Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

2813 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2814 hogy Baranya megyének egyik régi problémája a bekötőutak kérdése. Ez a kérdés, ez a probléma nem most kerül először az Országgyűlés elé, a korábbi években már több interpellációban is elhangzott. Vannak 200 főn aluli lakosú községek is. Köztudomású, hogy Baranya megyében van az ország bekötőúttal el nem látott községeinek legnagyobb része. Ezért, mint Baranya megyei képviselő, kénytelen vagyok felvetni ezt a kérdést is, mert hiszen a 200 és 150 főnyi lakosú községek is ostromolják a képviselőket, hogy mi lesz az ő bekötőútjukkal. Azonkívül beszélnem kell még arról is ezzel kapcsolatosan, hogy a hatos út kivételével, amely Budapestet és Pécset köti össze, a megyei utak nagy része korszerűtlen. Kevés a jó állapotban levő utunk. Pedig Budapest után a legtöbb személygépkocsi Baranyában van, ez persze nem rossz; ez az életszínvonal emelkedését jelenti; azonkívül jelentős a külföldről átutazók száma is. A közlekedési koncepcióból adódóan jó lenne e területen is az országos átlaghoz hasonlóan együtt haladni, mert az indokok egyértelműek és szerintünk — és szerintem — jogosak is. A negyedik ötéves tervben a megyében levő ipari vállalatok a termelési érték 6—7%-os, a foglalkoztatott létszám 1—2%-os növekedésével számolnak. Ez arra utal, hogy a termelésbővülés döntően termelékenységből, a vállalatok fejlesztéséből és korszerűsítéséből adódik. Bár ezek a vállalati tervek még módosulhatnak, mégis az a helyes törekvés látszik belőlük, hogy megközelítsék, teljesítsék a negyedik ötéves tervből adódó feladatokat. A törvényjavaslatot — egyetértve az abban foglalt célkitűzésekkel — elfogadom. Egyben szíves elnézésüket kérem, hogy rekedtségem miatt ilyen hangon kellett a vitában részt vennem. Köszönöm. (Taps.) * ELNÖK: Szót adok Kerkay Andorné képviselőtársunknak. KERKAY ANDORNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők! Elvtársak! Az 1970-es esztendőt igen sok vonatkozásban emlékezetes és egyben mozgalmas évnek könyveljük el. Az év első felében jubileumok sorát ünnepeltük, az év második részében tekintetünket inkább a jövőre szegezzük. Sokat gondolkodtam már azon, hogy a mi küzdelmekben bővelkedő és megújhodásokkal is teljes, problémákat adó, de ugyanakkor szívet derítő eredményeket is felmutató szocialista építőmunkánkat hogyan is tudnám én valahogy nagyon jellemzően kifejezni. Az ember mindig hajlamos arra, hogy a saját szakmája területéről vett hasonlattal mérjen fel valamit. Több mint egy évszázaddal ezelőtt fedezték fel, hogy a vízcseppbe hintett porszemek nagy sebességgel, szabálytalan, egymásnak ütköző mozgást végeznek. Ezt a hőhatásnak tulajdonított, ki nem számítható mozgást megfigyelőjéről Brown-mozgásnak nevezték el. Ezt a jelenséget ugyan egy évszázaddal ezelőtt észlelték, de mégis korunk egyik ismert gondolkodója századunk nagy élménysűrűségű, a technikai fejlődés hevétől szinte átforrósodott napjaink kiszámíthatatlanságát — mint ahogy Bognár elvtárs mondotta — hasonlította egy ilyen felfokozott Brown-mozgáshoz. Később azután a tudományos kutatás azt is megállapította, hogy egy szűk térben, egyedi szemcséken észlelt szabálytalan mozgás, nagyszámú egyed megfigyelése alapján nagyon is törvényszerű, matematikai összesítést mutatott. S ez az én hasonlatomnak a lényege. Ha találkozunk is sok-sok előre ki nem számítható, meglepetést hozó fordulattal, ha még egy nagyobb közösségben is játszódnak le előre meg nem jósolható összeütközések, azért a mi szocialista társadalmunknak sok-sok egyénből összetevődő nagy egésze gondosan megfontolt törvényszerűséggel és biztos eredményességgel halad a fejlődés útján. Sokszor hallunk olyant a választóterületen — és joggal —, hogy bizony kevés az óvoda és a ' kórházi ágy, vagy kifogásolják, hogy nem elég kulturált a perembolt. Sokszor mi magunk is hajlamosak vagyunk elkedvetlenedni, elbátortalanodni. Ha azonban nemcsak egy szűk térre korlátozva és csak ad hoc problémákba feledkezve vizsgáljuk az összefüggéseket, akkor észre kell vennünk, hogy végül is ezek a jelenségek részben a fejlődési dinamika magasabb hőmözgásának szükségszerű velejárói. Horizontunkat kitágítva tehát látnunk, sőt másokkal is meg kell láttatnunk, hogy mindezeket a történéseket, lüktető jelenségeket hogyan irányítja a mi társadalmunk az előrehaladás irányába. Még a matematikai ritmus is biztosított. A párt négyévenként a kongresszuson kicövekeli a tennivalók irányát. Ennek nyomán ötéves népgazdasági tervek születnek, -s erre ugyancsak négyévenként dolgozó népünk állást foglal és felsorakozik a célok megvalósítására. így valósul meg, így ölt testet az a politika, amelynek fő kritériuma, hogy nem önmagáért való, hanem az egész dolgozó nép egyetemes felemelkedését hívatott szolgálni. Ezek voltak azok a gondolatok, amelyek úgy általánosságban foglalkoztattak, amikor az itt előttünk fekvő negyedik ötéves tervjavaslatot kezembe vettem. Nagy örömmel töltött el — s itt az előttem szóló képviselőtársaimhoz is kapcsolódom, hogy ez a terv elsősorban — hogy így fejezzem ki magam — lakosságcentrikus. Hiszen a korábbiaknál 60 százalékkal többet irányoz elő lakásfelújításra, 30 százalékkal növeli a lakások beruházását, és 20 százalékkal jut majd több kulturális célokra. A belkereskedelmi tárca egyébként szintettartó, szolidnak mondható költségvetési előirányzatból különösen a belkereskedelmi dolgozók oktatására, a -dolgozók továbbképzésére fordítandó 145 millió forint érték ragadta meg a figyelmemet. Ez az összeg több, mint a megelőző ötéves tervekben együttvéve. Szabadjon hozzátennem: reméljük, hogy ennek vendéglátóipari vagy kereskedelmi szakközépiskola formájában Székesfehérvárott is érződő áldásos hatását a megye szakvezetői csak úgy, mint a lakosság élvezni fogják.