KISZ-lakótelep lakossága eléri a 8000 főt, ami még jobban súlyosbítja a helyzetüket. Az a kérésünk, hogy a jövőben az illetékes szervek nagyobb súlyt helyezzenek arra, hogy a szociális és kommunális létesítmények a lakótelepekkel párhuzamosan épüljenek. E problémát súlyosbítja az a körülmény, hogy a XVIII. kerület peremkerület lévén, egyébként is a budapesti átlagnál lényegesen rosszabb kommunális, egészségügyi, szociális és kulturális ellátottsággal rendelkezik. Engedjék meg, hogy ezt néhány példával bizonyítsam. A XVIII. kerület óvodás korú gyermekeinek 58,8 százaléka részére tudunk a harmadik ötéves tervidőszak végéig helyet biztosítani. Ez azt jelenti, hogy a budapesti 74, valamint a munkás lakta kerületek 67,6 férőhelyes átlagos ellátottságához viszonyítva évi 7—800 jogos igény visszautasítását eredményezi. A kerület óvodáinak kihasználtsága 124,1 százalék, a budapesti 114 százalékos és a munkáskerületek 110,4 százalékos átlagához képest. A kerület bölcsődei ellátottsága messze alatta van a fővárosi átlagnak. Amikor budapesti átlagban 1000 bölcsődés korú gyermekre 246 hely jut, a XVIII. kerületben csak 160. Az 518 területi és üzemi 'bölcsődében 970 bölcsődés korú gyermek van elhelyezve. A nehézségek megoldása érdekében természetesen saját erőnkből is próbálunk segíteni. A kerület üzemei, ktsz-ei mintegy 15 millió forintot ajánlottak fel óvodaépítésre. Ez azonban önmagában nem oldja meg a problémát, a fővárosi tanácsnak az eddiginél lényegesen nagyobb mérvű segítségére is szükség lenne. A főváros negyedik ötéves terve a XVIII. kerület vonatkozásában nem tartalmaz fejlesztést az általános iskolai helyek területén. A kerületben már több év óta jelentkező egészséges gyermekszaporulat terén második helyen állunk. A lakótelepekre történő külső beköltözések eredményeként a negyedik ötéves tervidőszak végére az általános iskolás korú gyermekek száma eléri a 9400-at. A XVIII. kerület 160 tantermében 274 tanulócsoport működik, az egy tanteremre jutó tanulók száma csaknem 49 fő, így a váltószám meghaladja az 1,7-es kihasználtságot.
