Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-36

2747 Az Országgyűlés 36. ülése, elvként kiadtuk. Kidolgoztuk a megyei szintű középtávú pénzügyi tervek összeállításánál al­kalmazandó fenntartási, működési normatívákat és irányszámokat is. A szakmailag megalapozott irányelvek és normatívák, és azok hatékony ér­vényesítése elősegítheti azt is, hogy az egyes te­rületek között ma még fennálló, nem indokolt ellátottsági eltérések fokozatosan megszűnjenek. Két év távlatából ma már megállapítható, tisztelt Országgyűlés, hogy a gazdaságirányítás­nak — az egészségügyre is kiható — új rendsze­rében növekedett az egészségügyi intézmények önállósága, bővültek működésük gazdasági fel­tételei. A tanácsok többsége arra törekedett, hogy anyagi lehetőségeihez mérten továbbfej­lessze a gondjára bízott lakosság egészségügyi el­látásának feltételeit. Nehézségeik főleg olyan ál­talánosan ható tényezőkből adódnak, amelyek alapvető megoldása népgazdasági szintű kérdé­sek megoldásának függvénye. A következőkben, tisztelt Országgyűlés, az egészségügyi ellátás fejlesztésének néhány terü­leterői és az ezeken elért eredményekről szeret­ném tájékoztatni a tisztelt képviselő elvtársakat. A kormánytól kapott felhatalmazás alapján —, mint már erre utaltam —, a múlt év október 15-i hatállyal megkezdtük az egészségre ártalmas egészségügyi munkakörökben a munkaidő csök­kentését. Ez mintegy 32 000 egészségügyi dolgo­zót érint. Tekintve, hogy a végrehajtás szervezeti feltételei és a munkaerő-visszapótlás csak foko­zatosan biztosítható, a végrehajtást ez év végére fejezzük be. Az érintett dolgozók az intézkedést nagy megelégedéssel fogadták, a végrehajtás so­rán eddig zökkenő nem jelentkezett, az intézetek biztosították a munka- és a betegellátás folya­matosságát. Tapasztalataink azonban egyben arra is fel­hívják figyelmünket, hogy a várható további munkaidő-csökkentésre, főleg a visszapótlandó munkaerő biztosítására és szakképzésére időben készüljünk fel. Az orvostudomány rohamos fejlődése és eredményei, a technika korszerűsödése és mind­ennek széles körű alkalmazása új ellátási for­mák kialakítását teszik lehetővé, de egyben szük­ségessé is. Ezek egyik jellegzetes példája az intenzív terápiásosztályok és részlegek, mint erre Vályi elvtárs is utalt beszámolójában. Azok az osztályok és részlegek, amelyek — az orvostudomány rendelkezésére álló legkorsze­rűbb műszerezettségi-technikai felszereltség és jelentős létszámú és speciális felkészültségű szak­személyzet segítségével — a súlyos, életveszélyes állapotban levő betegek ellátását szolgálják. Leg­utóbbi felmérésünk szerint a fejlesztések ered­ményeként, jelenleg 700 ággyal 17 intenzív osz­tály és 98 intenzív ellátási részleg működik or­szágszerte. A 700 ágyból 300 ágy 1969-ben került megszervezésre. A jelentős szellemi, technikai kapacitást és működtetési ráfordítást igénylő intenzív terá­piásosztályok kialakítása országos méretekben csak fokozatosan történhetik, és a negyedik öt­éves tervidőszak egyik fontos szakmai feladata lesz. Az Országgyűlés a szociális és egészségügyi 2970. június 26-án, pénteken 2748 bizottság javaslatára az elmúlt évben, pótlólag 30 millió forinttal emelte meg az egészségügy költségvetését. Szeretném ennek az összegnek a felhasználásáról is —, ha csak röviden is — tá­jékoztatni a képviselő elvtársakat. A 30 millió forintból 15 millió forintot az új­szülöttek és koraszülöttek ellátásának javítására használtunk fel, mindenekelőtt a csecsemő- és a gyermekosztályok felszereltségének kiegészítése és higiénés körülményeik további javítása érde­kében. Kisebb mértékben bár, de lehetővé vált a falusi tanácsadó helyiségek felszerelésének ki­egészítése is. Tizenötmillió forintot mentőgépkocsik be­szerzésére és felújítására fordítottunk. Ebből az összegből az Országos Mentőszolgálat 180 új mentőgépkocsit szerzett be, és ezekből 142-tőt a már nem használható gépkocsik lecserélésére használt fel. A költségvetés adta lehetőségek eredménye­ként — tisztelt Országgyűlés — az elmúlt évben is tovább javultak a lakosság egészségügyi ellá­tásának feltételei. Három új kórház — a siófoki, a kazincbarci­kai és a dombóvári — kezdte meg működését, összesen 1600 új kórházi ágy létesült. Ezzel az összes fekvőbeteg-gyógyintézeti ágyaink száma 83 588-ra emelkedett. A kórházakban ápolt betegek száma kisebb mértékben nőtt, mint az új ágyak száma. így az ellátás körülményei országos átlagban javultak. Ennek ellenére azonban — különösen egyes in­tézményekben, egyes szakokon és osztályokon — a zsúfoltság még imindig nagy. Tovább bővült a rendelőintézeti hálózat is. A szakrendelő intézetek betegforgalma vidéken emelkedett, Budapesten kis mértékben csökkent. Megszaporodott az általános és a gyermek­szakorvosi körzetek száma is. Örvendetes, hogy ezekben a munkakörökben, országos átlagban az üres állások aránya alacsonyabb, mint az összes orvosi állásokból be nem töltött állások aránya. Ez utóbbi 6,9 százalék, az előbbieké 3,7, illetve 3,4 százalék. A bölcsődei férőhelyek száma több mint 800 új férőhellyel szaporodott. De még így is keve­sebb a tervezettnél. Ezért egyetértek azzal, amit Dabrónaki elvtárs hozzászólásában az üzemi böl­csődei férőhelyek megszüntetéséről mondott. A lemaradás elsősorban a lakásépítkezések komp­lex beruházásainak elhúzódásaiból adódik. Ked­vezően hatott — azzal is, hogy csökkenti a böl­csődei férőhelyek iránti relatív igényt — a gyer­mekgondozási segély felemelése 2,5 évről 3 évre. A szociális otthoni férőhelyek száma több mint 300 új hellyel szaporodott, az elhelyezésre várók száma azonban még mindig igen magas. Ezért a férőhelyek fejlesztésére továbbra is nagy gondot kell fordítani. örvendetes, hogy a tervezettnél nagyobb mértékben fejlődött viszont az öregek napközi otthonainak hálózata. Ezekben az ellátottak szá­ma meghaladta a 8000-et Növekedett a szociá­lis segélyezést és a vakok segélyezését szolgáló költségvetési keret is. Igen jelentős volt a lakosság egészségügyi ellátása szempontjából az az intézkedés, amely­lyel a közelmúltban az Elnöki Tanács 10. sz. tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom