Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

2799 Az Országgyűlés 37. ülése, 197 ( vánatos jelenség a gyakorlati munka vonatkozásában. Tisztelt Országgyűlés! Általában a fegyelmezettebb, szervezettebb munka kerül előtérbe minden szinten a törvény elfogadásával kapcsolatban. Az ipar vállalatainál a hatékonyság ér- dekében gyors, határozott technológiai és munkafegyelmi előrehaladást kell biztosítani. Ezzel kapcsolatban a nem kívánatos, egészségtelen,' a népgazdasági célkitűzéseinket nem szolgáló munkaerő-mozgást a minimálisra helyes és kell csökkenteni. Szerintem elsősorban az ipar vállalatainál kell megfelelő intézkedéseket tenni a munkaszervezésben és általában a vezetés területén. Különösebb beruházási fejlesztés nélkül szükséges és lehet a fizikai munkát előkészítő munkafázisokat javítani, megfelelő színvonalra emelni. E törvényjavaslat feltételezi és igényli szerintem az általam elmondottakat. Ugyanakkor az illetékes minisztériumok figyelmét fel szeretném hívni arra, hogy a munka e területének megjavítása érdekében a vállalati hatáskörökön túli intézkedéseket rendszeresen, időben eszközöljék. Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves tervben a törvényjavaslat szerint a lakosság felé az ipari szolgáltatás — az igényeknek megfelelően — dinamikusan, gyorsan fejlődik. A tartós fogyasztási cikkek ipari szolgáltatása gyakorlatilag megkétszereződik. Ezen belül például a személygépkocsi-javítás mintegy 238 százalékra, a híradástechnikai és az elektromos készülékek javítása mintegy 165 százalékra, a textiltisztítás szintén 165 százalékra nő, a lakáskarbantartás gyakorlatilag pedig majdnem megkétszereződik. A törvényjavaslat a tsz-ek ipari melléktevékenységében 188 százalékos fejlődéssel számol. Az ipari szolgáltatás szakmunkás-létszámának biztosítása elsősorban alap-iparágaknál folyó szakmunkásképzés útján és az ipari létszámból képzelhető el. Talán helyes volna megvizsgálnia a Munkaügyi Minisztériumnak, hogy a szolgáltató iparágak, vállalatok milyen módon járuljanak hozzá a szakmunkás utánpótlás biztosításának és képzésének költségeihez, mert a közös teherviselési elv volna szerintem a helyes. Ugyanakkor a szolgáltatás célját szolgáló szakmunkás utánpótlás biztosítása érdekében az illetékes minisztériumok szervezetszerű intézkedése is szükséges. Az utóbbi években észrevehetően csökken az úgynevezett alapszakmák utáni érdeklődés az iparitanuló képzésben. Ugyanez a jelenség tapasztalható sajnos, a műszaki egyetemeinkre való jelentkezésben is. Ezek ténykérdések, számokkal bizonyíthatók. Helyes volna a törvény végrehajtása közben e kérdésekkel összefüggő további vizsgálatok alapján megfelelő intézkedéseket tenni. A bányászok, martinászok, hengerészek, acélgyártók, öntészek, kovácsok, esztergályosok, építőipari szakmunkások stb., mint alapszakmák utánpótlása, ennek biztosítása mind vállalati, mind illetékes minisztériumi szintű intézkedéseket igényel véleményem szerint a törvények végrehajtása közben. Az általam említett szakmák bértarifái is felülvizsgálatra szorulnak szerintem. A kötött, 0. szeptember 30-án, szerdán 2800 zártciklusú, megfelelő felkészültséget igénylő, normában dolgozó szakmunkások és munkahelyek bértarifái véleményem szerint, meg kell hogy előzzék például az ipari szolgáltatás bérezési lehetőségeit. A hatékonyabb ipari munka szükségszerűen intenzív technológiai, gyártásfejlesztési és tervezési munkát igényel, de ugyanakkor folyamatosan korrekt, szakszerű normakarbantartást is megkövetel. Erről az utóbbi időben kevés szó esik a parlamentben is. E kettőt együtt kell és lehet az ipari vezetésnek figyelembe vennie szerintem a törvény végrehajtása közben. Ezeknek a feladatoknak a megoldása magasabb fokú üzemi demokráciát, a dolgozók rendszeres mélyreható bevonását igényli mind a feladatok meghatározásába, mind végrehajtásába. E vonatkozásban szükséges a társadalmi szervekkel még jobban együttműködni, mint eddig és a munka jellegének, tartalmának megfelelően bevonni a szocialista brigádokat a törvény végrehajtása során. Tisztelt Országgyűlés! Az ipar állóalapjának növekedése a negyedik ötéves tervben éves átlagban majdnem egyharmaddal kevesebb lesz a törvényjavaslat szerint, mint volt a harmadik ötéves tervben. Ezt értem. Az iparnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása évente 1,2%kal több, mint a nemzeti jövedelem évi növekedése. Ez is így helyes. Ugyanakkor a készletek növekedése a harmadik ötéves terv várható tényleges adatainak mintegy harmada lehet. . A célok, feladatok tekintetében világosan látni, hogy nagyon komoly, intenzív ipari fejlődésről, tevékenységről, - a szó igazi értelmében gazdálkodásról van szó. Én a céllal egyetértek. Az illetékes kormányszervek figyelmét szeretném felhívni arra, hogy a nagyfontosságú félkész termékekkel és kooperációs termékekkel való ellátásban intézkedések szükségesek, mert igenis lehet jóval alacsonyabb készletekkel termelni akkor, ha az ellátás jobb, egyenletesebb, például különféle öntvényekben, gumiárukban, húzott árukban, cementben, építőanyag-ipari termékekben stb. Az a véleményem, hogy ezeket a szűk keresztmetszeteket részben fejlesztéssel, részben az importnak; a behozatalnak a törvényben is megfogalmazott növekedésével folyamatosan fel lehet oldani, s ezért ez a cél nagyon határozott, széles körű, folyamatos intézkedésekkel megvalósítható. Tisztelt Országgyűlés ! Mind a törvény, mind az indokolás megfelelően hangsúlyozza, hogy a népgazdaság fő céljait szolgáló beruházásokat a vállalati forrásokon kívül állami hitelből — de én úgy értelmezem, szinte kötelező jelleggel — kell megvalósítani mind az iparban, mind más területen. Ezzel a megfogalmazással is egyetértek. A nem termelő, szélesebb értelemben vett infrastruktúra kitűzött céljainak végrehajtását központi döntés alapján határozza meg a törvényjavaslat végrehajtani. Ez szerintem garanciát jelent a kormány részéről a lakosság számára nemcsak a lakásépítésben, hanem más igen fontos területeken is, és ez így helyes. A törvény szerint biztosítható, megajánlott hitelek igénybevétele viszont vállalati döntési körökbe kerül és a mindenkori hitelpolitika szerint kell dolgozni.