Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-36

2745 Az Országgyűlés 36. ülése, 1970. június 26-án, pénteken 2746 egyetértésben az 1969. évi költségvetés teljesítéséről szóló jelentéssel, valamint Vályi elvtárs expozéjával, felszólalásomban mindenekelőtt arról tájékoztassam a tisztelt képviselő elvtársakat, hogy az elmúlt év költségvetési lehetőségei: hogyan szolgálták az egészségügy szaktevékenységét, a szakellátás feltételei további fejlesztésének céljait, hogyan alakult a lakosság egészségügyi helyzete, egészségi állapota ; és a gazdálkodás önmaga is miképpen járult hozzá ahhoz, hogy céljainkat elérjük, növeljük az egészségügyi ellátás hatékonyságát. Az általános gazdasági eredmények és a pénzügyi lehetőségek 1969-ben az előző évinél nagyobb fejlesztési ütemet biztosítottak az egészségügy számára is, a költségvetés felhasznált öszszege 7,5 százalékkal, közel 500 millió forinttal növekedett. Ez a növekedés meghaladta mind az 1968. évi, mind az elmúlt évre eredetileg tervezett növekedés nagyságát. Mindennek részben az Országgyűlés által pótlólagosan elfogadott 30 millió forint, részben az előző évi pénzmaradványok, illetve a tanácsok többletbevételeiből az egészségügy rendelkezésére bocsátott összegek voltak a forrásai. Pozitív vonása volt a költségvetésnek, tisztelt Országgyűlés, az is, hogy az intézményhálózat, valamint a szakmai feladatok kibővítéséből és az automatikus átlagbér-emelkedésekből adódó többletköltségen túl az ellátás minőségi fejlesztésének javítását szolgáló előirányzatokat és kiadásokat is tartalmazott. Ilyen célokat szolgált az évközi emelések legnagyobb része is. Mindennek eredményeként növekedett például a fekvőbeteg-gyógyintézetekben a gyógyszerellátás színvonala, az új, korszerű eszközök és anyagok beszerzése és alkalmazása, s vált lehetővé az egészségre ártalmas munkakörökben megvalósított munkaidő-csökkentés bérkihatásainak fedezése, javult az egészségügyi intézmények létszámellátottsága. Tovább fejlődött, tisztelt Országgyűlés, az egészségügyi intézmények gazdálkodási önállósága. Az Egészségügyi Minisztérium és az illetékes tanácsok olyan költségvetést hagytak jóvá az egészségügyi intézetek részére, amely lehetővé tette, hogy feladataikat tervszerűen teljesítsék. Az intézetek vezetői az eddiginél bátrabban módosították költségvetésük központilag tervezett szerkezetét, összetételét. Céltudatosabban gazdálkodtak intézetük béralapjával is. A munkaerő-kiesést, amely nagymértékben jelentkezett 1969-ben is, ily módon folyamatosan részben külső, főleg belső helyettesítéssel pótolták, a többletmunkáért túlóradíjat vagy jutalmat adtak. Az önállóbb, céltudatosabb béralap-gazdálkodás hatására is csökkentek ugyan az egészségügyi intézmények munkaerő-ellátottságának fennálló nehézségei, gyökeres változás azonban az elmúlt évben még nem következett be. Tovább növekedett a munkaerő-vándorlás, továbbra is nehézségekbe ütközött a szükséges munkaerőt tervszerűen biztosítani. Lényegesebb változás csak az ez évi márciusi bérintézkedések hatására következett be, illetve ennek az intézkedésnek a hatására várható további javulás. A munkaerő-ellátottsájfban még fennálló problémák mellett is a fejlődést bizonyítja azonban az a tény, hogy az elmúlt évben is az orvo. sok tényleges száma több mint 600-zal, a szakképzett egészségügyi dolgozóké pedig több, mint 1200-zal emelkedett. Javult — különösen az egyes szakmákban, és hosszabb, 5—10 éves időtávot alapul véve — az úgynevezett „hiány-szakmákban" is az orvosutánpótlás. A negyedik ötéves tervidőszakban mégis további intézkedések szükségesek annak érdekében, hogy az orvosellátottságban fennálló területi aránytalanságok és az úgynevezett „hiányszakmák" orvosutánpótlásának problémái fokozatosan, kedvezően megoldódjanak. Szakmai feladataink ellátásában mind jelentősebb szerepet játszik, tisztelt Országgyűlés, a korszerű technikai bázis és műszerezettség, a berendezések és a felszereltség korszerűsége. Az egészségügyi intézmények gazdálkodásában, ezért is, kiemelkedő jelentősége van a műszeres gépgazdálkodásnak. Ezt a kérdést pénzügyminiszter elvtárs is érintette expozéjában. Az eszközgazdálkodás területén elsősorban a gazdasági feltételek javultak. Sikerült feloldani a korábbi években érvényesített korlátozásokat, a tanácsok mintegy 60 millió forintot fordítottak pénzmaradványaikból költségvetési beszerzésekre. Az építési jellegű előirányzatok felhasználásának nehézségei a beruházás területén is abba az irányba hatottak, hogy az egészségügyi intézmények és szervek pénzügyi átcsoportosítással műszer- és gépfejlesztési programjuk megvalósítása érdekében nagyobb összegeket használjanak fel. Még mindig nem javult azonban megfelelően a beszerzések előkészítése. A nagy műszerek és eszközök beszerzése nem egy esetben még mindig úgy történik meg, hogy azok elhelyezésének és működtetésének feltételeit nem biztosították kellőképpen. Gondot okoztak a műszerek kihasználhatóságának és minőségének problémái is. Ezért a megkívánt minőség biztosítása érdekében bevezettük a műszerek minősítési eljárását. A jövőben csak olyan műszertípusok beszerzését engedélyezzük, amelyeket Orvosi Műszerügyi Intézetünk előzetesen minősített. A gép- és műszerállomány hatékony működtetése érdekében — a beszerzésben mutatkozó hibák kijavítása mellett, — további központi intézkedésekkel is elő kell segítenünk a valóban zavartalan alkatrészutánpótlást, tovább kell bővítenünk a szervizhálózatot, de növelnünk szükséges a műszaki szakemberek számát is, biztosítva képzésüket,és.továbbképzésüket, mindenekelőtt azokon a területeken, amelyeken ezt a műszaki fejlesztés különösképpen megkívánja. A gazdaságirányítás új rendszerében megnőtt a tanácsoknak — a közvetlen felügyeletük alá tartozó egészségügyi intézményekkel, lakosságuk egészségügyi ellátásával kapcsolatos — önállósága és felelőssége. Arra törekedtünk az elmúlt évben is, hogy a tanácsok és az Egészségügyi Minisztérium ebből adódó új kapcsolatai a vonatkozó párt- és kormányhatározatoknak megfelelően alakuljanak. Ennek megfelelően — egyebek közt — az egyes szakterületekre ellátási normatívákat dolgoztunk ki, és azokat a negyedik ötéves terv előkészítéséhez, tervezési irány-