Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-38
2885 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2886 delmét. A külső ellenséges propaganda és a belső reakciós elemek a fiatalok tapasztalatlanságát, erkölcsi kiforratlanságát használják ki, és kutatják befolyásolásuk lehetőségét. Ezek a törekvések nem maradnak teljesen hatástalanok. Igaz, ifjúságunknak csak egy töredékéről van szó, mégis figyelmet érdemel, hogy az utóbbi években növekedett azoknak a száma, akik ellen büntetőeljárást kellett indítani. A helyzetet figyelembe véve, szükségesnek tartom és bizonyos vagyok benne, hogy a lakosság helyeslő támogatására talál, ha a bűnüldöző szervek a jövőben még erélyesebben lépnek fel a nagyvárosok utcáin hangoskodó, durva magatartást tanúsító garázda, huligán csoportokkal szemben, amelyek rontják a közbiztonságot, nyugtalanítják, felháborítják a becsületes embereket. Az adminisztratív intézkedések önmagukban azonban korántsem oldhatják meg ezt a problémát sem. A legfontosabb feladat e vonatkozásban a fiatalkorúak bűnözésének megelőzése és ez a szülők, pedagógusok, társadalmi és állami szerveink közös felelőssége. A Belügyminisztérium negyedik ötéves terve számol azzal is, hogy a közlekedés biztonsága, a forgalom zavartalansága, és hozzátehetjük, gazdaságossága, megköveteli a balesetmegelőző tevékenység személyi és technikai feltételeinek folytonos fejlesztését. Ugyanakkor tudjuk, hogy a korszerű és nagy átbocsátó kapacitású utak létrehozása, a modern forgalomtechnika általános alkalmazása a népgazdaság teherbíró-képességének függvénye. Ezért még nagyobb figyelmet kell fordítanunk a közúti közlekedés moráljának emelésére, a közlekedési kultúra növelésére, a közlekedési fegyelem szilárdítására. Ugyanakkor természetesen szükség van a népgazdasági tervekben elfogadott beruházások gyors és hatékony teljesítésére. A közúti közlekedés problémájának megoldására nélkülözhetetlen minden érdekelt erő összefogása, mert egyébként belátható időn belül a közúti közlekedésben bekövetkező jelentős zavarokkal kell szembenéznünk, mindenekelőtt Budapesten és a nagyvárosokban. Kedves Elvtársak! Minthogy a Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium negyedik ötéves terve minden tekintetben összhangban van az ötéves terv általános irányelveivel, közép- és hosszabb távú népgazdasági elképzeléseinkkel, a pártunlé és kormányunk által a két minisztérium elé kitűzött feladatokkal, a honvédelmi bizottság nevében a tervjavaslatot elfogadásra ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek. (Nagy taps.) ELNÖK: Következő felszólaló Kéri Vencel képviselőtársunk. KÉRI VENCEL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A negyedik ötéves tervjavaslat „Energiatermelés és -ellátás" című fejezetéhez kívánok hozzászólni. Az energiaellátás biztonsága, gazdaságossága alapvető feltétele a népgazdaság fejlődésének. A harmadik ötéves terv első éveiben, 1966—1967-ben az energiapolitikai felmérések, vizsgálatok eredményeként kialakult a népgazdaság energiaellátásának racionalizálási koncepciója. A koncepció lényege: a népgazdaság biztonságos energiaellátását az eddiginél korszerűbben, gazdaságosabban kell megoldani. Az energiahordozó struktúra javulás világtendenciájának megfelelően e koncepció egyik lényeges eleme a szénhidrogének növekvő arányú felhasználása. A magyar népgazdaság energetikai koncepciójában ilyen elhatározás meghozatalát a hazai adottságok mellett elsősorban a Szovjetunió szénhidrogén-szállítási készsége tette lehetővé. így gazdaságilag indokolt és megalapozott a törvényjavaslat azon célkitűzése, hogy 1975-re a szénhidrogének felhasználási aránya érje el az 53—55 százalékot. Az energiahordozók felhasználási arányának elhatározását a biztonságos forráslehetőségek figyelembevétele mellett alapjában véve a gazdaságossági sorrend határozta meg. Az akkori tényleges és a jövőre vonatkozóan előirányzott gazdasági mutatók figyelembevételével a hazai szénbányászat termelésének csökkenő rendjét határozták meg. A magyar szénbányászat ezt az elhatározást a kezdeti nosztalgikus hangulat után reálisan, megértően fogadta. A korábbinál fokozottabb erőfeszítéseket tett a gazdaságosság javítására, egyrészt a gazdaságtalan bányák leállításával, másrészt a gazdaságos bányák műszaki fejlesztésének meggyorsításával. E tevékenység eredményességét a következő számadatok szemléltetik: Míg a mélyművelésű aknák száma 1965-ben 126 volt, addig 1970-ben 80-ra, 1975-re pedig 46ra kívánjuk csökkenteni. Az egy aknára jutó napi termelés 750 tonna volt 1965-ben, jelenleg, tehát 1970-ben 1100 tonna és 1975-ben 1500 tonnára kívánjuk emelni. A szénbányászati létszám 1965-ben 123 000 fő volt, jelenleg 98 000 fő és 1975-re 65 000 főre fogjuk csökkenteni. Az összüzemi teljesítmény, amely 1,2 tonna/műszak volt 1965-ben, jelenleg, tehát 1970-ben 1,6 tonna/műszak, s ezt 1975-re 2,6 tonna/műszakra kívánjuk emelni. A géppel jövesztett szén aránya 1965-ben az össztermelésnek csupán 6 százaléka volt, ma már 30 százalékot érünk el és ezt 1975-re 60 százalékra kívánjuk emelni. Az adatok alapján megállapítható, hogy a magyar szénbányászat műszaki állapota, gazdaságossága ma lényegesen fejlettebb, mint a harmadik ötéves terv első éveiben folytatott vizsgálatok idején volt. Az előbbiek megállapítása mellett célszerű és szükségszerű arról szólni, bányászszemmel hogyan látjuk az energiahelyzetet és az elmúlt években, a jelenben, valamint a belátható jövőben ránk háruló feladatoknak hogyan tudunk eleget tenni, milyen gondjaink vannak. > Az energiaellátási koncepció számításai 1970-re a népgazdaság összalapanyag energiahordozó szükségletét 196—206 terakalóriában, középértékben 202 terakalóriában jelölték meg. Az év harmadik negyedét befejezve ma már megállapítható, hogy várhatóan az összalapenergiahordozó felhasználás 212 terakalória lesz, azaz 10 terakalóriával magasabb a korábban számítottnál. Ezt az előirányzottnál magasabb alapenergiahordozó felhasználást elsősorban „pozitív" jelenségként kell értékelni, mert ez, mint