Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-36

2729 Az Országgyűlés 36. ülése, 1970. június 26-án, pénteken 2730 Ekkor több mint 43 000 ember küzdött a gátakon. Az áuvíz méreteinek megfelelő volt az anyagi, gépi erők mozgósítása is. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a kormány megbízásából beszámolok az árvízi küzdelemről, a dicséret, az elismerés és a köszönet elsőként azokat illeti, akik a tiszai árvízvédekezés súlyos harcaiban, nehéz körülmények között, hosszú idő óta családjuktól távol, fáradságot nem ismerve, példamutató kitartással álltak helyt a gátakon. Erejüket megfeszítve küzdöttek egyetlen közös célért: megmenteni az emberi életet, a veszélybe jutott értékeket. Őszinte együttérzéssel fordulunk azok felé, akiknek otthonát, javait ragadta el az árvíz és a nehéz órákban fegyelmezetten, az értük harcolók iránti bizalommal viselték el a megpróbáltatásokat. Köszönet és elismerés illeti mindazokat, akik emberségükkel kitűntek, segítséget nyújtottak és befogadták bajba jutott embertársaikat. Az éjt nappallá tevő szakadatlan helytállás a gátakon, az árvízsújtotta területek lakosságának fegyelmezettsége, bizalma, az áttelepítetteket befogadó területek népének segítőkészsége úgy marad meg szocializmust építő népünk történetében, mint az emberi összefogás legszebb példája. E nagy veszélyben is megmutatkozott a nemzeti egység, a nép egészének összefogása. Ez a küzdelem újból meggyőzően bizonyította dolgozó népünk magas fokú társadalmi felelősségtudatát, cselekvőkészségét, önzetlen áldozatvállalását a közösség ügyéért. Csakis a szocialista társadalmi rend képes ilyen egységes erőfeszítésre, ilyen széles társadalmi rétegeknek áldozatkész helytállásban való egyesítésére. Tisztelt Országgyűlés! A mostani Tisza-völgyi védekezés méretei meghaladták a korszerű árvízvédelem történetében emlékezetes mérföldkövet jelentő 1965. évi dunai áradás elleni küzdelem méreteit is. Az egy időben készültségben levő védekező szakaszok hossza elérte az * akkorinak tízszeresét. Egyes időszakokban közel 3000 kilométer hosszban volt védelmi készültség és ebből 1600 kilométer töltésszakaszon — ami megfelel a Budapest—Párizs közötti távolságnak — az erők maximális igénybevételével folyt a védekezés a víz megújuló ostroma ellen. A védekezés eredményességét nagy mértékben elősegítette, hogy a már felfejlődött, mozgásban levő erőket a változó helyzetnek megfelelően, rövid idő alatt lehetett átcsoportosítani a veszélyeztetett térségbe. A technikának és a tudománynak még egyetlen korábbi árvízvédekezés során sem volt olyan döntő szerepe, mint most. A régi és az új módszerek egymással versenyben segítették a védekezést. Volt, ahol a homokzsákokat kézzel láncban továbbították, máshol szállítószalag vitte a beépítés helyére a védelmi anyagokat. Volt, ahol az ősi árvízvédekezés hagyományos anyagát, a rőzsét alkalmazták, máshol műanyagfóliával védték a töltést. Az éjszakai munkát megvilágító ezernyi fáklya fénye a hajdani nagy tiszai árvízvédekezéseket idézte, miközben néhány kilométerrel odébb vilianyégők és reflektorok világították meg a gátakat. Repülőgépek, helikopterek, kétéltű járművek, híradástechnikai láncok segítették a védekezést. Ami a korábbi mérnök-nemzedékek számára elérhetetlen volt, most lehetővé vált: a gátak belsejének, tömörségének, vízállóságának, szivárgásának gyors felderítése a geoelektromos és izotópos talaj tömörség-vizsgáló műszerek alkalmazásával. A könnyűbúvárok hősies munkájukkal számos helyen szigetelték el a töltéseket megbontani készülő víz útját. Az árvízvédekezés derékhadát a vízügyi szolgálat és a fegyveres testületek alkották. A fáradhatatlanul küzdő helyi vízügyi dolgozók támogatására az ország minden részéből jól képzett, nagy gyakorlatú vízügyi szakembereket — mérnökök, technikusok, szakmunkások, gátőrök ezreit — irányítottuk a helyszínre. Kimagasló szerepe volt a védekezésben a honvédség fegyelmezett, önfeláldozó munkájának. Katonáink mindenütt ott voltak, ahol leginkább fenyegetett a veszély. Ha kellett, órák alatt építettek utakat, részt vettek a gátszakadással fenyegető legveszedelmesebb helyzetek elhárításában. Robbantották a vízi szállításhoz szükséges nyiladékokat a hullámtéri erdőkben. Vízi járművekkel, pontonokkal biztosították a szállítást és felvonulást, amikor az átázott, fellazult töltéseken a közlekedés sokszor lehetetlenné vált. Töretlen helytállással, áldozatkészséggel végezték a veszélyeztetett lakosság mentését és átköltöztetését. A karhatalom alakulatai példás helytállással vettek részt a jól szervezett őrszolgálat ellátásában, a gátak rendszeres figyelésében. A belügyi szervek eredményesen biztosították a rendfenntartást, gondoskodtak a vagyonbiztonságról. A munkásőrség részvétele az őrszolgálatban és az egészségügyi ellátásban jelentősen hozzájárult a védekezés eredményességéhez. A veszélyeztetett települések lakosságából szervezett közerő, a környező falvak és városok sokezernyi népe a védekezés fontos részét 'alkotta, áldozatkészen támogatta az árvízvédelem munkáját. A tanácsok jól szervezett, tervszerű, öntevékeny munkájának kimagasló szerepe volt a védekezésben, a mentésben, a közerő mozgósításában, az áttelepítés eredményességében. A lakosság visszatelepítését, az elöntött településeken a közegészségügyi feltételek megteremtését, az épületek állagvédelmét a tanácsok éppen olyan gyorsan és szervezetten hajtották végre, mint a mentést és a közerő mozgósítását. Hozzájárult a védekezés, a mentés és az áttelepítés eredményességéhez a bajba jutott lakosság fegyelmezettsége, párt- és állami szerveink, az intézkedő hatóságok iránti bizalma, ami a legnehezebb és legválságosabb órákban is megmutatkozott. Az árvízi hadművelet nemcsak a gátakon folyt. Cselekvő részesei voltak a mögöttes területeken az utánpótlást szállító üzemek, a kőbányák, a védekezéshez szükséges anyagokat, eszközöket gyártó, a gépeket munkába állító vállalatok, az áttelepített lakosság elhelyezéséről és ellátásáról gondoskodó szervek, az építőipar, a közlekedés, a hírközlés dolgozói, a tanácsi, belkereskedelmi és egészségügyi dolgozók, a vörös123*