Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

2839 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2840 helyépítést, amelynek nyomán az elkészülő férőhelyekre elsősorban saját munkásaik gyermekeit lehessen elhelyezni. A fejlesztés befejezése után pedig esetleg vállalhatnák a fenntartás költségeit is. Véleményem szerint nagyon nemes célt szolgálna az ilyen felajánlás, és meggyőződésem, hogy az üzemek és a szövetkezetek dolgozóinak egyetértésével találkozna. Itt jegyzem meg, hogy - tegnap hozott határozatot nálunk a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, hogy egy társadalmi akciót készít elő év végéig és indít be 1970. január 1-i kezdettel a kulturális fejlesztés érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hónapokban megyénk népfrontmozgalmi aktivistái közel ezer emberrel folytattak beszélgetést életükről, keresetükről, munkahelyi problémáikról és a kereskedelmi ellátás helyzetéről. Egyöntetű volt a vélemény: a gazdaságirányítás új rendszere bevált, jobb a réginél. Látják a dolgozók, hogy nagyobb lehetőségük van a kezdeményezésre és a több, a jobb munkáért több keresethez is jutnak. Gyakori volt a panasz a munkaszervezés fogyatékosságai és az anyagellátási zavarok miatt. A munkafegyelmet lazának tartják. A kereskedelmet illetően kifogásolják a szabadáras kategóriába tartozó cikkek árának állandó emelkedését. E tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek számos problémát ismernek és éreznek is, s azt várják az illetékes gazdasági és kormányzati vezetőktől, hogy történjék intézkedés a gondok megnyugtató rendezése érdekében. De azt is mutatják a beszélgetések, hogy a dolgozók a korábbi népgazdasági tervet vagy általában az egész népgazdaságot érintő gazdaságpolitikánk eredményei, valamint a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerének tapasztalatai alapján is bizalommal vannak a tervben megfogalmazott célok iránt, várakozásuk pedig egybeesik a tervjavaslatban is megfogalmazottakkal. Én magam is úgy látom, hogy a kitűzött célok reálisak és megvalósulásuk népünk életkörülményei és gazdasági életünk további fejlődésének szolgálatában állnak, ezért a népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot üdvözlöm és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Tamás János képviselőtársunk. TAMÁS JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Egy nép, egy ország gazdagságát, kulturáltságát, vagy éppen elmaradottságát a közvélemény többek között az építészeti alkotásokon keresztül is megítéli. Szocialista hazánk fejlődését, a szocializmus építésében elért eredményeinket hűen és maradandóan 'a magyar építőipar alkotásai is tükrözik. Pártunk és kormányunk helyes politikája, áldozatkészsége megteremtette a szocialista építő- és építőanyag-ipar műszaki és gazdasági feltételeit ahhoz, hogy a második világháborúban lerombolt hazánkat aránylag rövid idő alatt újjáépítse és biztosítsa a szocialista fejlődéshez szükséges építőipari objektumok, létesítmények megépítését. Sdk-sok nehézség közepette is építőiparunk megoldotta a reá háruló nehéz feladatokat. Építőipari létesítményeink, középületeink, intézményeink, lakóházaink ezrei bizonyítják a magyar építőmunkás áldozatkészségét, szakmai szeretetét. Hazánkban járt külföldi szaktekintélyek is csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak építészeti alkotásaink tömegéről, műszaki és esztétikai megoldásáról. Sok esetben kérik a magyar szakemberek, tervezők, kivitelezők segítségét, szakmai tanácsait. A népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat az építőanyag-ipar kiemelkedően gyors ütemű, az építőipar sokoldalú fejlesztését irányozza elő. A beruházások volumene, a lakosság építési szükséglete, valamint az egyre növekvő épületvagyon folyamatos megóvása és az elhalasztott szükségletek halmozódása következtében az elkövetkezendő ötéves tervben az építési feladatok számottevően, 43—45%4cal emelkednek. E nagymértékben növekvő építési feladatok nemcsak az építőipar termelőerőinek dinamikus fejlesztését igénylik, hanem ugyanolyan mértékben kell szélesíteni az építőipar ipari hátterét is. Az építőipar igénye jelentősen bővül a gépiparral, a vegyiparral és az egyéb szákiparral szemben, valamint fokozódik szállítási igénye is. A terv ezzel számol és az állami költségvetési juttatás is segíti ezen vállalatok pénzügyi lehetőségeinek kiegészítését. Van az építőiparnak és anyagiparnak egy volumenében kicsi területe, amely eléggé jelentős mind az új létesítményeknél, mind a fenntartásoknál — ez a kőfaragó ipar. Évezredek óta nélkülözhetetlen építőanyag a kő és marad a jövőben is. Növeli az építmények tartósságát, széppé és örökössé teszi. A modern építészet is előszeretettel alkalmazza az egész világon. A Parlament épületétől kezdve az ország valamennyi régi épületén megtaláljuk a klasszikus kőfaragó munkát, amelynek mesterei ma már alig-alig vannak. A modern építészet igényeinek megfelelően pedig valamennyi új középületünkön, egyetemeinken, kórházainkon, iskolákon és fővárosunk legújabb létesítményén,, a Metró állomásain is megtaláljuk a tetszetős kő-, márvány- és gránitburkolatokat. Mint építőmunkás és a szakma képviselője ismerem az építőipart, s benne e szakma nehézségeit, gondjait. Öröm számunkra egy-egy új létesítmény átadása, együtt bosszankodunk, ha akaratunk ellenére egy létesítmény átadása késik, mert a legnagyobb erőfeszítések is kevésnek bizonyulnak és emiatt elmarasztaljak az építőipart. Nap mint nap keressük a fejlődés megoldásának lehetőségeit. Vállalatunk, a Kőfaragóés Épületszobrász-ipari Vállalat az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium segítségével mindent elkövetett annak érdekében, hogy lépést tudjunk tartani legalább a tárca igényeinek kielégítésével. Értünk is el szép eredményeket, lehetőségeink azonban korlátozottak. Az utóbbi két évben már a Parlament restaurálási ütemét sem tudjuk tartani, késnek a budai várpalota és más középületek kézi jellegű kőfaragó munkálatai, ugyanis ezen épületeknél csak kis részben gépesíthetők a kőfaragó munkák. Már