Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1741 Az Országgyűlés 22. ülése, 1969. április 18-án, pénteken 1742 sági és szervezeti önállóságát, egyúttal biztosítsa az állami felügyelet hatékony érvényesülését. Ma már létrejöttek a feltételei az említett szövetkezetekre vonatkozó átfogó, magas szintű szabályozásnak. Ennek révén korszerű lesz az egész szövetkezeti jogi rendezés, mert ilyen szabályozás jelenleg csak a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre van. Ismeretes, hogy napirendre került a lakásgazdálkodás, valamint a telekpolitika átfogó reformjára vonatkozó elvek kidolgozása. Ezeknek megvalósítása szintén jelentős jogalkotási feladatokat követel. Sokan szóvá teszik mostanában, hogy több olyan jogterület van, amely szinte áttekinthetetlen. Nemcsak az állampolgárok, de a szakemberek is nehezen igazodnak el abban. Valóban vannak ma még ilyen területek. Ezek közül is kiemelkedik a társadalombiztosításra vonatkozó rendelkezések tömkelege. Ez a helyzet nem is elsősorban a jogalkotó szervek hibájából van így, hanem azért, mert például a nyugdíjak, a társadalombiztosítási és egyéb szolgáltatások a társadalom adott fejlődési fokának és teherbíró képességének arányában kerültek megállapításra. Ezt a jogszabályok is tükrözik. Az e kérdéseket áttekinthetően rendező jogi szabályozás szintén a közeljövő feladata. A felsoroltak alapján, ha vázlatosan is, képet alkothatunk arról, hogy a jogalkotás jövőbeni programjának keretében milyen sokrétű és nem könnyű feladat vár a jogalkotó szervekre. Ezeket azonban a következő évek folyamán sorban mind meg kell oldanunk, hogy hathatósan segítsük társadalmi céljaink megvalósítását. A bemutatott jogalkotási programmal és a koncepciókkal annak idején találkoznak még a képviselő elvtársak, amikor az egyes törvényjavaslatokat a kormány előterjeszti, sőt jónéhánnyal még az ezt megelőző időszakban is. A jogalkotási programnak van még egy olyan területe, amelyről röviden szólni kell. Ez pedig a régi jogszabályok problémája. Ismeretes, hogy egyes kérdéseket a felszabadulás előtti, esetenként pedig még a múlt században hozott jogszabályok rendeznek. Elérkezett az ideje annak, hogy ezeket intézményesen, nem hosszú időn belül új, korszerű rendelkezésekkel váltsuk fel, mert valóban nehezen érthető, hogy 25 évvel a felszabadulás után egyes kérdéseket még mindig 80 vagy 90 éve alkotott jogszabályok rendeznek. A jogalkalmazók törekszenek ugyan arra, hogy e régi jogszabályokat a szocialista követelményeknek megfelelően alkalmazzák, de nem mindig sikerül az, hiszen egész történelmi fejlődési korszak választ el bennünket azok megalkotásától. Tisztelt Országgyűlés! A jogszabályok csak akkor tudják hasznos szolgálati szerepüket betölteni, ha azok a követelmények színvonalán képesek kifejezni a társadalmi szükségleteket. Néhány gondolatot szeretnék elmondani a jogszabályok megalkotásának helyzetéről; arról, hogy milyen gondokkal és problémákkal kell szembe néznünk. A jogalkotási tevékenység rendszeres kritikai elemzésére, a valósággal való szembesítésére nagy szükség van, éppen úgy, mint az élet minden területén. E kritikai elemzés alapján pedig — általános politikánkra, a tudomány eredményeire is figyelemmel — fő vonásaiban meghatározhatjuk a jogalkotás jogpolitikai elveit, tehát azokat az általánosítható követelményeket, amelyeknek jogalkotásunkban kifejezésre kell jutniuk. Kezdem a jogszabályok számszerűségével. Sokan beszélnek nálunk arról, hogy sok a jogszabály. Valóban évente közel ezerre tehető a kiadott, különféle szintű jogi rendelkezések száma. Természetesen az új szabályok megszületése nagyon sok régi „halálát" is jelenti. A közelmúltban tájékoztató jelentésben számoltunk be a kormánynak az 1966—68-as évek „terméséről". Engedjék meg, hogy az 1968. évi adatokat itt is ismertessem. Tavaly 6 törvény, 36 törvényerejű rendelet, 50 kormányrendelet, 28 kormányhatározat, 221 miniszteri rendelet, és a MÁV és a Posta kifejezetten szolgálati jellegű utasításait nem számítva, 683 miniszteri utasítás látott napvilágot. 1967-ben a kormány határozata folytán a gazdasági minisztériumok felülvizsgálták korábbi utasításaikat, és több ezret helyeztek hatályon kívül. A kormány arról is rendelkezett, hogy ez évben minden minisztérium vizsgálja felül a területén érvényben levő jogszabályokat, és úgy végezzék el a rendező munkát, hogy az élet által túlhaladott rendelkezéseket helyezzék hatályon kívül, illetőleg a magasabb jogalkotó szervek által hozottak tekintetében tegyék meg a szükséges előterjesztéseket. A jogszabályrendezés eredményes megoldása érdekében tavaly a tanácsokhoz fordultunk, és kértük a vezetőket : a helyzet kritikai elemzése alapján tegyék meg javaslataikat. Ennek eredményeként néhány ezer javaslatot kaptunk. Ezek áttekintése során körülbelül 1100 jogszabálymódosítási indítvánnyal konkréten foglalkozunk, mert olyannak ítéljük, hogy a kérdést rendezni kell. Ez a munka tehát folyamatban van. Reméljük, a rendezés sikeres lesz. De azt nem lehet kampánynak felfogni, hanem állandóan figyelemmel kell kísérnie a vezetésnek! Ezt azért is hangsúlyozom, mert az utóbbi időben az utasítások száma ismét növekvő tendenciát mutat, és ha nem vigyázunk, a papírtenger hullámai elborítanak bennünket. Ha valamire, akkor erre a témára elmondhatjuk, hogy itt nem elég egyszer megbirkózni a problémákkal. Eléggé eluralkodott nálunk az a hibás szemlélet, hogy a felmerülő nehézségeket mindjárt rendelettel, utasítással akarjuk megoldani. Sajnos, ennek a nézetnek sok esetben a jogászok a képviselői és sugalmazói, a vezetők pedig nem tanúsítanak mindig kellő ellenállást az ilyen „kezdeményezésekkel" szemben. Számos esetben tapasztaljuk azonban azt is, hogy az alsófokú szervek nem élnek elég bátran a részükre biztosított önállósággal, és gyakran felső szabályozást, utasítást, receptet várnak akkor is, ha arra nincs szükség. Tudom, hogy a jogi szabályozást igazán igénylő viszonyok felismerése nem mindig könynyű. Ez széles politikai látókört, szakmai hozzáértést és életismeretet követelő tudományos munka. Ha a jogszabály megalkotásakor ugyanis a társadalmi követelményeket félreismerjük, 76*