Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

2833 ' Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2834 lönösen fontos feladatnak tartja az általános, közép- és szakmunkásiskolái képzés korszerűsítését. A korszerű oktatómunkához természetszerűen korszerű oktatási eszközök szükségesek. A jelenleg érvényes tantervi követelményekhez viszonyított taneszközellátás azonban az alsó- és középfokú oktatási intézményekben rendkívül alacsony, országosan 46 százalékos. Biztató jelnek tekintjük e vonatkozásban az új tahszergyár megépítésének • tervét, amit a Művelődésügyi Minisztérium, a tervidőszakban Debrecen területére tervezett. Ez a gyár hivatott lesz a hiányzó vagy elavult, korszerűtlen taneszközök pótlására. Az oktatási eszközök mennyiségének nagyobb mérvű növelése kétségtelenül hozzájárul az alsó- és középfokú intézmények színvonalasabb oktató munkája révén a népgazdaság szakemberszükségletének jobb kielégítéséhez. Vállalataink, ipari, mezőgazdasági üzemeink a tervidőszak legfőbb céljának; a társadalmi termelés hatékonysága fokozásának, a termelési technológia fejlesztésének, a számítástechnikai program megalapozásának csak képzett szakemberekkel tudnak eleget tenni. Éppen ezért kívánatos, hogy a vállalatok, üzemek, termelőszövetkezetek az eddiginél hathatósabban segítsék azokat az oktatási intézményeket, ahonnan szakemberszükségletüket pótolni kívánják, vagy ahol saját dolgozóik gyerekei tanulnak. Nem elég a tanszergyár megépítése, az előállított oktatási eszközöket meg is kell vásárolni, és el kell juttatni az oktatási intézményekhez. Az üzemi támogatás ilyen irányú kiépítése nem könnyű feladat, társadalompolitikai hatásában azonban jelentős, módszerében pedig demokratikus. A művelődésügy dolgozóinak a következő tervidőszakban számolniuk kell ezzel az új munkastílussal, az össztársadalmi cél és a fizikai dolgozók gyermekeinek segítése érdekében is. Az oktatásnak, mint ismeretes, nemcsak tárgyi, hanem személyi feltételei is vannak, amelyeknek biztosítása ma a művelődésügyi tárca egyik legnagyobb és legnehezebb gondja. A nevelőhiány állandósulása s az ebből következő szükségmegoldások, a nevelők túlóráztatása, a képesítés nélküli nevelők beállítása rontja az oktató-nevelő munka színvonalát, és nagymértékben csökkenti főként á falusi gyerekek továbbtanulási esélyeit. A fővárost közvetlenül körülvevő Pest megyében jelenleg 92 nevelői állás üres és 370 képesítés nélküli, érettségivel beállított tanító, tanár tanít. Ez a kényszermegoldás éppen a Budapestre bejáró munkások gyerekeit sújtja, annyira, hogy például 1400 általános iskolai tanuló nem részesül ma Pest megyében szakrendszerű oktatásban. A személyi feltételekből eredő további nehézségek ismeretesek, ezeket taglalni nem tartom szükségesnek. Éppen ezért, mivel ezek ismertek, társadalompolitikai szempontból szükségesnek tartom a pedagógusok bérszínvonalának mielőbbi rendezését. Aggasztó, hogy a helyes szocialista alapelvekkel létrehozott iskolák nem tudják maradéktalanul betölteni rendeltetésüket. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat fontos feladatnak írja elő az óvodai és a gyermekvédelmi hálózat fejlesztését a következő öt évben. A tervezet szerint 33—35 ezerrel bővül az óvodai férőhelyek száma, főleg városokban, községekben és új lakótelepeken. Ugyanakkor az óvodáskorú gyermekek létszáma a negyedik ötéves terv időszakában körülbelül 60 ezerrel emelkedik. Jelenleg az óvodáskorú gyermekek 52,9 százaléka, a tervidőszak végén pedig 53,4 százaléka részesül óvodai nevelésben. Látható, hogy a helyek számának 0,5, tehát félszázalékos emelése' lényegesen elmarad a társadalmi igényektől. Egyes megyékben e területen jelenleg is vannak aránytalanságok, félő, hogy ez csak fokozódik. Pest megyében az országos 52,9 százalékos óvodáskori felvételi lehetőséggel szemben csak 48,5 százalék a felvételi arány. Az alacsony ellátottság az agglomerációs övezetbe tartozó településeken okoz különösen feszültséget. E településeken élnek azok a dolgozó anyák, akik a gyermekgondozási segélyt tömegesen vették igénybe, és a 3 év leteltével jogosan kérik gyermekeik óvodai felvételét. Ez túlzsúfoltságot eredményez, helyenként 130—140 százalékos a helykihasználás. A szükséghelyek száma megyénkben 2060. Ez a gyakorlat nem válhat tartóssá, elsősorban szociálpolitikai szempontból, a munkáslakta területek fizikai dolgozóinak helyzete és gyermekeik segítése szempontjából. A zsúfoltság másrészt baleset- és higiéniaveszélyeket rejt magában és nem utolsósorban a tartalmi nevelőmunkát hátrányosan befolyásolja. Ezek az intézmények nevelési funkcióikat nehezen képesek ellátni. Az óvodai helyek számának kismérvű növekedése és a társadalmi igények közötti - különbségek csökkentését javasolom az éves pénzügyi tervek előkészítése során figyelembe venni, hogy mind a beruházásból, mind a vállalatok és üzemek támogatásával létrejövő óvodák üzemeltetése és bérköltsége biztosítva legyen. Szeretném végezetül megemlíteni az ország lakosságának művelődésügyi kiadásokból egy főre jutó részesedési arányát. Ma hazánk minden egyes lakosára, kicsire és nagyra egyaránt, 650 forint művelődésügyi kiadás jut. Négy évvel ezelőtt ez az összeg még csak 570 forintot tett ki. Népünk kulturális igényének, tudásvágyának növekedését ez a jelentős összegbeli emelkedés hűen tükrözi. Ezt a megindult kulturális fejlődési folyamatot megállítani nem lehet, az igényeket kielégítetlenül hagyni pedig vétek lenne. Szociálpolitikai szempontból azonban kívánatos annak figyelembevétele, hogy ez az egy főre jutó 650 forint egyenletes elosztásban elkerüljön minden állampolgárunkhoz, hogy mindenki lehetőleg azonos művelődési alappal induljon. Gondolok elsősorban a munkáslakta területek, a falusi és a tanyai települések művelődési igényeinek jobb kielégítésére, valamint az egyes megyék földrajzi helyzetéből adódó nehézségekre. Pest megyében éppen földrajzi adottságainál fogva, 870 ezer állampolgár él, országunk lakosságának 8,5 százaléka. A kulturális igények kielégítésében azonban nem 8,5, hanem csak 6,5 százalékban részesül. A megye minden lakosára az országos 650 forint átlaggal szemben, csak 503 forint jut. Ilyen szempontból hazánk megyéi köI zül az utolsó helyet foglalja el! Tudatában va-