Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-35

2719 Az Országgyűlés 35. ülése, . élelmiszer- és a fagazdaság dolgozói és vezetői újabb sikereket érnek el egész társadalmunk javára. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Vámosi Erzsébet képviselőtársunk. DR. VÁMOSI ERZSÉBET: Tisztelt Országgyűlés! A parlament szociális és egészségügyi bizottsága az 1969. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést megvitatta és foglalkozott ezen belül a szociális és egészségügyi ágazatra fordított összeg nagyságával, gazdaságosságával. A vita folyamán egyértelműen fogalmazódott meg az, hogy a költségvetés az egészségügyi és szociális feladatok teljesítésére jelentős összeget biztosított, s ezt az egészségügyi vezetés a gazdaságosság mind hatékonyabb érvényesítésével igyekezett felhasználni. Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága, amely megbízott, hogy felszólalásomban foglalkozzam annak múlt évi munkájával, olyan aspektusból vizsgálta a költségvetést érintő kérdéseket, hogy nem elég az egészségügyi igényeket beterjeszteni, hiszen milliárdokról van szó, és a pótigény is százmilliókat jelent. Sokak előtt ismeretes például, hogy injekciós fecskendőkkel nemcsak gyógykezelni, életet menteni lehet, hanem nagyon nagy számban fertőzést is lehet továbbítani. Ezért rendkívül fontos volna — s ez egyáltalán nem luxus —, hogy ugyanazt a fecskendőt egymás után több betegnél ne használják. Különösen fontos és indokolt, hogy az idült betegek gyógykezelése saját fecskendővel történjék. Jó dolog az, hogy van nagy műszergyárunk, amelynek kötelessége volna olcsó fecskendők tömeges gyártására berendezkednie. A bizottság nemtetszésével találkozott az, hogy a gazdaságirányítás új rendszerét hatalmas költségeket igénylő berendezésekkel kívánják szolgálni, a fenti és egyéb jogos igények figyelembevételének mellőzésével. A feltett kérdésekre a miniszter elvtársnak válaszolnia kellett a bizottsági ülésen, és egyben igen pozitív gazdasági vonzatúnak minősíthető a minősítési eljárás bevezetése a műszerek vonatkozásában, műszaki emberek alkalmazása az egészségügyi intézményekben, valamint a tervezés-előkészítés rendeltetésszerűvé tétele. A bizottság az elmúlt év folyamán konkrét formában foglalkozott az egészségügyi intézmények állapotellenőrzésével, az elmaradt beruházások kérdésével, valamint a műszerellátottság helyzetével. A hibák feltárásával egyidőben a megoldás lehetőségei is megfogalmazásra kerültek. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsággal végzett közös munka folyamán, amely az elmaradt felújítások kérdésével foglalkozott, kidolgozásra és a két bizottság közös értekezése alkalmával elfogadásra került annak reális megoldási tervjavaslata. Ezt a két bizottság elnöke, valamint titkára az Országgyűlés elnökén keresztül a kormányhoz juttatta. A fenti munka a két parlamenti bizottság együttműködésének szép példázatán túl, valóban az ország la970. június 25-én, csütörtökön 2720 kosságának az összegészség-ellátásnak az érde^ keit szolgálta. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1969 júliusában elfogadásra került tudománypolitikai irányelvei az egészségügy további rohamos fejlődésében az eddig észlelt fékezőket — túl azok megjelölésén — megszünteti. A természettudományok közül az orvostudomány vonatkozásában is jelentős gazdaságossági növekedés várható a tudományos bázisintézmények létrehozásától, ami egyben a tudományos szint jelenleg is előkelő helyezését lenne képes tovább növelni. A mai ifjú nemzedék, amely igényes és szigorú az elméleti tételekkel szemben, nehezen és főleg nem komplex módon lenne nevelhető a szociológia és a pszichológia tudományai nélkül. E két tudományág leemelése a burzsoá tudományok listájáról feltétlenül szükséges, korszerű és társadalmilag hasznos. A korunkat jellemző társadalmi forradalmak, a termelőerők nagyarányú növekedése, valamint a tudományok rendkívül gyors fejlődése és társadalmi jelentősége azok művelőivel szemben mind nagyobb igényességgel lép fel. Az orvostársadalom, hogy feladatainak meg tudjon felelni, elvárással van a tudományos bázisintézmények felé abban a vonatkozásban is, hogy az alapképzésen túl a technikai, társadalmi forradalommal lépést tudjon tartani. Gondolok itt elsősorban a továbbképzés jelenlegi rendszerének tartalmi és formai revíziójára. A jelenleg alkalmazott önképzés, valamint az intézmények, munkahelyek által szervezett tudományos szakmai tanácskozások nem jelentenek külön költségigényt. Érdemes lenne szerintem a tudományos szintű tanácskozásokat mindinkább kiszélesíteni, és a jól bevált megyei orvosnapok példájára, járási orvosnapokat is tervezni, ahol a területen élő és dolgozó orvosok, szakkáderek mondhatnák el előadásaikat, vitathatnák meg nézeteiket a meghívott szaktekintélyekkel. Ezt a nagykátai járás már két év óta alkalmazza. Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetésből az egészségügyi ágazatra fordított összeg a lakosság tényleges egészségi állapotával, annak elemzésével értékelhető a legkifejezőbben. Az ország lakosságának betegségmutatói a nemzetközi statisztikának megfelelően, első helyet foglal el a daganatos, szív-, érrendszeri, valamint a közlekedési balesetek tekintetében. A szociális bizottság ezek ismeretében szorgalmazta a költségvetési vita alkalmával a nagyobb számú, mind gyorsabb mentőgépkocsik beállítását, valamint az intenzív szobák számának növelését, és örömmel hallhattuk itt Vályi elvtárs expozéját, hogy az intenzív szobák hálózata már kiépülőben van. A mutatószámok között örvendetes a foglalkozási megbetegedések 14—26 százalékos csökkenése. Ebben természetesen komponensi szerepet játszanak a korszerű munkahelyek, azok szociális, munkásvédelmi létesítményei. De az összetevők nagyobb hányadát az alapellátást végző orvosi körzetek, valamint a közegészségügy és járványügyi szolgálat teszi ki. Rendkívül nagy előrelépést jelent az orvosi körzetek számának növekedése, a gyermekorvosi körze\