Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-38
2893 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2894 Tisztában vagyok azzal, hogy a rendelkezésre álló pénzösszegek korlátozottak, mégis úgy érzem, hogy a fővárosi tanácsnak nagyobb súlyt kellene helyeznie a peremkerületek ilyen irányú ellátottsága felé. A negyedik ötéves tervjavaslatot elfogadom, végrehajtását támogatjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Következő felszólaló dr. Havasi Béla képviselőtársunk. DR. HAVASI BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslat legfontosabb gazdasági előírásait és politikai céljait a Borsod megyei és a miskolci választók is már akkor megismerhették, amikor a párt Központi Bizottságának júniusi határozatai a sajtóban nyilvánosságra kerültek. Általában azt a helyes következtetést vonták le, hogy a harmadik ötéves terv eredményeire támaszkodva valóban magasabb szinten kell folytatnunk a társadalomépítés nagy munkáját. Ezt a magasabb szintet azonban csak úgy érhetjük el, ha a most befejeződő tervidőszak érvényes tanulságait hasznosítjuk az előttünk álló öt esztendőben. Felszólalásom első részében ezekre a tanulságokra szeretnék néhány rövid percet szentelni. Miskolc dinamikus fejlődése közismert. Nagyüzemeink, elsősorban a Lenin Kohászati Művek, a Diósgyőri Gépgyár és a December 4. Drótművek termelését rekonstrukció révén fokoztuk. Az élelmiszeriparban is régóta sürgetett feladatokat sikerült elvégezni, felépült a tejfeldolgozó üzem, megkezdődött a kenyérgyár építése és jó úton halad a húskombinát tervezése is. Bővült a lakossági szolgáltatások kapacitása, igaz, hogy — akár az építőipari kapacitás korszerűsítése és fejlesztése, ez is még jelentős mértékben elmarad a szükségletektől. Valamennyit javult a lakáshelyzet, a kommunális és szociális ellátás, növekedett a foglalkoztatottság, emelkedett a családok jövedelme. Hozzá kell tennem azonban, hogy ez utóbbiakban Miskolc a többi nagyváros mögött áll. Ezeket a sikereket értékelve, számbavettük a már említett tanulságokat is. Az eddigieknél tudományosabban és alaposabban kell ügyelnünk a városfejlesztés arányaira. Amikor például a nehézipari üzemek rekonstrukcióján fáradoztunk, amikor új iparágakat telepítettünk megyénkbe (például a vegyipar), nem fordítottunk kellő figyelmet azoknak az iparágaknak a fejlesztésére, amelyek a női munkaerő foglalkoztatásával kapcsolatos gondjainkat enyhíthetnék. Vagy amikor a házgyár minél hatékonyabb kihasználására törekedtünk, talán évekkel elmaradtunk az új lakótelepek üzlethálózatának, egészségügyi, oktatási és kulturális intézményeinek kiépítésével. Magasabb szintre kell emelnünk beruházásaink műszaki és közgazdasági előkészítését. Számos példát sorolhatnék fel annak ábrázolására, hogy miközben egy sor új beruházással megoldottunk égető problémákat, azzal egyidőben új, vagy eddig észre sem vett problémákat hoztunk létre. Ilyen intő példa a December 4. Drótművek jelenlegi helyzete, ahol több mint 100 millió forint költséggel új termelő berendezéseket állítottunk üzembe. Az ott gyártott speciális betonacélnak viszont csak mintegy a felét hajlandó vagy képes felhasználni az építőipar, annak ellenére, hogy eredetileg négyszer ekkora beruházásra jelentett be igényt. A beruházásoknál szigorúbb elszámoltatási rendszer bevezetése látszik indokoltnak. Sokkal figyelmesebben kell számon kérnünk a beruházások eredményeit, s nem szabad visszariadnunk attól, hogy bizonyos túlzások és meggondolatlanságok esetén felvessük a felelősség kérdését is. Ehhez kapcsolódik az a követelmény, hogy az egyes városoknak és városiasodó nagyközségeknek el kell készíteniük a maguk távlati terveit. Az urbanizálódás egyre rohamosabb. Éppen ezért minden új lakótelep, minden új létesítmény kijelölésénél előre ismerni kell a településfejlesztési koncepció fő irányvonalát. Miskolcon például körülbástyáztuk a várost ipari üzemekkel, s ezzel útját álltuk annak, hogy a lakóterületet széltében is kiterjesszük. A távlati koncepció hiányából fakadt az is, hogy a már említett tejfeldolgozó üzemet az egyik lakótelep központjában helyeztük el. A városfejlesztésben parancsoló szükség a tudományos előrelátás, a körültekintő alaposság. Ebben nélkülözhetetlen segítséget képes nyújtani maga a lakosság, amely magáénak vallja, sajátjaként szereti és fejleszti városát. A városfejlesztési elképzeléseket ezért kell a legszélesebb nyilvánosság elé tárni. Sok bölcs észrevétel és aktív közreműködés forrása, ha a helyi tanács a városfejlesztés kérdéseit megvitatja választópolgáraival. Végül még egy tanulságot szeretnék hangsúlyozni. Az élet, a szocialista építés fontos parancsa, hogy új létesítményeket építsünk, észszerűen és következetesen végezzük beruházásainkat. De az új beruházások közben nem szabad megfeledkeznünk egy másik, ugyanilyen fontos követelményről sem. Ennek az a lényege, hogy fent kell tartanunk, korszerűsítenünk kell mindazt, amink már megvan. Különösen a kereskedelmi, a szociális és más, a lakosság közvetlen igényeit kielégítő létesítményeknél tapasztalhatjuk, hogy meglehetősen elhanyagoltak, kulturálatlanok, sokszor lerí róluk a jó gazda gondosságának hiánya. Miskolcon a lakótelepek elhasználódása, az úgynevezett átlagértéke 54 százalék. Elavulóban vannak útjaink, különösen a megyében, és közműveink is. Bűn lenne ezeket továbbra is elhanyagolni. Állandóan érezni kell a felelősséget a korszerűsítésükért. Kétségtelen, hogy látványosabb egy-egy új üzem, vagy lakótelep avatószalagjának ünnepélyes elvágása, de eddigi eredményeink megbecsüléséből az következik, hogy a következő ötéves tervben az új értékek létrehozása mellett sokkal többet kell foglalkoznunk: meglevő anyagi értékeink karbantartásával, védelmével. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban megyénk és városunk művelődési gondjait szeretném vázolni. Távol áll tőlem, hogy vészharangot kongassak, de úgy érzem, szólnom kell, és egyesítve a rendelkezésünkre álló helyi és központi