Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-38

2851 Az Országgyűlés 38. ülése, 1970. október 1-én, csütörtökön 2852 dot kell fordítanunk arra, hogy az életszínvonalnövekedés a reálbérek növekedésén keresztül valósuljon meg elsősorban. Ehhez magasabb termelékenység és azzal összhangban álló magasabb átlagkereset szükséges. A reálbérek növekedésével kapcsolatban utalni szeretnék a vállalatokon kívüli területekre is. A következő években fokozatosan sorra kerülnek olyan központi intézkedések, amelyek lehetővé teszik a bérarányok országos javítását, egyes elmaradt területeken a bérek emelését. Javítani fogjuk a nyugdíjasok, a nagycsaládosok és a legalacsonyabb jövedelmű rétegek anyagi helyzetét és általában a lakosság szociális, kulturális ellátottságát. Arra természetesen nagy gonddal kell ügyelnünk, hogy a fogyasztás emelkedése ne előzze meg a nemzeti jövedelem emelkedését, hiszen a jövőben is csak azt oszthatjuk el, amit már megtermeltünk. Gazdasági munkánk jelenleg elsősorban a társadalmi munka hatékonyságának fokozására irányul. Ez elsősorban azért szükséges, mert a fejlődés korábbi időszakában a foglalkoztatottak számának és a termelő alapoknak viszonylag gyors növekedése nem járt együtt a technikai színvonal emelkedésével és a termelő kapacitások kellő kihasználásával. Hosszú ideig a műszaki fejlődés gazdasági előnyeit viszonylag kis mértékben .élveztük, a fejlődés fő forrása pedig nem a munka termelékenységének, hanem a munkáskezek számának erőteljes növekedése volt. De a fejlődésnek ezt a szakaszát egyre inkább magunk mögött hagyjuk. Gazdaságpolitikánk céljainak megvalósítása érdekében különös figyelemmel kell szorgalmaznunk a munka termelékenységének emelkedését. Hazánkban az elmúlt esztendőkben az ipari munka termelékenysége összességében minimális mértékben emelkedett. Jelentősen elmaradtunk ebben a tekintetben a testvéri, velünk szövetséges szocialista országok növekedési ütemétől is. A termelékenység növekedését gátló okok egy részének megszüntetése következtében az év eddig eltelt időszakában a teljesítmények növekedtek. Mégis azt kell mondanunk, hogy a mai teljesítménynél még mindig többre van szükség és lehetőség. Fokozottabb erőfeszítéseket kell tehát tennünk. A termelékenység emelésének lehetőségei a helyi körülményektől függően eltérőek. A központi tervezés természetesen nem tudja feltárni az egyes üzemekben rejlő tartalékokat. Még' a vállalatok vezetői sem képesek erre, ha nem vonják be a munkáskollektívákat, ha nem kérik ki a dolgozók véleményét és nem nyitnak tág teret az üzemen belüli hasznos kezdeményezések előtt. A termelékenység fokozásának feltétele a technikai, technológiai színvonal emelése, a munkaszervezés megjavítása. Jóllehet a gazdasági szervek fejlesztésével, az ösztönzési rendszer javításával és még sokféle más módon is törekszünk a termelékenység emelésére, az mégis elsősorban a vállalatokon, az üzemeken múlik Nem egyszerűen a munka intenzitásának fokozását kívánjuk — bár sok helyen, ahol laza a munkafegyelem és évek óta nem rendezték a normákat, erre is szükség van —, hanem a korszerű technikához, a modern technológiához szükséges lelkiismeretes, jól szervezett munkát. Éppen ezért, amikor a termelékenység további növelését szorgalmazzuk, nem csupán a munkássághoz, vagy a parasztsághoz szólunk, hanem legalább annyira a műszaki értelmiséghez,, mely ennek az ügynek talán a legfőbb végrehajtója. A műszakiak és a közgazdászok egy része sokat tett már eddig is a termelékenység emelése érdekében. Értékes elemzéseket végeztek, jó és hasznos módszereket ajánlottak a hatékonyság fokozására. Jó lenne, ha az ez irányú aktivitás kiterjedne és elmélyülne. Napjainkban a tudomány fokozódó mértékben válik termelőerővé. A strukturális fejlődés ezzel nagymértékben összefügg. A most kezdődő új népgazdasági terv elősegíti ezt a folyamatot már azzal is, hogy a tudományos kutatásokra előirányzott ráfordítások gyorsabban növekednek, mint a nemzeti jövedelem. Ezt a nagy nemzeti befektetést tudománypolitikai irányelveink következetes megvalósításával tudjuk jól hasznosítani. Szeretnénk, ha a tudomány művelői a továbbiakban is messzemenően támogatnák erőfe^ szítéseinket. Az oktatási rendszer továbbfejlesztésénél, a tananyagok felfrissítésénél az illetékesek abból a követelményből induljanak ki, hogy társadalmunkban olyan dolgozókra van szükség, akik elődeiknél hatékonyabban készek és képesek dolgozni. Olyan új alkotásokat, műveket, megoldásokat várunk, amelyek tovább emelik fejlettségünk színvonalát. Szilárd meggyőződésem, hogy a feltalálók erőfeszítései, az újítók és ésszerűsítők tengernyi ötlete terveink megvalósításához szintén felbecsülhetetlen segítséget nyújt. A műszaki, a közgazdasági és más tudományágak képviselőinek összpontosított erőfeszítései együttesen a dolgozók öntudatos, fegyelmezett, hozzáértő munkájával és felhalmozódott tapasztalataival a termelékenység emeléséhez újabb, nagy lendületet adhatnak. Tisztelt Országgyűlési Kormányunk nézete szerint gazdasági tevékenységünk egyik gyenge területe a beruházási szféra. Bár az építő- és építőanyagipar nem keveset fejlődött az eltelt esztendők során, kapacitása még mindig elmarad a jelenlegi szükséglettől. Ez az elmaradás a beruházások megvalósítását lényegesen hátráltatja. Űj cementgyárakat, betonelemgyárat, házgyárakat, síküveggyárat építünk, és ha ezekben megindul a termelés, valamint a közműépítés, a szak- és szerelőipar fejlődését határozottan előre lendítjük, s tovább koncentráljuk eszközeinket, gyorsabbá válik beruházásaink megvalósítása is. A most következő öt évben a beruházások folyamatos és jelentős növekedése mellett szinte fordulatszerű változás szükséges az építőipari kivitelezés hatékonysága érdekében. A népgazdasági egyensúly, a fejlesztési tervek, a strukturális változtatások megvalósítása szempontjából ez rendkívül fontos. A beruházások hatékonysága alapvető javításának egyik feltétele, hogy az építési tevé-