Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-35

2703 Az Országgyűlés 35. ülése, 1970. június 25-én, csütörtökön 2704 Tisztelt Országgyűlés! A fogyasztók többsége tisztában van azzal, hogy az árpolitika, az életszínvonal-politika szoros Összefüggésben van egymással. Mégis előfordul nemegyszer, hogy egyesek a kiadások és az árak alakulását összetévesztik, vagyis a megélhetési költségek emelkedését az árak emelkedésével azonosítják, vagy az egyes áruféleségek, például a zöldség-gyümölcs árának nagymérvű emelkedését általános áremelkedésként fogják fel. Javaslom az illetékes szerveknek, hogy a zöldség-gyümölcs árak emelkedését a jövőben jobban kísérjék figyelemmel annál is inkább, mert az éves átlagban betervezett 1,5—2 százalékos áremelkedést alapvetően befolyásolja. Megyémben például jelenleg éppen a zöldség-gyümölcs árak jelentős emelkedése következtében az év végére tervezett 1,5—2 százalékos áremelkedést már majdnem elértük. A fogyasztói árak alakulása szempontjából fontos a minőségi ellenőrzés fokozása is. Nem egy olyan cikkféleséggel találkozunk, aminek árát nem a minőségi, hanem a csomagolásbeli változás miatt emelték fel, holott nagyon sokat hangoztatták — például nemrégen a televízióban is — az illetékesek, hogy egy-egy áru szebb, korszerűbb csomagolását nem követheti árának emelkedése. Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalva az a javaslatom, hogy az árkérdéssel kapcsolatos problémák megoldását, az árak egészségesebb határok közti mozgását a Vályi elvtárs által említett közgazdasági szabályozókkal hatékonyabban befolyásolják. Tisztelt Országgyűlés! Vályi elvtárs a maga beszámolójában jelentőségének megfelelően, Fekszi elvtárs viszont megrázóan vázolta azokat a következményeket, amelyeket az árvíz okozott Magyarországon. Megyénk lakossága is az árvíz kezdete óta nagy aggodalommal figyelte az árvízhelyzetről szóló tudósításokat, és spontán elindult a mozgalom az árvízkárosultak anyagi megsegítésére. Megyénk lakosságának nagyfokú segítőkészségét mutatja, hogy megyei Vöröskereszt szervezetünknél e hó 22-én a lakosság befizetéseiből 2 250 000 forintot tartottak nyilván, amit a megadott központi csekkszámlára befizettek. A Balaton somogyi oldalán hat üdülőhelyen május 9-től 450 olyan gyermek részére biztosítottunk gondoskodást, akik teljes kárt szenvedtek. A 450 gyermek részére több mint 100 000 forint értékben ruhaneműt és egyéb fontos használati cikket vásároltak. A Somogy megyei tanács az árvíz sújtotta területről száz öreget hívott meg Nagyatádra, ahol gyógyfürdő van. Vállalataink saját fejlesztési alapjukból és a nyereségrészesedésükből is jelentős összegeket ajánlanak fel az árvízkárok helyreállítására. A Kaposvári Ruhagyár és a VBKM kaposvári gyára például 500—500 ezer forintot ajánlott fel, és rendkívül jelentős az a segítség, amit megyénk termelőszövetkezetei, a termelőszövetkezeti tagok adtak egy-egy kárt szenvedett termelőszövetkezet megsegítésére. És a gyűjtés a mi megyénkben is folyik még tovább. Az emberek szívesen adnak anyagi erejükhöz mérten vagy azon felül is. Tudják, érzik, a szörnyű napok átélését, a nagy pusztítások okolta károkat csak részben lehet pótolni azoknál a családoknál, ahol minden elveszett, ahol az életet újra kell kezdeni. Tisztelt Országgyűlés! Az 1969. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéssel egyetértek, s azt a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nagypataki Imre képviselőtársunk. NAGYPATAKI IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Megelégedéssel hallgattam a pénzügyminiszter elvtárs beszámolóját, egyrészt, mert arról tájékoztatott bennünket, hogy a nemzetgazdaság a reform fő céljainak megfelelően fejlődik, másrészt mert a költségvetés számszerű összefüggéseinek ismertetése mellett részletesen beszélt azokról a tapasztalatokról, amelyek a reform elveinek kibontakoztatása és továbbfejlesztése szempontjából nélkülözhetetlenek. Kitűnt a beszámolóból az is, hogy a termelés és az elosztás bonyolult rendszerének alakításában vannak olyan gondjaink,, vannak olyan problémáink is, amelyek kisebbnagyobb mértékben gátolják gazdasági, pénzügyi céljaink valóra váltását. E problémák közül mondanivalóm értelmezése céljából szeretnék röviden tárgyalva kiemelni egyet, mégpedig a műszaki fejlesztés és ezzel összefüggésben a gazdasági hatékonyság témakörét. Nemzetgazdaságunk teljesítőképességének, a hatékonyság növekedésének egyik kulcsproblémája ma a műszaki fejlesztés. A műszaki fejlesztés nem kielégítő hatékonyságára utal az a tény, hogy az utóbbi években a felhalmozás üteme meghaladta a nemzeti jövedelem növekedésének ütemét, tehát romlott a felhalmozás, a fejlesztő, beruházó tevékenység hatékonysága. Mindez annak ellenére következett be, hogy megítélésem szerint is ebben a tekintetben potenciális lehetőségeink lényegesen javultak. Bizonyításképpen legyen szabad utalnom a reform teremtette, lényegesen kedvezőbb gazdálkodási feltételekre, a növekvő beruházási lehetőségekre, az erőteljesen fokozódó külkereskedelmi kapcsolatokra és ezen belül a gépimport, valamint a korszerű külföldi gyártási eljárások kiterjedtebb beszerzési lehetőségeire és nem utolsósorban a munkaerő növekvő képzettségi fokára. Ha mármost mindezek ellenére nem javult a fejlesztés hatékonysága, akkor az említett tényezők kedvező hatását más tényezők vagy ezeknek a tényezőknek nem kielégítő összehangolása lerontotta. A hatásfokromlás okának tisztázása sokrétű és igen bonyolult probléma, de egyre kiterjedtebb az a felfogás, hogy a műszaki haladás egyik igen erőteljes fékje hazánkban az, hogy a termelőerők egyes elemeinek áramlása túlságosan lassú a stagnáló vállalatokból, a stagnáló ágazatokból a dinamikusan fejlődő ágazatokba, a világpiaci összehasonlításban drágán termelő vállalatokból a hatékonyan fejleszthető vállalatokba. Közismert dolog, hogy a modern technika, a korszerű nagyüzemi gyártás igen széles körű munkamegosztást és igen kiterjedt, jól összehangolt kooperációt tételez fel a partnerek között.