Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-35

2705 Az Országgyűlés 35. ülése, 1970. június 25-é% csütörtökön 2706 Ezzel szemben vállalataink többnyire a klasszikus elkülönültség állapotában működnek. A kooperáció vállalatok és vállalatok, ágazatok és ágazatok között túlnyomó mértékben csak technikai jellegű, a valóságos közös gazdasági érdekeltségen alapuló együttműködés ma még nem általános. A vállalatok kapcsolata leginkább kereskedelmi jellegű és elsősorban adásvételre korlátozódik. Vállalatainknak nincs lehetőségük arra, hogy gazdasági érdekeltségüket új, számukra létfontosságú kooperációs területekre is kitérj eszszék közös beruházás, áru- vagy pénzhitelnyújtás, illetvet igénybevétel útján. Tanulságos figyelembe venni, hogy amikor az egyes vállalatok több száz milliós vagy több milliárdos vagyonok felett rendelkeznek, ugyanakkor ezeknek a vállalatoknak nincs lehetőségük arra, hogy saját vállalati kereteiken kívül közös megegyezés alapján számukra bármilyen fontos és bármilyen hatékony kooperációs fejlesztést hitellel támogassanak. Ellenkezőleg, minden vállalat arra kényszerül, hogy a rendelkezésére álló vállalati alapokat saját vállalati keretei között költse el függetlenül attól, hogy valamely kooperációs partnerrel együttműködve másutt esetleg lényegesen hatékonyabban volna ez felhasználható. Nagymértékben meggyorsítaná a gazdasági folyamatokat, a termelés és a fejlesztés folyamatait, ha a vállalatok és termelőszövetkezetek saját gazdasági érdekeltséget teremthetnének a számukra legfontosabb kooperációs területeken, például a nyersanyagellátó és a késztermék-felhasználó partnerek körében. Nagy szükségünk volna arra, hogy például a termelőeszközöket előállító vállalatok érdekeltségüket és az ezzel természetesen együtt járó kötelezettségvállalásaikat is kiterjesztenék gyártmányaik javítószolgálatának országos méretű ellátására és alkatrészszel való ellátására termékeik használatának végső időpontjáig, ezzel fokozatosan felszámolva azt a hátrányos helyzetet, hogy maguk a felhasználók barkácsoljanak alkatrészeket külön-külön és egyenként sokfelé az országban nagy költségtöbblettel és végeznek kényszerű kis sorozatú, vagy egyedi javításokat aránytalanul magas, de a felhasználó által ebben a helyzetben el nem kerülhető ráfordítással. A közös gazdasági érdekeltség alapján bekövetkeznék az is, hogy a fejlesztési lehetőségek tekintetében szűkösen álló vállalatok és termelőszövetkezetek is hozzájuthatnának bővebb fejlesztési forrásokhoz kooperációs partnereik révén, ha a fejlesztés a kooperációs partnerek mindegyike számára kifejezetten előnyös. A közös gazdasági érdekeltség igen alapos és kölcsönös kontrollra és az együttműködés precíz összehangolására késztetné a partnereket. Ma Magyarországon az a paradoxon állott elő, hogy vannak olyan gyárak, üzemek, amelyek egy trösztbe, vagy egy országos vállalatba szerveződtek, de közöttük semmiféle, vagy csak jelentéktelen belső kooperáció alakult ki, s ugyanakkor fő szállítóikkal és végtermékfelhasználóikkal, tehát létfontosságú partnereikkel nem teremthettek közös gazdasági érdekeltségen alapuló kooperációs kapcsolatot. A problémakör nagy széttagoltsága és közel sem teljes áttekintése ellenére az elmondottak azt bizonyítják, érdemes fontolóra venni olyan intézkedéseket, amelyek a termelőerők valamennyi elemének áramlását lényegesen meggyorsítanák. Annál is inkább célszerű volna ez, mert a termelőerők legfontosabb elemének, a munkaerőnek szabad áramlása már ma is biztosítva van a Munka Törvényköny előírásai szerint. A gazdasági életben szerzett tapasztalatok és a szakmai körök által kialakított értékelések alapján célszerűnek mutatkozik az eszközök közvetlen átcsoportosításának engedélyezése vállalatok és vállalatok között az érdekelt vállalatok döntése alapján. Az engedélyezés áruhitel és pénzhitel nyújtására, illetve igénybevételére, továbbá társulások létrehozására és közös vállalatok alapítására terjedhetne ki a népgazdaság egész szocialista termelő-szektorát beleértve. Mindezeket figyelembe véve különös örömmel hallgattam e tárgyra vonatkozóan a pénzügyminiszter elvtárs bejelentését, és tisztelettel azt javaslom a kormánynak, hogy az eszközök vállalatok közötti átcsoportosításának célszerű elveit szíveskedjék minél gyorsabban kidolgoztatni és annak bevezetését a népgazdaság szocialista termelő szektorában engedélyezni. Az a meggyőződésem, hogy ennek a folyamatnak a kibontakoztatása gazdasági reformunk keretein belül hozzájárul a műszaki fejlődés és a gazdasági növekedés ütemének meggyorsításához. Elősegíti azt, hogy a nemzetgazdaság termelő szektorában működő gazdasági szervezetek közvetlen gazdasági érdekeltség alapján nagymérvű munkamegosztás és széles körű kooperáció révén magasabb fokon integrálódjanak egy még nagyobb teljesítőképességű szocialista gazdasággá. A beterjesztett törvényjavaslatot egyetértéssel elfogadom és azt megszavazom. (Taps.) ELNÖK: Szabó Mátyás képviselőtársunk következik felszólalásra. SZABÓ MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy röviden hozzászóljak az 1969. évi állami költségvetés végrehajtásáról előterjesztett beszámolóhoz, ezen belül különös tekintettel a mezőgazdaságot érintő kérdéscsoporthoz. Megállapíthatjuk, hogy az 1969. évi költségvetés, valamint a gazdasági tevékenység szabályozása egészében jól szolgálta a népgazdasági érdekeket. A gazdaságirányítási reform legfontosabb érdeme a mezőgazdaságban talán abban jelölhető meg, hogy kedvező közgazdasági környezetet teremtett a mező- és élelmiszergazdaság számára. Egyre jobban megvalósul a mezőgazdasági üzemek önállósága nemcsak termelési, értékesítési, hanem pénzügyi vonalon is. Nőtt a termelékenység. Mint mezőgazdasági nagyüzem vezetője nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy a közgazdasági szabályozás alapjában jól, a népgazdasági igények kielégítése felé sarkallja a mezőgazdasági üzemeket. Jobban mozgósították a mezőgazdasági üzemeket terveik végrehajtására, mint a korábbi tervutasításos rendszer. Kialakult egy egységes piaci verseny, a mezőgazdasági üzemek terveik elkészítésénél és ál-