Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-35

2711 Az Országgyűlés 35. ülése, 1970. június 25-én, csütörtökön 2712 1968-ban 133 millió, 1969-ben 145 millió forint volt. Ez a látszat aztán olyan kritikai megjegyzéseket szül, amelyek a tanácsok gazdálkodási tevékenységét veszik célba, és nem ritka az az eset sem, amikor hátrányos helyzetbe hozza a tanácsokat a felsőbb szervekkel való tárgyalások idején, mert a jogos igények felvetésére gyakran az a válasz: ott vannak a milliók nálatok, azt sem tudjátok elkölteni. Ügy érzem, nem lehet a számokat csak önmagukban értékelni, azt is meg kell vizsgálni, hogy mit takarnak, mi a pénzmaradványból az az összeg, amely felett a tanácsok tényleg rendelkeznek és oda fordíthatják, ahol a legnagyobb szükség van rá. Az előbb említett 104 milliós év végi maradványból, ha levonjuk a kiadási hátralékokat, a meghatározott feladatokra fordítandó megtakarítás összegét — út-, híd javítások elmaradása —-, akkor a tényleges megtakarítás 18 millió, ami az éves előirányzat mintegy 3 százalékának felel meg, és ez semmivel sem több, mint a korábbi évek megtakarításai. így tehát nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a tanácsok előirányzataikat nem tudják elkölteni. A fejlesztési alap pénzmaradványának öszszegei még ennél is jobban takarják a tényleges helyzetet. Az év végén igen magas összegűek a pénzmaradványok, és ez az esetek többségében a tanácsoktól független tényezőkre vezethető vissza. Melyek ezek a tényezők? Közismert, és a mai napon sokan felvetették a szűk építési, kapacitás problémáját, amely a feladatok elvégzésének elhúzódásához vezet. Továbbá a jelenleg érvényben levő számlázási rend, amely szerint év végén a kivitelező vállalatoknak nem kell részszámlát benyújtaniuk és harmadszor a zárolt számlarendszer, amelyben a tanácsoknak a célcsoportos beruházások fedezetét a bankhoz át kell utalniuk a szerződés megkötésekor. A kapacitás növelése érdekében a tanácsok, köztük a Hajdú-Bihar megyei tanács is tett nagyon komoly intézkedéseket. Az 1969-es és az 1970-es évben csaknem 20 millió forintot fordított erre a célra. Ez az erőfeszítés sokat javított a helyzeten, de a megoldás még messzebb van. Továbbra is nagy gondot jelent a tanácsoknak a kezelésükben levő épületek karbantartása, állaguk megőrzése. Számottevően nem sikerült e területen előrelépni és ez további erőfeszítéseket követel mind a megyei, mind az országos szervektől. Szükséges lenne központi intézkedéssel megteremteni azt a lehetőséget a tanácsok számára, hogy az épületek felújításához és karbantartásához kaphatók legyenek gyorsan mozgatható és termelékeny építőipari kisgépek, célgépek. A tanácsoknak a karbantartási, valamint a felújítási munkákat az eddiginél sokkal koncentráltabban kell irányítaniuk, az anyagi ösztönzés hatékonyabb alkalmazásával. Célszerű lenne továbbá néhány központi intézkedést is felülvi7sgálni, esetleg módosítani. így például a 6/1968, PM. rendelet csak lehetőséget biztosít a vállalatnak a részszámlázásokhoz. Ezzel a lehetőséggel a vállalatok nem élnek, így a tanácsok kénytelenek elfogadni a vállalatok ajánlatát, hiszen örülnek, ha kapnak kivitelezőt. Célszerű lenne kötelezővé tenni, legalább év végén az addig elvégzett munkák leszámlázását, mert mind a vállalatok, mind a tanácsok év végi beszámolói reálisabb képet mutatnának. A tanácsok a célcsoportos beruházások fedezetét a szerződés megkötésekor átutalják az OTP, vagy a bank zárolt számlájára, és ez a pénz mindig ott hever addig, amíg a feladat meg nem valósul, az elszámolás meg nem történik. Célszerű lenne ennek a pénznek a felhasználásig való forgatását valamilyen formában lehetővé tenni a tanácsok számára. Tisztelt Országgyűlés! A következő kérdésről csak néhány mondatban szeretnék szólni. Inkább a költségvetések előkészítésével, tervezésével van összefüggésben. Az 1016/1970. számú kormányhatározatra gondolok, amely az ifjúságpolitika egyes kérdéseivel foglalkozik. A fiatalabb generáció nagy megelégedéssel és köszönettel fogadta, hogy az MSZMP Központi Bizottságának az ifjúságpolitikai kérdésekben kialakított állásfoglalását követően rövid időn belül a kormány állami szinten is megtette az első nagyon fontos intézkedéseit. A határozat minden pontja, a benne foglaltak következetes megvalósítása elősegíti, sőt garantálja ifjúságpolitikai feladataink, céljaink eredményes végrehajtását. Mégis, engedjék meg, hogy a határozat sok fontos pontja közül az egyik legfontosabbat kiemeljem. A hetedik pont a következőket mondja ki: a költségvetési gazdálkodás rendjében (a kormány, a tanácsok és a központi szervek és intézmények költségvetésében) biztosítani kell az ifjúsági szervezetek támogatásának önálló pénzügyi elszámolását. Még egyszer hadd exponáljam e ponton belül, hogy a korábbi határozatok többségének megfogalmazásától eltérően biztosítani kell, nem pedig adható. És ha a költségvetések készítése idején az ifjúságról esik szó, azok a ceruzák hadd fogjanak az eddiginél egy kicsit vastagabban. Hadd mondjam el még egyszer: köszönjük a kormánynak ezt a határozatát és egyben azt kérjük, hogy a jövőben az ifjúság nevelését és érdekvédelmét szolgáló határozatok, törvények megfogalmazása is ilyen konkrét legyen, hogy ne lehessen őket különbözőképpen értelmezni, mindig csak egyféleképpen. És itt mindjárt a jövőbeni egyik legfontosabbra, az ifjúsági törvényre gondolok. A törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.18—16.40. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÖS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter kíván szólni. DR. DIMÉNY IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az Országgyűlés elé terjesztett jelentés és Vályi Péter elvtárs expozéja sok-