Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-37
2817 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2818 tett bennünket az energiahiány. Utána a magyar —szovjet timföld-alumínium egyezmény zseniális gondolata feloldotta ezt a szűk keresztmetszetet, most meg éppenséggel megnőtt a fém mennyisége. Éppen ezért kell a félkész v terméket forszíroznunk. Szép példák vannak már a megyében a késztermék vonatkozásában is. Itt talán egyet ragadnék ki a rövidség kedvéért. Csikesz elvtársnő példaként említette az építőipart. Az építőiparban mindössze 0,5 kilogramm az alumíniumfelhasználásunk fejenként, tehát a legszembeszökőbb az elmaradásunk a világ 3—4 kilogrammos átlagával szemben. Érthető örömmel fogadtuk tehát az idei könnyűszerkezeti konferencián Székesfehérvárott Szabó építésügyi miniszterhelyettes elvtárs bejelentését, hogy az ötéves tervben az építőipari kapacitás 50 százalékos növekedését éppen a könnyűszerkezetek szélesebb körű alkalmazásba vételével kívánjuk megoldani. A munka hatékonysága itt 15—20szorosára is emelkedhetik. A Magyar Alumíniumipari Trösztnek, de a székesfehérváriaknak is" nagyon szép kezdeményezéseik vannak a könnyűszerkezetek és az úgynevezett önhordó szerkezetek vonatkozásában is. A hűtőipari alkalmazás pedig bebizonyította Magyarországon, hogy igenis ez a jövő útja. Az alumínium sokat vitatott árproblémáiba nem mennék bele. Nemzetközi szinthez viszonyítva a szokásos forint—dollár szorzóval a jelenlegi áron körülbelül 10—12 ezer forinttal olcsóbban jutnak hozzá a hazai felhasználók. Kormányzatunknak a félkésztermék vertikum bővítésére és ennék következtében a késztermékbe épített alumínium mennyiségének fokozására meg kéli találnia egyrészt az optimális iparszervezési formát, másrészt pedig a gazdasági szabályozás útját. Megvizsgálandó, mi célszerűbb, az alumíniumárak helyretevésével megszabadítani egy eszköz- és inveszticióigényes alapanyaggyártó ipart a félkésztermékig bezárólag a mindenkori konjunktúrától való függésétől, vagy a nagy létesítmények belépésével járó nyereségkiesésre új kondíciókat adni. Nem vitás, bárhogy történik is a döntés, olyannak kell lennie, hogy ne a korszerűtlen, a szétparcellázott és elavult feldolgozási technika irányába hasson, de egyben vegye figyelembe, hogy az e területen dolgozó munkások is megtalálják számításukat és igényeik kielégítését. Bonyolult pénzügyi probléma, megoldásra rövidesen éretté válik. A székesfehérvári Ikaruszban a kormány járműprogramjának keretében a termelés ütemében és jellegében — ezt túlzás nélkül mondhatjuk — forradalmian megváltozott. A negyedik ötéves terv szerint ötezer autóbusz egy évben a székesfehérvári Ikarusz termelési terve és ez európai viszonylatban is kiemelkedő. A budapesti Ikarusz 6 ezer autóbuszával együtt viszont világviszonylatban is számottevő. Ez a program tehát vágányon van. helyességét az idő igazolta, mind a belföldi szükséglet, mind pedig a KGST-szintű profilmegosztás vonatkozásában. Elismerés illeti tehát mindazokat, akik e program kialakításában részt vettek. Nem ilyen egyértelmű azonban a kép, ha a felfutás ütemét vagy az ipari háttér fogyatékosságait vesszük szemügyre. A kooperációs nehézségek, a székesfehérvári telep járulékos beruházásainak elmaradása, a szervezetlen anyagellátás következtében fellépő létszám és túlórázási kérdések igen nagy gondot jelentenek a helyi vezetésnek. Bár az eddig elért eredmények komolyak, a negyedik ötéves terv — felfutási ütemét tekintve — további elemzést és részletekbe menő intézkedéseket kíván. Tisztázandó az új IKARUSZ-család kooperációs rárakódásokból adódó viszonylag magas ára is. Több figyelem az anyagellátásra és a beruházásoknak a felfutások ütemével szinkronba hozott bonyolítására, több fegyelem a részfeladatok megoldásában, és több következetesség az árvőnatkozásban ! — így summázhatnám az eddig elért eredmények továbbfejlesztésének kulcsát. Tisztelt Országgyűlés! Tudatosan hagytam mondanivalóm végére a negyedik ötéves terv általam legmerészebbnek és egyben mégis legidőszerűbbnek tartott elhatározását: a számítástechnika hazai megalapozását. Ez a téma most először hangzik el' a magyar parlamentben. Ha . kormányzatunknak ezt a döntő lépését a világhelyzet hátterébe ágyazva taglaljuk, akkor azt kell mondanunk, hogy így — ahogy tervezzük — az utolsó óra utolsó percében vagyunk! Az utóbbi tíz évben ugyanis nemzeti jövedelmünknek mindössze négytized ezrelékét fordítottuk erre a fontos fejlesztési területre, míg a gazdaságilag fejletlen országok is ennek az összegnek ötnyolcszorosát áldozták. A tervnek tehát az a célkitűzése, hogy mi is ezt akarjuk elérni és hasonló intenzitással akarunk fejleszteni, nagyon mérsékelt és nagyon reális célkitűzés. Miért tartom mégis merésznek a kormány lépését? Mert számunkra teljesen új területre lép, annak minden rizikójával, következményével együtt. Vállalkozik arra, hogy az ipari háttér viszonylagos elmaradottsága, az alkatrész-elmaradottsága ellenére a kezdeti években jelentős importtal hidalja át a nehézségeket, és mégis elindítjuk ezt a programot. Ugyanakkor szembenézünk azzal a nagyon reális ténynyel, hogy a következő ötéves tervben ez a gyártmány csakis belföldön és a szocialista exportra kerül forgalomba. Mégis ezt a lépést helyesnek kell ítélnünk. Miért? Húsz évvel ezelőtt a világon öt számítógép, öt komputer működött. Ma a számuk 100 000. Ebből egyedül az Egyesült Államokban van 70 000, s ahogy Párdi elvtárs elmondta, mi a jelenlegi 80 darabot a negyedik ötéves terv végére ötszörözni akarjuk. És éppen ez az, amiért nagyon időszerűnek tartom a kormány lépését! Külföldi közgazdászok, de a hazaiak is foglalkoznak azzal, hogy a számítógép-technika bevezetésével a fejlődés rohamos léptekkel halad előre, és a fejlett országok távolsága rohamosan megnő a fejletlenekétől. Elkövetkezik egy olyan kritikus időpont, amikor az egyik nem tud kapcsolatot tartani a másikkal. Ezért létszükséglet és nem holmi divat a kormánynak az a dönté- . se, hogy most kell elkezdenünk, ha ennek a fejlődésnek sodrából nem akarunk kimaradni. Mi a gyakorlati jelentősége a számítástechnikának? Ez sem.valami csoda, ami varázsszóra
