Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-37

2801 Az Országgyűlés 37. ülése, 1970. szeptember 30-án, szerdán 2802 Ez a három fontos alapvonás szerintem kielégíti a vállalatok ténylegesen bővülő önálló jogköre mellett a legalapvetőbb népgazdasági, társadalmi fejlődés igényeit és a lakosság ezzel garanciát kap a legfontosabb, őt közvetlenül érintő fejlesztési kérdésekben is. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a törvényjavaslat meghatározott célok és feladatok szerves összefüggésben vannak a lakosság és a népgazdaság igényeivel és érdekeivel, s ennek végrehajtási fejezeteit tartalmazza a törvényjavaslat, ezért a törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Bali Zoltán képviselőtársunk. BALI ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat tömören, de népgazdaságunk további fejlődése érdekében sokoldalúan határozza meg azokat a céljainkat, amelyeket az ipar, a mezőgazdaság, szociális és kulturális életünk, de a népgazdaság valamennyi ágazatában az elkövetkező öt évben meg kell valósítanunk. A negyedik ötéves terv jelentőségét növeli, hogy részben pártunk jó gazdaságpolitikájának, gazdaságirányítási rendszerünknek bevált irányelveit tükrözi, amely cél e kitűzéseit valósítja meg, egyben folytatása a harmadik ötéves tervben elkezdett széles körű gazdasági reform megvalósulásának. Megyénkben pártunk IX. kongresszusa határozatainak megfelelően fejlődött lakosságunk politikai és gazdasági élete. Nőtt az iparban foglalkoztatottak száma, mezőgazdaságunk eredményei meghaladták az országos átlagot, de fejlődést értünk el más gazdasági ágazatokban is. Tisztelt Országgyűlés! Tolna megye mezőgazdaságának jellege arra ösztönöz, hogy felszólalásomban főleg mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozzam. A harmadik ötéves terv jelentős változásokat hozott megyénk mezőgazdaságában. Termelőszövetkezeteink nagy többsége megerősödött, állami gazdaságaink továbbfejlődtek, megyénkben is mindjobban előtérbe került termelőszövetkezeteinkben a vállalatszerű gazdálkodás, a szakosodás és az iparszerü termelési módszer. Pártunk IX. kongresszusának határozatai megelégedéssel töltötték el megyénk parasztságát. Nagyrészt megoldódtak azok a szociális problémák, amelyek parasztságunk életében jelentős fordulatokat idéztek elő. Tisztelik pártunkat, tudják, hogy a maguk és családjuk fejlődését pártunknak, a dolgozó emberek jobb életéért folytatott politikájának köszönhetik. Szocialista társadalmunkhoz való ragaszkodásuk megmutatkozik munkájukban is. A mezőgazdasági üzemekben dolgozó agrármérnökökkel, technikusokkal való összefogás eredményei meglátszanak a terméshozamok nagyságán is. Ma már Tolna megye földjein többet termelünk, mint bármikor azelőtt. Egyetlen példa: a harmadik ötéves terv során a halmozott termelési érték 52,8 százalékkal növekedett megyénkben. Az eredmények mellett a gyakorlati élet és a napi munkák felvetettek olyan problémákat, amelyek véleményem szerint az elmélet és a gyakorlati munka jobb összehangolásával kevesebb nehézséget okoztak volna. A mezőgazdasági üzemek termelésszabályozó ösztönzői nem voltak mindig eléggé átgondoltak. Helyes arra ösztönöznünk, hogy korszerűbb és több állatférőhely legyen, hogy a hazai és az export-szükségletet ki tudjuk elégíteni. De gondolnunk kellett volna arra is, hogy a több állat több takarmány megtermelését is igényli. Â szántóföldi termelés hozamának növekedését biztosító gépek és eszközök háttérbe szorultak, a gazdaságok nem vásároltak gépeket, mert inkább az állatférőhelyek létrehozását szorgalmazták. A gazdaságok gépparkjának jelentős része elhasználódott, amikor viszont a kereslet a gépek iránt megnövekedett, a kereskedelemben nem volt elég gép, vagy minőségük nem felelt meg a követelményeknek. Fokozta a nehézséget, hogy a gépek javítása után kapott kedvezményeket 50 százalékról 20-ra csökkentették, majd teljesen megszüntették. Közben a mezőgazdasági gépjavító állomások jelentős része profilváltozást hajtott végre, nagyrészt megszűnt gépjavító tevékenységük, a teimelőszövetkezetek többsége korszerűtlen műhelyekben, kezdetleges módon próbálta gépeit javítani — sajnos — nem mindig megfelelő eredménnyel. Ugyanis az. eléggé elhasználódott gépek állaga tovább romlott. Az alkatrészek készletezése pedig az AGROKER-vállalatoknál a felülről kapott különböző szabályozók miatt egyre csökkent. Példaként említem meg, hogy a Tolna megyei AGROKER Vállalatnál 1965-ben 46 millió forint értékű alkatrész volt. 1967-ben ez 60 millió forintra növekedett, majd 1969-ben 32 millió forintra csökkent. Lehet, hogy az alkatrészkészlet csökkentése néhány tízmillió forinttal kevesebb készletet eredményezett a kereskedelemben, de ugyanakkor ebből a mezőgazdasági termelésben jóval több kár keletkezett, mert a mezőgazdasági munka nem várhat, a gépeknek a termelés érdekében működő állapotban kell lenniök. A gépek elhasználódása miatt mind több alkatrészre van szükség, s az igények egyre nőnek, nem beszélve arról, hogy egy-egy alkatrész értékét nem egy esetben, jóval meghaladja az utánjárás, a telefonon való keresés, a gépkocsikkal történő beszerzés, a kereséssel megbízott személy munkabére. 1969. első felében Tolna megyében az alkatrészigény 30 millió forint értékű volt: 1970. első felében már 45 millió forintot tett ez ki. A volt mezőgazdasági gépjavító állomások jelentős része nem mezőgazdasági jellegű termékeket gyárt. Véleményem szerint ezen üzemek egy részének mezőgazdasági alkatrészek készítésével és az alkatrészek felújításával kellene foglalkoznia. A termelő gazdaságokban a nem termelő gépek a legdrágábbak, mert a magas javítási költségek mellett alacsony termelő munkát végeznek. Tolna megyében a területi szövetség szerint összesen 2220 darab traktor van. Ebből 410 darab nullára leírt traktor van, de ezek még üzemelnek. A 2220 darab traktor 50 százaléka öt évnél idősebb gép. A termelés növekedésével egyre nagyobb gond a termények szállítása. A megye 94 termelőszövetkezetében mindössze 235 teher-