Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-35

2687 Az Országgyűlés 35. ülése, 1970. június 25-én, csütörtökön 2688 különféle árspekulációkkal szerez többletnyereséget, többlethasznot. Találkoztunk olyan építőipari vállalattal, amely a sajószentpéteri Üveggyár építését csak úgy volt hajlandó elvállalni, ha a 10 000 köbméter sódert, kavicsot Nyékládházáról, a szomszéd megyéből, többletfuvar felszámolásával szerzik be. Hiába magyarázta a beruházó, hogy az építés helyén, Sajószentpéteren is van sóderbánya, a vállalat csak így volt hajlandó a szerződést megkötni, bár tudta, hogy a szükséges kavicsot két megyén keresztül nem fogja fuvarozni. Az építkezés folyamán helyben szerezte be a kavicsot, s felszámolta a Sajószentpéteri és Nyékládháza közti fuvar költségeit. A vizsgálataink napjáig csak ebből 836 000 forint illetéktelen haszonra tett szert. Baranya megyében az egyik építőipari ktsz egy kastély bontási és helyreállítási munkáiért 10 százalék veszélyességi és 10 százalék sürgősségi pótlékot számolt fel. A 20 százalék pótlék illetéktelen felszámolásából több mint 800 000 forintos többletbevételt ért el. Ezek, elvtársak, természetesen növelik a beruházási költségvetési kiadásokat, semmiféle többlettermelés nincs mögöttük. De hasonló kérdésekkel találkoztunk más vállalatoknál is, amikor egy-egy fontosabb gépet —, amelyre néhány hétig van csak szükség — az építkezés területén hagynak és egy-két évig állandóan felszámolják az időarányos gépköltséget. A leggyakoribb és egyben, szerintem leginkább elítélendő az úgynevezett akadályoztatási és sürgősségi pótlék felszámítása. Megjegyzem, van amikor az ott-tartásra szükség van. Tapasztaltuk, hogy egyes építési vállalatok addig nem kötöttek szerződést, amíg a beruházó szerződésileg nem vállalta 10---20, vagy ennél több százalékos, úgynevezett akadályoztatási költség vagy pótlék befizetését. A sürgősségi pótlékkal pedig úgy sáfárkodik egyik-másik vállalatunk, hogy egy-két évre hátrább tolja a tervezettel szemben a befejezési határidőt, és ha sürgősségi pótlékot kap, csak akkor vállalja határidőre. Ez etikai kérdés, és azért tesszük szóvá, hogy az építőiparnak egyébként jó hírnevét az ilyen gyakorlattól segítsük megóvni. Ezek költségvetést érintő plusz kiadásokat jelentenek és csak meg nem érdemelt hasznot, prémiumkifizetést tesznek lehetővé. Most teszünk javaslatot a Központi Gazdasági Döntőbizottságnak, hogy az ilyen ügyeskedő vállalatoktól, amelyek több százezer forinttal, vagy milliós nagyságrendű tétellel jutnak meg nem dolgozott, illetéktelen haszonhoz, bevételhez, az így szerzett jövedelmet vonják el és ne a beruházó részére —, aki magatartásával lehetővé tette, hozzásegítette az illetéktelen haszonhoz jutást —, hanem az állam, a költségvetés részére fizessék vissza. Emellett vizsgálati tapasztalatainkat megküldjük az illetékes főhatóságoknak a fokozottabb ellenőrzés, illetve az építési árkialakítás, elszámolási rend fokozottabb betartása érdekében. A másik kérdés, amivel röviden foglalkozni szeretnék, tisztelt Országgyűlés, a lakossági szolgáltatások kérdése. A kormány az elmúlt esztendőben e kérdésben megfelelő határozatokat hozott, de ezek végrehajtása elég vontatottan halad. Nem halad kellő ütemben a szolgáltató kapacitások fejlesztése, létrehozása elsősorban az érdekeltségi kérdések miatt. Ügy gondoljuk, meg kell vizsgálni e kérdés gazdasági, közgazdasági oldalát még egyszer, hogy nagyobb mértékben fejlesszék azokat a kapacitásokat, amelyek a lakosság ilyen irányú igényét kielégíthetik, a háztartási és egyéb gépek, készülékek szervizelését gyorsan elvégezhetik. E téren is találkoztunk — éppen az elégtelen kapacitáshelyzet kihasználása miatt — nem egyszer úgynevezett túlszámlázással. Az ellenőrzött számlák nem kis hányada bizonylati alátámasztása kiismerhetetlen, az elvégzett munkát vagy beépített anyagot nem lehet rekonstruálni, ellenőrizni. Emellett van olyan szolgáltató vállalat, amely a számlán a beépített anyag vagy alkatrész raktári vagy cikkszámát írja be. így például azt írja, hogy „egy darab C—6, 150 forint", „3 darab B—9, 90 forint". Állampolgár legyen a talpán, aki az ilyen számlából meg tudja állapítani, hogy miért fizetett és mennyit fizetett. Ilyen esetben még a tisztességes számlázás esetén is vegyes gondolatai támadnak a szolgáltatást igénybevevőnek. Különösen a rádió-, televízió- és autójavításánál tapasztaltuk ezt a gyakorlatot. Lehet, hogy a könyvelés szempontjából ez a mód praktikusabb, de a fogyasztó részére pusztán egy rejtjeles papírt jelent, amin bosszankodik — és emellett még fizetnie is kell. (Mozgás.) Bizonyos mértékben szolgáltatásként merülnek fel lakásépítéseinknél az úgynevezett kapcsolódó létesítmények, az óvoda, a bölcsőde, az élelmiszeripari boltok megépítése. Gyakori az, hogy a lakótelep elkészül, és a lakosság napi életét szolgáló objektumokat késve, nem egyszer egy-két év múlva készítik el. A budafoki kísérleti lakótelepen például, amely egyébként mintatelepülésnek is számít, szép, a lakások átadása után csak két év múlva épültek meg a boltok, a kereskedelmi egységek. Szót kell emelnünk vállalataink egy nem kis része irányában az üzemi óvodai férőhelyek csökkenése miatt, mert ez is szolgáltatás, és az ilyen vállalati magatartás miatt a költségvetés irányában nő az anyagi igény. Vállalataink egy részét még mindig meg kell győzni arról, hogy a munkaerő megtartása, a dolgozó nők helyzetének segítése nem az óvodai férőhelyek csökkentését igényli, hanem a szükséges mértékben azok növelése a cél, és ez hasznos, kifizetődik a vállalatnak is, mert szívesebben dolgoznak az anyák olyan gyárban, üzemben, ahol a gyermekek elhelyezése biztosítottnak látszik. Végül szeretnék hozzászólni a zárszámadás keretén belül a tanácsok költségvetési gazdálkodásához, annak végrehajtásához, különös tekintettel arra a megnövekedett gazdasági önállóságra és felelősségre, ami a tanácsok gazdálkodásának lehetőségét nagy mértékben fokozta. A népi ellenőrzés minden megyében megvizsgálta a megyei zárszámadást, illetve az elmúlt esztendő gazdálkodását. A tapasztalatok általában nagyon kedvezőek. A nagyobb önállóság kedvező változásokat eredményezett a tanácsok gazdasági döntéseinél. Erősödött az irányításuk alatt álló gazdasági terület, egyre inkább területük gazdasági életének szervezőivé válnak. A tanácsi érdekeltség biztosítása a bevéte-