Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

2811 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2812 gazdasági célnak megfelelően igyekeznek tevékenykedni. Választóim hangulata alapján biztos vagyok abban, hogy ez a széles körű demokratizmus a végrehajtás időszakában is sok-sok tartalékot tár fel, és megnövelve az alkotásvágyat, lelkesíti az embereket céljaink megvalósítására. Pécs és Baranya megye gazdasági fejlődése a harmadik ötéves terv időszakában állandóan, mondhatni kedvezően alakult. Megkezdődött az ipar egyoldalú szerkezetének átalakítása. Az ipari termelés jobban igazodott a szükséglethez és. új termékekkel jelentkeztek a vállalatok is. A mezőgazdaságban is erőteljes fejlődés ment végbe. A termelés növekedése meghaladja az előirányzatot. Jó eredmények születtek a kenyérgabona-, a kukoricatermelésben és a baromfitenyésztésben is. Jelentősen emelkedett a lakosság életszínvonala, javult az áruellátás, új egységekkel gazdagodott a kereskedelem. A mezőgazdaságban dolgozók jövedelme elérte az ipari munkásokét, ami igen jó. Javult az egészségügyi, a szociális és a kulturális ellátottság. Sorolhatnám még tovább elért eredményeinket, amelyek tükröződnek az országos eredményekben is. Az utóbbi évek fejlődésében nagy hatással van a gazdaságirányítási reform elveinek egyre jobb érvényesülése. A vállalatok, a különböző üzemek dolgozói, a helyi és a területi szervek egyre jobban élnek az adott önállósággal és lehetőségekkel. A szabályozók módosítása is egyre kedvezőbben hat gazdasági életünkre. Jó érzéssel állapítom meg, hogy a törvényjavaslatban a reform céljai, elvei jól érvényesülnek. A pozitívumok mellett azonban vannak negatívumok is, és úgy érzem, hogy mint pécsinek és baranyainak, mint Pécs képviselőjének, kötelességem szólni arról, amiről most kívánok beszélni. Hangsúlyozom, hogy én nem vagyok bányász, mégis úgy érzem, a bányászok körében végzett több évtizedes társadalmi tevékenységem feljogosít arra, hogy néhány problémájukkal foglalkozzam. Erőteljesen hangsúlyozom azonban, hogy egyetértek az energiastruktúra megváltoztatásának szükségességével. Az új gazdasági mechanizmus különösen meggyőzött arról, hogy a gazdaságtalanul működő bányák becsukása törvényszerű, egyértelműen helyes döntés volt. A törvényjavaslat is megemlíti, hogy az energiamérlegben még hosszú évtizedeken keresztül számolunk a jó minőségű, gazdaságos széntermeléssel. Ismerve az európai kokszhelyzetet, felvetem a mecseki szénbányászat kérdését, amely a következő: jó lenne egyértelműen tisztázottnak látni a liász-bányászat helyzetét, a kokszbázis szempontjából, különös tekintettel Dunaújváros igényére. Gondolok itt a dunaújvárosi kokszblokk rekonstrukciójára, esetleges fejlesztésére. E gondolatokat figyelembe véve aggasztónak tartom a liász-bányászat műszaki, valamint fejlesztési feladatainak megoldását a nagy tőkeszegénység miatt. Nyugtalanítónak, közgazdaságilag károsnak tartom a munkaerők ilyen fokú mozgását a szénbányáknál. Nagy az elöregedés veszélye. Ennek okát elsősorban a nem kellően differenciált anyagi megbecsülésben látom. Feltétlenül szükségesnek tartom a bányász szakmunkások kiemelt bérszinten való tartását, a nehézségnek és a veszélyességi foknak megfelelően. Indokoltnak tartanám e feltételek megteremtését a bányászatban, beleértve a lakásproblémákat, s az élet- és munkakörülmények további javítását, mert csak ezekkel biztosíthatjuk a népgazdaság energiaigényének zavartalan kielégítését. / Igen tisztelt Országgyűlés! Egyetértek a törvényjavaslat VIII. fejezetének ama szakaszával, amely az ipari üzemeknek a fővárosból vidékre való telepítésével foglalkozik. Merem remélni és hangsúlyozom, hogy kormányzatunk figyelembe fogja venni e kérdésben Pécs város sajátos, egyoldalú iparszerkezetét, amely jelenleg nehezíti a városai ej lődését. Másik nagy problémánk az építőipari kapacitás, ezen belül a mélyépítő kapacitás szűk keresztmetszete. Információim szerint évenként 200—300 milliós nagyságrendű építési jellegű, nagyon fontos beruházás marad el, mert képtelenek vagyunk vállalkozókat találni. A városokban főként a csatornázási, a gázvezeték-fektetési, általában a közművesítési munkák maradnak el. Űgy érzem, sőt biztosra veszem, hogy ez nem kizárólag pécsi és baranyai jellegű probléma, hiszen korábban felszólalt képviselőtársaim közül is többen megemlítették ezeket. A negyedik ötéves terv idejére tervezett, a korábbinál jóval alacsonyabb méretű építési jellegű beruházások egy harmadára már most nem lehet megyénkben kivitelezőt találni. Tudjuk, amint hangsúlyoztam, ez nem egyedülálló eset az országban, éppen ezért itt gyökeres fordulatot kell teremteni. Az építőipar a Beremendi Cementmű felépítésével biztosítani tudja az anyagok jó részét, ezért az építőipar jobb felszerelésével, speciális részlegek kialakításával kellene gyorsabban előrehaladni. A következő tervciklus jelentőségében és bonyolultságában egyaránt legnagyobb problémája területünkön Pécs város fejlesztése. Közismert, hogy a város lakossága az utóbbi 10 évben az összes vidéki városokhoz képest a leggyorsabb ütemben, 27 százalékkal nőtt. Ezzel a tempóval az elismerésre méltó fejlődés ellenére sem tudott lépést tartani a város kommunális létesítményekkel való ellátása. Ez év második felében kerül tudomásom szerint a Minisztertanács elé a városrendezési terv koncepciója, ahol ezek a problémák is szükségszerűen megvitatásra kerülnek. Mint Pécs város képviselője, arra kérem a kormányt, nyújtson segítséget ahhoz, hogy a fejlesztés alapkérdéseiben előbbre léphessünk. Elsősorban a lakás- és közműépítésre, valamint a tervbe vett kulturális és kommunális objektumok megvalósítási feltételeinek biztosítására gondolok. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat fontos részének tartom a szállítás fejlesztését tartalmazó részt is. A korábban tárgyalt közlekedésfejlesztési koncepciónak megfelelően jól fogalmazza meg a közlekedésfejlesztés feladatait. Megyénkben a tervjavaslatnak megfelelően 26 községben épül bekötőút, és ezzel megoldódna a 200 főn felüli községek problémája. Köztudott,