Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

2831 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2832 feltétele, hogy találjuk meg a közös gazdaságok érdekeltségét a feldolgozásban és az értékesítésben, a kooperáció kiszélesítésében. Megyénk szövetkezetei részéről több olyan kezdeményezés van, amely az élelmiszeripar-feldolgozásban — elsősorban állati termékeknél és zöldségtermesztésnél — építőipari kapacitásfejlesztést irányoz elő. E helyről is kérem a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium vezetőit, hogy támogassák és segítsék elő az új kooperációk létrejöttét az élelmiszeripari feldolgozó tevékenységben. Mivel e tevékenység a népgazdaság egyetemes érdeke is, azt javaslom, hogy hozzanak olyan intézkedéseket a gazdasági szabályozók tekintetében, mint például hitelfedezetek vonatkozásában is, amelyek e területen meggyorsítják az előrehaladást. Ma már a feldolgozó tevékenységet is magasabb szinten lehet végezni, s ez végső soron része is megyénk iparosodásának. A negyedik ötéves terv teljesítése mezőgazdaságunk, dolgozó parasztságunk és szövetkezeti mozgalmunk nagy erőpróbája lesz. A termelőszövetkezeti tagok és vezetők kölcsönös bizalma, a közös gazdálkodásba vetett hitük, szorgalmas munkájuk — párosulva társadalmunk anyagi segítségével — elég erős ahhoz, hogy sikeresen teljesíteni tudjuk a negyedik ötéves terv előirányzatainak maradéktalan megvalósítását. E törvényjavaslatot választókörzetem és megyénk dolgozói érdekében is előremutatónak és biztosítottnak tekintjük. Azon leszünk és erre mozgósítunk, hogy ezt maradéktalanul teljesítsük is. Éppen ezért elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Benke Lajosné képviselőtársunkat illeti a szó. BENKE LAJOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A kormány által az Országgyűlés elé terjesztett negyedik ötéves tervtörvényjavaslatot, valamint a vele egyidőben készült pénzügyi tervet, amely első ízben ad lehetőséget a társadalmi közös fogyasztás ötéves áttekintésére, jónak és reálisnak tartom. Minden tételén látszik, hogy a szakági területek sok száz dolgozójának és vezetőjének gondos, elemző munkájával, a lehetőségek és kívánalmak felelősségteljes egyeztetésével készült. Ezt tükrözi a törvénytervezet minden paragrafusa. Az elérendő" célokat rangsorolja, azok között súlypontokat képez, ezeket szükségszerűen csakis a maga teljességében és összefüggésében lehet tárgyalni. Minden egyes újabb átcsoportosítás! igény a jelenleg helyesen kialakított fő célok között eltolódást, aránytalanságot eredményezne. A törvény hivatott lesz a következő ötéves tervben megfelelő összhangot biztosítani a társadalmi kívánalmak és elvárások, valamint az ország mindenkori pénzügyi, gazdasági adottságai között. A középtávú tervek alapvetően gazdasági tervek, amelyeknek azonban társadalmi kihatásai vannak. Mindezek figyelembevételével egy szakági területet, a kulturális terület ellátását szeretném kiemelni, az összefüggés és a tervidőszakban a fő célokra való hatás szempontjából. A törvényjavaslat 36. §-a foglalkozik a kulturális ellátással. Ezen a téren a fő cél — az (1) bekezdés értelmében — a megnövekedett igények jobb kielégítése, az intézményhálózat korszerűsítésének folytatása. E tömör mondat helyesen számol a megnövekedett kulturális igényekkel. Szocialista fejlődésünk lehetővé tette, hogy két és fél évtized alatt leküzdj ük kulturális elmaradottságunkat, s magas szintű oktatási rendszert építsünk ki. Méltán büszkék lehetünk általános iskoláinkra, szakközép- és szakmunkásképző iskoláinkra, valamint arra, hogy ma hazánkban az 5—24 éves korú lakosságnak több mint a fele oktatási intézményekben tanul, művelődik. Ez meghaladja Svédország, az NSZK és Ausztria hasonló korú népességének tanulási arányát. Ez a magas szintű oktatás azonban anyagigényesebb és személyi feltételekhez kötött. A törvényjavaslat szerint az ágazat fejlesztésére öt év alatt mintegy 16—17 milliárd forint áll rendelkezésre, amely évi 6,1 százalékos növekedési ütemet tesz lehetővé. Ilyen ütemű fejlesztés a kulturális terület legalapvetőbb célkitűzéseinek megvalósítását, a társadalompolitikai szempontból legfontosabb fejlesztési feladatok végrehajtását biztosítja. Az oktatás, a kulturális ellátás minőségének fejlesztését azonban csak minimális mértékben elégítheti ki. Amikor ezt felvetem, nem öncélúan csak magának a kulturális ellátás minőségének jobb kielégítése érdekében teszem, hanem társadalompolitikai szempontokkal való összefüggésében. Mégpedig a népgazdaság legfőbb termelőereje: a szakemberszükséglettel való összefüggésében is, a műszakitechnikai fejlődés, a szakmunkásképzés minőségének emelése szempontjából. Mindezek megkívánják az oktatási színvonal emelését mind az alsó- és középfokú, mind pedig a felsőfokú oktatásban. A színvonalemelés tárgyi feltételekben korszerű oktatási eszközöket, személyi feltételekben jól képzett szaktanárokat kíván. Ahhoz, hogy világszerte elismerten jó hírű egyetemeink a régi vagy jelenlegi képzési szintjüket tartani tudják, nélkülözhetetlen, hogy egyrészt saját gép- és műszerellátottságukat növelhessék, másrészt hogy megfelelően magas színvonalú középiskolai kibocsátó bázisra támaszkodhassanak. A középiskolát jelenleg elvégző 180 ezer fiatallal szemben az ötéves terv végén csak mintegy 120 ezerre számíthatunk, akikből kerülnek ki a a főiskolákra és egyetemekre pályázók, akkor, amikor már jelenleg is csökkent a jelentkezés az egyetemek egyes szakterületeire, karaira. Komoly fejlődést, de egyben gondot is fog jelenteni a jelenlegi felsőfokú technikumoknak a tervidőszakban nagy létszámú, több karral működő műszaki főiskolákká való átszervezése. Ezek szintén középiskolát végzett hallgatókat igényelnek, akkor, amikor a demográfiai hullám alsó határa éppen a felsőfokú oktatásban fog jelentkezni. A gyermeklétszám csökkenéséből eredő, várható nehézségeket csakis az általános iskolák és a középiskolák oktató-nevelő munkájának nagyobb mérvű javításával lehet ellensúlyozni. Ez egybeesik a törvényjavaslat céljával, amikor kü-