Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-35

2713 Az Országgyűlés 35. ülése, 1970. június 25-én, csütörtökön 2714 oldalú értékelést (adott az 1969. évi állami költségvetés végrehajtásáról, és alapot ad megfelelő következtetések levonására. Az írásos jelentéssel és a szóbeli expozéval egyetértve, felszólalásomban az élelmiszer- és a fagazdaság elmúlt évi alakulásáról, problémáiról és közvetlen feladatairól kívánom tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést. Kedves Elvtársak ! Az elmúlt esztendőben az élelmiszer- és a fagazdaság teljesítette, illetve túlteljesítette a népgazdasági tervben előirányzott feladatokat. A mezőgazdaság 6 százalékkal, az élelmiszeripar 4,6 százalékkal, az erdészet és az elsődleges faipar pedig 1,1 százalékkal növelte termelését az 1968. évihez mérten. Ezek az eredmények lehetővé tették az előbb említett ágazatok szolgáltatóképességének növelését, s a feléjük irányuló társadalmi elvárások fokozottabb kielégítését. Ennek eredményeként — néhány élelmiszer kivételével — megszűnt a hiánygazdálkodás, s a zavartalan mennyiségi ellátás mellett a minőség, a választék kérdése került jobban előtérbe. Figyelemre méltó az is, hogy erdőgazdaságunk fejlődésének eredményeként növekedett az ipari faellátásból a hazai termelés aránya. Eredményesen járult hozzá a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az erdőgazdaság az exportlehetőségek hatékonyabb kihasználásához, nemzetközi fizetési mérlegünk korábbinál eredményesebb alakulásához. Termelő üzemeink elmúlt évi eredményeinek alapja volt, hogy tovább erősödtek a szocialista termelési viszonyok, mind nagyobb területen érvényesül az új gazdasági mechanizmus közgazdasági környezete, és az állami irányítás rendszerében az egymáshoz kapcsolódó vállalatok vertikális integrációja. A mezőgazdaságban az állami gazdaságok mind nagyobb mértékben érik el a gazdálkodás egészében vagy egy-egy termelési ágban a világszínvonalat, örvendetes, hogy fokozatosan javul gazdálkodásuk jövedelmezősége. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt esztendőben kereken kétmilliárd forint nyereséget értek el. Figyelemre méltó a munkatermelékenység növekedése is, hiszen a 16,1 százalékos termelési értéknövekedést 7,5 százalékos élőmunka-ráfordítás-többlettel érték el. A mezőgazdaság fő szocialista szektora, a termelőszövetkezetek tovább erősítették a szocialista nagyüzemi gazdálkodás elemeit a szövetkezeti demokrácia és a gazdálkodás rendjében egyaránt. Az Országgyűlés által a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről megalkotott 1967. évi III. törvény továbbra is bizonyítja időtállóságát, ma is termelőszövetkezeti mozgalmunk állandóan ható alaptézise. A termelőszövetkezetek gazdasági és szervezeti erősödése mind hatékonyabb érvényesítését tette lehetővé a gazdasági mechanizmus elemeinek, különösen az önálló vállalatszerű gazdálkodásnak, a természeti és közgazdasági feltételekhez való rugalmasabb alkalmazkodásnak, az anyagi érdekeltség és az ösztönzés érvényesítésének. Ezek voltak 1969-ben is a termelőszövetkezetek gazdasági eredményeinek fő tényezői. Jellemző erre az eredményre, hogy míg az összmezőgazdaság termelési értéke 6 százalékkal növekedett az 1969-es esztendőben, a termelőszövetkezetek közös gazdaságai a mezőgazdasági termelésben 7,5 százalékos, az egész tevékenység növelésében pedig 15 százalékos fejlődést értek el. A közös vagyon 15,5 százalékkal, a tiszta vagyon 18,5 százalékkal, az egy tagra jutó közös gazdaságból származó személyes jövedelem pedig 12 százalékkal nőtt. A tagság szociális és kulturális ellátottsága tovább javult. Mindez még nagyobb bizalmat és ragaszkodást jelent a tagság részéről a közös gazdaság iránt. Tisztelt Országgyűlés! Kedvezőnek ítéljük az élelmiszeripar elmúlt évi eredményeit is. A termelés növekedésén túl az iparágak többségénél korszerűsödött a technológia, a minőség, az áruk megjelenítési formája, s korszerűsödött a csomagolás. Elmondhatjuk, hogy az élelmiszeripar termékei mind nagyobb számban felveszik a versenyt a világszínvonallal, fokozódik exportképességük. Kedvező az is, hogy fokozatosan növekszik a mezőgazdasági termelő üzemek, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok feldolgozó tevékenysége. Ennek elsősorban nem értékben van jelentősége, hanem abban, hogy növeli a választékot, színesebbé teszi a piacot és egy-egy termékből a versenyt is kibontakoztatja. Az elmúlt évben sikeresen teljesült erdőgazdasági programunk, fejlődött az elsődleges faipari feldolgozó kapacitás, bár még közel sem megfelelő az összhang a nyersanyagtermelés és a feldolgozó kapacitás között. Kedves Elvtársak! Az élelmiszer- és a fagazdaság 1969. évi összességében eredményes gazdálkodása és annak pozitív társadalmi kihatásai mellett megmaradtak, illetve keletkeztek olyan feszültségek és fogyatékosságok, amelyek gyors kijavítása az egyenletes és gyorsabb ütemű fejlődés feltétele! Az egyik ilyen feszültség az ellátás területén maradt fenn egyes, a közellátás szempontjából fontos élelmiszerekből. Ezek közül a társadalom széles körét érinti a húsellátás, elsősorban a kiegyenlítettebb sertéshúseliátás megoldása. E probléma fő okozója, mint ahogyan erről Riss és Szabó Mátyás elvtársak is szóltak, hogy a nagyüzemekben, de a háztáji és a kisegítő gazdaságokban is a gazdasági ösztönzők fogyatékosságai és az 1968. évi ismert járványos állatbetegségek nem biztosították a sertésállomány fokozatos növekedését, a háztáji gazdaságokban pedig jelentős állománycsökkenés következett be. Sajnos, munkánk fogyatékossága elsősorban a háztáji gazdaságok állattartásának csökkenésében mutatkozott meg. Ezért az elmúlt év végén a kormány felülvizsgálta az állattenyésztés és az állati termék-termelés feltételeit, gazdasági ösztönzőit, és számos, a képviselő elvtársak előtt is ismert intézkedést tett a tartás anyagi és műszaki feltételeinek javítására. Az ellátás folyamatossága érdekében és idényszerűségének mérséklésére további termelési intézkedéseket kell tennünk a zöldségellátás területén is. A sörellátásban alapvető változást nem ígérhetünk, mert ehhez új gyárak felépítése és a meglevők termelést bővítő rekonstrukciójának befejezése szükséges. 121 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ