Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-38
2887 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2888 az ipari fejlődés „lázmérője", azt bizonyítja, hogy a fejlődés az előirányzottnál kedvezőbb volt. A többlet alapenergiahordozó igény kielégítési feladata az elmúlt években és jelenleg is gyakorlatilag a szénbányászatra hárul. Az energiapolitikai célkitűzés számítási anyagai 1970-re a szénbányászat termelési feladatát 80—85 terakalóriában, középértékben 82 terakalóriában jelölték meg, ezzel szemben az ez évi várható széntermelés 92 terakalória lesz, azaz éppen tíz terakalóriával magasabb. A szénbányászat vezetői, dolgozói ezt a többletfeladatot örömmel vállalták és mindeddig szívós, kitartó munkával teljesítették. Fel kell azonban hívni a figyelmet néhány olyan jelenségre, tényre, amelynek figyelembevétele a szénbányászattól a jövőben várható helytállásnál okvetlenül szükséges. így 1969-ben évközben kellett termelési programunkat felemelni és a mélyműveléses szénbányászat programját kereken egymillió tonnával túlteljesíteni. Az 1969/70-es téli időszakban a népgazdaság zavartalan energiaellátása már csak úgy volt biztosítható, hogy bányászaink 1969 harmadik negyedéve óta pihenőnapjaik jelentős részében termelőmunkát végeztek. E tapasztalatokat értékelve 1970. március 6-án az Egyesült Magyar Szénbányák rendkívüli igazgatói tanácsa úgy határozott, hogy a fogyasztói többletigény-jelentkezéseket figyelembe véve a 26,7 millió tonnás termelési programnak 1,1 millió tonnával való túlteljesítését tűzi ki célul. E célkitűzés alapjában azt jelentette, hogy a múlt év harmadik negyede óta folyó üzemszüneti napi termelést 1970 végéig folytatni szükséges. A felemelt termelési előirányzatot a szénbányászat a közben felmerült jelentős akadályok ellenére, megközelítően teljesíti. Ilyen akadályok például a vasúti kocsiellátás zavarai, elemi csapások, a dorogi Borókási üzem elúszása, elfulladása, a mecseki szénbányák Zobáki aknájának feltárási nehézségei, a dolgozók szabadnapi bére adómentességének késedelmes elintézése, az üzemszüneti napokra szervezett termelőnapok hatékonyságának fokozatos csökkenése. Meg kell állapítani, hogy mind a tényleges, mind az előirányzott többlettermelési feladatok teljesítését sem a szénbányászatnak iparági, sem a dolgozóknak egyéni érdeke különösebben nem kívánja. Amit tesznek, azt elsősorban a népgazdaság zavartalan energiaellátásának biztosításért teszik, figyelembe véve, hogy a népgazdaság biztonságos energiaellátása a fejlődés egyik legalapvetőbb feltétele. Kötelességemnek tartom bejelenteni, hogy az előbbiekben említett tartalékaink kimerülőben vannak, és javaslatot tennék a megoldás irányában. Jelenlegi helyzetünkről a következőket: a termelésnövelési szándékunkkal összhangban elhatározott tervszerű létszámcsökkentés, részben a túlzott propaganda hatására, olyan mértékű folyamattá alakult, ami megnövekedett termelési feladataink mellett már nem kívánatos. Megállításának eszközeivel azonban nem rendelkezünk. Az erőltetett termelési feladatok teljesítése a fokozatosan növekvő létszámhiány mellett oda vezetett, hogy közvetlenül művelésbe vonható feltárt szénvagyon-tartalékaink, különösen a jó minőségű eocén-területeken fokozatosan lecsökkentek és a bányaművelési egyensúly érdekében e téren is erősítésre van szükség. A megoldás lehetőségeiről: a szénbányászat vezetői és dolgozói meg vannak győződve arról, hogy az energiastruktúra javításának koncepciója változatlanul heíyes és annak következetes megvalósítása szükséges. A szénbányászat a fogyasztói tervezés szükségszerű bizonytalanságából reá háruló többlettermelési feladatokat eddig örömmel és áldozatos munkával teljesítette és a jövőben is teljesíteni akarja. Ehhez azonban a következő segítségre van szüksége a közelebbi jövő érdekében. A csaknem, megállíthatatlan létszámcsökkenési folyamat ellensúlyozására fokozni kell a műszaki fejlesztést, a gépesítést. Az ehhez szükséges anyagi eszközöket, gépeket biztosítani kell. A lecsökkent, feltárt szénvagyon gyors növelésére a gazdaságos bányák területén új bányamezőbekapcsolási lehetőségeket kell keresni és megvalósítani.. Az ehhez szükséges néhány száz millió forintos beruházást a szénbányászatnak biztosítani kell. A létszámcsökkentési folyamat a termelési feladatok által megkívánt mértékűre csökkentendő. Ehhez megoldást kell találni a bányászok okvetlenül szükséges lakásigényeinek kielégítésére, a bérarányokat más iparágakhoz képest a feladatoknak megfelelően kell szabályozni, a negatív propagandát olyan irányban kell módosítani, ami a csökkenő számban megmaradó bányászok biztonságos megélhetését, a bányászati munkakörülmények alapvető megváltoztatását tükrözi. Ami a távolabbi jövőt illeti, a bányászat fejesztése időigényes folyamat. Ebből következik, hogy a jelenlegi helyzeten okulva időben kell gondoskodni a jó minőségű szenet gazdaságosan termelő bányavidékeken a kimerülő bányák pótlásáról, az energiakoncepcióval összhangban is fennmaradó fogyasztói igények zavartalan kielégítéséről. A magyar szénbányászat fejlesztési lehetőségeit vizsgálva megállapítható, hogy jó minőségű szenet gazdaságosan termelő új bányák telepítésére elsősorban az eocén szénmedencék területén van lehetőség. Ilyen az Esztergom— Dorog vidéken levő lencsehegyi terület, ahol 30 millió tonna szén 5000 kalóriás minőségben vár feltárásra. Az ez irányú döntés meghozatalának előkészítésére a szükséges lépéseket a nehézipari miniszter elvtárs már megtette. Ezek során mi, Komárom megyei bányászok egymással versengve azon fáradozunk, hogy a korszerű, gazdaságos bányaüzemek telepítésére dolgozzunk ki terveket. A tervek az év végéig elkészülnek. Szükségesnek tartom ismételten hangsúlyozni a döntés sürgős meghozatalánál egyrészt az energiaellátás biztosításának nagy jelentőségét, másrészt a bányászati fejlesztés szükségszerű időigényét. Feladatunk tehát, hogy a szocializmus teljes felépítését elősegítő alapenergiahordozók megteremtésével segítői és ne gátlói legyünk iparunk lendületes fejlődésének.