Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-36

2739 Az Országgyűlés 36. ülése, 1970. június 26-án, pénteken 2740 feltételeket biztosít a gazdaság fejlesztésére. Az elmúlt év eredményei ezt a meggyőződésünket tovább erősítették. A város pénzügyi helyzete stabil volt, pénzalapjai növekedtek. Mindennek eredményeként feladataink végrehajtásának nem voltak pénzügyi akadályai, és bár az építőipari kapacitás elmaradt az igényektől, mégis tovább javult a fejlesztési tervek teljesítése. Segítették a tervek megvalósítását a tanácsi vállalatok növekvő befizetései, és nem utolsósorban az, hogy a nagyobb önállóság jegyében kötetlenebbül lehetett felhasználni az 1968. évi pénzmaradványokat. Tanácsi szerveink az 1968. évi pénzmaradványokból 1969-ben csaknem húszmillió forintot fordítottak a kommunális ellátás, a kulturális és oktatási ellátás és a tanácsi vállalatok támogatására. Részletesebben elemezve a mi gazdálkodásunkat, megállapíthatjuk, hogy 1969-ben 16 százalékkal nagyobb összeggel gazdálkodtunk, mint az előző évben. A költségvetés forrásoldalát tekintve 60 százalékban állami támogatásból, 40 százalékban pedig saját erőből származott. A saját bevételek 62 százalékát a vállalati és szövetkezeti befizetések adták, a lakosság befizetései az Összeg 12 százalékát. A vállalati befizetések növekedése is jelzi, hogy a tanácsi ipar, egyre jobban élve a gazdaságirányítási rendszerben rejlő lehetőségekkel, jobban gazdálkodott, mint a megelőző évben. E vállalatok termelése 7,8 százalékkal haladta meg az előző évi szintet. A kívántnál kisebb mértékben növelték azonban termelésüket szolgáltató jellegű vállalataink. Ennek magyarázatát több más körülmény mellett elsősorban abban találtuk, hogy a lakossági szolgáltatás és a javítás jövedelmezőségi szintje nem volt eléggé ösztönző. A fejlesztési alap múlt évi bevételeinek alakulását elemezve az első, amit a saját tapasztalatainkból megállapíthatunk, az, hogy a tanács a kelleténél kissé óvatosabban számolt a helyi erőforrások megtervezésekor. Ennek eredménye az, hogy a tényleges bevétel az eredetileg tervezettet több mint 32 millió forinttal haladta túl. A tervezetthez képest az egyik legnagyobb eltérés az úgynevezett átvett beruházási pénzeszközöknél volt, azoknál, amelyeket a vállalatok, intézmények utaltak át elsősorban a lakásépítések támogatása címén. Ez a bevételi forrás a tervezetthez képest ötszörös összeget, mintegy 25 millió forintot jelentett. , örvendetesnek ítéljük meg azt a körülményt is, hogy tanácsaink egyre nagyobb támogatást kapnak környező üzemeink és intézményeink anyagi forrásaiból a meglehetősen feszített lakásprogram végrehajtásához. Erősíteni akarjuk ezt a kedvező jelenséget. Nem tartjuk egyértelműen kedvezőnek és a takarékos, megfontolt gazdálkodás eredményének az 1969. évi több mint 300 milliós pénzmaradványunkat még akkor sem, ha mintegy 140 millió forint megtakarítást terveztünk és a le nem számlázott műszaki teljesítések után csak 25 millió forint az olyan pénz, amelyet 1970. évi felhasználásra terveztünk. Ehhez, véleményem szerint, az említett óvatos tervezésen kívül nagymértékben hozzájárult az is, hogy területünkön az építőipari kapacitások a jelentős növekedés ellenére is alatta maradtak a fejlesztéseinkhez igényelt szükségleteknek. Ez a nagy összegű, arányaiban több mint 44 százalékos pénzmaradvány végül annak is eredménye, hogy a fix összegű állami hozzájárulást a tényleges pénzügyi teljesítést meghaladóan hívták le. Az 1969-re tervezett 1229 lakás építésével szemben a ténylegesen megépített állami és szövetkezeti lakások száma nálunk 1233 volt, tehát túlteljesítettük a tervet és ezen felül a különböző vállalatok és intézmények dolgozóinak még 18C lakást adtunk át. Ezek mellett az örvendetes adatok mellett arról is szólnunk kell, hogy a lakások átadásának üteme viszont már nem volt egyenletes. Az öszszes lakások 54 százalékát a negyedik negyedévben adták át. Erről már a mostani ülésszakon is szó volt, de nekem is az a véleményem, hogy mindenképpen rövidíteni kell a műszaki átadástól a lakásba költözésig terjedő időt is. A lakásépítés és a kapcsolódó beruházások ütemének eltolódása 1969-ben is az új lakók legnagyobb problémáját jelentette és a város vezetését rendkívül sok gazdaságtalan, átmeneti intézkedésre késztette. A múlt évi fejlesztési gondok, kapacitáshiányok ellenére is határozottan fejlődött városunk és a legtöbb területen a korábbi évinél nagyobb ráfordításokat tudtunk biztosítani. Kedves Elvtársak! Múlt évi gazdálkodási gondjaink közül városunkban is kiemelt helyen szerepelt a termelékenység és az élő munkával való hatékony gazdálkodás kérdése. Még a múlt év elején is rendkívül nagy volt vállalataink munkaerőigénye, amelynek jelentős részét, bár nem teljes értékű munkaerőkkel, nyugdíjasok, fiatalok, szakképzetlen nők beállításával ki is tudták elégíteni. Az év második felében viszont már jelentősen változott a helyzet. Részben a munkaerőforrás kimerülése, de nem utolsósorban azok a több oldalról jelentkező határozott fellépések, amelyek a vállalatok vezetését érték, változást hoztak vállalataink magatartásában. Például a Kohó- és Gépipari Minisztérium a múlt év tavaszán tartott igazgatói értekezlete, ahol értesülésünk szerint a vállalatvezetés 1969. évi értékelésének alapvető mércéjévé tették a jövedelmezőség fokozásán, a készletek csökkentésén kívül a termelékenységi hányad megfelelő szintjét, meghozta eredményét. Éppen a Kohóés Gépipari Minisztériumhoz tartozó két legnagyobb vállalat, a Lenin Kohászati Művek és a Diósgyőri Gépgyár — minden más mutató kedvező teljesítésén kívül — termelékenységi hányadukat is több mint 80, illetőleg csaknem 100 százalékban teljesítették. Összességében a miskolci ipari üzemekben 1969-ben mintegy másfél százalékkal növekedett a foglalkoztatottak száma. E kedvező eredményen belül természetesen nagy a szóródás és számos olyan vállalatunk van, ahol a termelékenység fokozására még ma sem fordítanak kellő gondot. Különösen a tanácsi ipar az, ahol minden új feladatot további élő munka felhasználásával akarnak megoldani és úgy vélik, hogy rájuk nem teljes mértékben vo-