Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2877 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2878 Vagy itt van például a gépellátás kérdése. Nem lehet szubjektív tényezőkre hárítani, hogy ezen a területen újra meg újra visszatérnek a már ismert problémák. A gépkínálat szerkezete nem felel meg mindenben a mezőgazdasági üzemek szükségleteinek, gyakran nincs összhangban a vásárlóerő alakulásával. Visszatérő a hiány az alkatrészekből, a fontos géptípusokból és szűkös a javítókapacitás. Ha el akarjuk kerülni, hogy a gép- és alkatrészellátás ügye egy második „gyermekcipő-problémává" váljék, meg kell vizsgálni az ellátó kereskedelem szervezeteit, ipari és külkereskedelmi kapcsolatait, de főként azt, hogy az ösztönzőrendszer megfelelően orientál-e a mezőgazdaság igényeinek kielégítésére? Csak helyeselni tudjuk a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ilyen irányú erőfeszítéseit, és reméljük, talál a jelenleginél hatékonyabb megoldást. Nélkülözhetetlen, hogy kellő időben és megfelelő összetételben rendelkezésre álljanak a tervidőszakban az anyagi eszközök. Azt hiszem, vitán felül áll és különösebben nem kell hangsúlyozni azt sem, hogy csak úgy számíthatunk sikerre, ha termelőszövetkezeteink fokozzák azt a szervezeti és politikai szilárdságot, amelyet eddig kivívtak, és javítják a vezetés színvonalát. A tervgazdálkodás még átmeneti lazulást sem tűr meg a termelőszövetkezetek gazdálkodásában. Ebből a szempontból is vannak figyelmet érdemlő jelenségek. Az ülésszakon már eddig is esett szó és valószínűleg még ezután is fogunk hallani az árvíz és a belvizek következményeiről, a károsult gazdaságok helyzetéről. Mégis, szükségesnek tartom, hogy a területi szövetségek helyzetértékelésének ismeretében néhány fontos tényre kitérjek, már csak azért is, mert ebben a vonatkozásban nem alkalmasak sem az egyedi példák, sem a termelőszövetkezeti szektor átlagszámai a helyzet megítéléséhez. A termelőszövetkezeteknek egy — sajnos — elég széles rétegének problémáiról van szó, amit az is bizonyít, hogy az igen jelentékeny összegű, több mint kétmilliárd forintnyi elemi kár túlnyomó része öt-hatszáz gazdaság között oszlik meg. Emellett vannak jelentős, számban nem nagy károk is, amelyek egy része szintén ezekre a gazdaságokra esik. Annak ellenére, hogy a károk egy részét megtéríti a biztosító, segített a társadalom, segítenek a mezőgazdasági nagyüzemek, a kormány határozata alapján a károsultak költségvetési juttatásra is jogot szerezhetnek, ha a felmerült károk mintegy 60 százalékát a károsult termelőszövetkezetek maguk viselik. Ez felemészti biztonsági tartalékaikat, 500 gazdaságnál pedig nehézséget okoz. Ezek a gazdaságok csökkentik termelési alapjaikat, megtakarítják a ráfordításokat, alacsonyabb szinten próbálják megteremteni a pénzügyi egyensúlyt. Ismert dolog a műtrágya-megrendelések lemondása és más, fontos termelési anyagok beszerzésének elhalasztása. A gyors cselekvés, az idő kihasználása és a szervezett munka a termelőszövetkezetek részéről is nélkülözhetetlen a nehézségek leküzdéséhez, sokmilliós értékek forrásává válhat és sokmilliós értékeket menthet meg. Ebben az előttem szóló képviselőtársaimmal, valamint Fock elvtárssal teljes mértékben egyetértek. Fontos, hogy a jövedelmek felhasználásáról, a termelési ráfordításokról ott is éretten és megfontoltan döntsenek a termelőszövetkezetek, ahol a lehetőségek leszűkültek. A gazdaságokban tartsák szem előtt a termelés szempontjait, haladéktalanul vegyék igénybe a kedvezményes termelési hiteleket és kutassák fel belső tartalékaikat. Tisztelt Országgyűlés! Az ideihez hasonló, külső tényezőkből eredő gazdasági megrázkódtatások lehetőségét még hosszú ideig nem lehet kizárni. Az idei események is megmutatták, milyen jó lenne, ha hasonló helyzetekben nem esetenként és nem kizárólag az államra támaszkodva kellene megoldást keresni, hanem a szövetkezeti összefogás és a kölcsönös segítés kiépített intézményeivel, megfelelő alapokkal rendelkeznénk, amelyeket folyamatosan felhasználhatnánk a gazdálkodás egyenlőtlenségeinek ellensúlyozására. A következő öt év a korábbiaknál mindenképpen komolyabb szakmai és politikai követelményeket állít a termelőszövetkezetek vezetői és szakemberei elé. Ez adódik a tervcélokból, de abból az igénynövekedésből is következik, amely a gazdaságirányítás jelenlegi fejlettebb rendszerével, a nagyobb önállósággal függ össze. Nem kedvező, hogy éppen most tapasztalhatunk mozgást a termelőszövetkezeti elnökök és vezető szakemberek körében. Elgondolkoztató, hogy a közfelfogással ellentétben sok jelenségből éppen arra következtethetünk, hogy a képzett szakemberek jelentős része nem marad tartósan a termelőszövetkezetben. Ne gondoljuk, hogy a szövetkezeti demokrácia gyakorlásával vagy a titkos szavazással függ össze! Ennek is van szerepe, de sokkal inkább a termelőszövetkezetek egyesítése, a beruházások gyakori elhúzódása, megdrágulása, az átmeneti pénzügyi zavar, a szanálás, vagy az óvadék igénybevétele jár ilyen következményekkel. Erre különösen oda kell figyelni most, amikor sok termelőszövetkezet önhibáján kívül, vétlenül kerül nehéz helyzetbe. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül néhány szót kívánok mondani a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjbiztosításáról és a járadékosok ügyéről. A harmadik ötéves terv időszakában ezen a területen nagyon jelentős eredményeket értünk el. Hatása érezhető volt a termelőszövetkezeti parasztságnak a termelőszövetkezethez fűződő kapcsolataiban, érződött a hatása a munkakedvben és a munkafegyelemben is. A termelőszövetkezeti tagok és vezetők mostanában gyakran és sokoldalú megokolással vetik fel a nyugdíjkorhatár egyeségesítésének igényét. Egy nagy társadalmi vívmány logikus befejezéséről van tulajdonképpen szó. Az egyéni érdek szempontjából az indokok nyilvánvalóak, különösebb magyarázatot nem kívánnak. A csoportérdek szempontjából az egységes korhatár mellett szól, hogy a mostani ötéves különbség a munkaerőmozgásban kedvezőtlen tendenciákat táplál, egyenlőtlen feltételeket teremt a versenyben. Ami a népgazdasági feltételeket illeti, a legfontosabb tényező, hogy van egy adott helyzet. 130 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ