Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

2841 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2842 ez évben sem tudjuk kielégíteni a számunkra előnyös szocialista és tőkés exportigényeket sem. E munkákat végző kőfaragók létszáma évről évre csökken, a kiöregedés és az építőiparban meglevő feszültségek miatt. Tisztelt Országgyűlés ! Felszólalásommal nem egy vállalat, hanem az építőipar s ezen keresztül a népgazdaság érdekeit kívánom szol­gálni. A jövőben a növekvő hazai igények mel­lett tovább nő a szocialista és tőkés exportigény is. A jelenlegi körülmények között e feladatok megoldását gátolja a kőbányák, másrészt a fel­dolgozó üzemek kapacitásának elégtelensége és a nem eléggé intenzív gépesítés. E problémák feszültséget okoznak az építőiparon belül, gátol­ják a fejlődés ütemét és központi intézkedést igényelnek. Problémáink azonosak és jellemzőek az álla­mi építőiparra Komárom megyében, de országo­san is. Ezek közül csak a legégetőbbet említem meg. A legfrisebb statisztikai adatok szerint az állami építőipari dolgozók létszáma az utóbbi hónapokban 8—10%-kal csökkent a bázis­időszakhoz viszonyítva. A fluktuáció következ­tében csökkent a dolgozók képzettségi színvo­nala is. Ez — megítélésem szerint — a következő Okokra vezethető vissza: Először: az építőipari dolgozók minden te­kintetben hátrányosabb helyzetben vannak a fej­lett gyáripari dolgozókkal szemben. Ez adódik egyrészt az ipar mobilitásából, kedvezőtlenebb munkakörülményeiből, a munkák zöme szabad­ban történik, távol az otthontól. Másodszor: elkedvetleníti a dolgozók egy részét, de főleg a fiatalokat, és ez már az em­berek véleménye is, hogy az építőipar több el­marasztalásban részesül, mint elismerésben. Sok a kritikai megjegyzés, amelyek jogosságát leg­több esetben nem is lehet vitatni, csak éppen rossz helyre vannak címezve. Például a közel­múltban kritika tárgya lett egy magasépítő vál­lalat munkája, mert egy átadott épületen a fel­vonó üzemképtelenné vált. Ugyanilyen az álta­lánosítás is : „az .építőipar". Sokkal eredménye­sebb lenne, ha valahogy azt mondanák egy épü­let beázása esetén, hogy az a Nagy János szige­tel őbrigád hanyag munkájának az eredménye. Mint mindenütt, az építőiparban is a dolgozók általában becsületes, szakmájukat szerető em­berek, s vannak hanyag, felelőtlen egyének is. Harmadszor: a bérezési problémák. Komá­rom megyei hivatalos statisztikai adatok bizo­nyítják, hogy 1970 első félévében az állami épí­tőiparban havi 2105 forintos átlagikeresettel szemben egyéb, alacsonyabb termelékenységgel működő építőipari területeken 3400 forintos havi átlagkeresetek vannak. Negyedszer: Az építőipari vállalatok nem tudják úgy biztosítani a kommunális, szociális juttatásokat — bölcsőde, óvoda, lakás, házépí­tési kölcsönök —, mint az országos jellegű, nagy létszámú ipari vállalatok. Az építőipari dolgozók véleménye szerint ezekre az okokra vezethető vissza, hogy egyre kevésbé válik vonzóvá az emberek, különösen az ifjúság számára az épí­tőipar. Ez a problémája az építőipar létszámeme­lésének, amely gátolja a gyors fejlődést és az újonnan megjelenő bérszabályozással sem lehet e feszültséget feloldani. Az építőipar és anyag­ipar gyors fejlődését gátolják a jelenleg érvény­ben levő szabályozók is. Áltlában az építőipari és anyagipari vállalatok kis vállalatok, 50 száza­lékának évi termelése 200—500 millió forint kö­zött van. Termékeik zömmel fixárasok és így nem képződik az a szükséges fejlesztési alap, amelyet a dinamikus fejlődés igényelne. Az építőipari dolgozók abban bíznak, hogy az építőiparban levő feszültségek feloldására kor­mányunk meg fogja tenni a szükséges intézke­déséket a negyedik ötéves terv folyamán, s az építő- és építőanyagipar maradéktalanul telje­síteni fogja a reá háruló nehéz, de igen szép fel­adatokat. Dolgozó népünk megelégedéssel és bizakodva tekint negyedik ötéves tervünk elé, benne látja valóra váltnak pártunk és kormányunk követ­kezetes politikáját, a dolgozó nép szolgálatát, a népgazdaság, a szocialista haza felvirágozta­tását, az egyén további boldogulására. Az előt­tünk levő törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Javaslom, hogy mai ülésünket fejezzük be és holnap, csü­törtökön délelőtt 10 órai kezdettel folytassuk a népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Elfogadja-e az Országgyűlés a javaslatot? (Igen.) Köszönöm. Az Országgyűlés a napirendi javaslatot elfogadta, az ülést bezárom. (19.02) Hitelesítették : Dr. Pesta László, Gallo Ernő, Pala Kclrolyné, Polyák János, Papp Lajos Dr. Prieszol Olga soros jegyzők 128 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom