Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-22

1737 Az Országgyűlés 22. ülése, 1969. április 18-án, pénteken 1738 kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott valaki? (Nem.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a szerzői jogról szóló törvényjavaslat tot általánosságban és a megszavazott módosításokkal részleteiben is elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Áttérünk mai második napirendi pontunkra. Következik az igazságügyminiszter beszámolója a jogalkotás és jogalkalmazás időszerű kérdéseiről. Megadom a szót dr. Korom Mihály miniszter elvtársnak. DR. KOROM MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! Szocialista közéletünkhöz szervesen hozzátartozik, hogy az Országgyűlés a kormány átfogó jellegű beszámolóinak megvitatásán és a törvényhozáson felül időnként áttekintse társadalmi életünk egy-egy fontos területét. Különösen indokolt ez ma a jogi életünk tekintetében. Ha az Országgyűlés, mint legfőbb törvényhozó testület, a törvények és egyéb jogszabályok előkészítése és megalkotása módszereinek fejlesztése, valamint a jog gyakorlati alkalmazásának kérdéseiben hallatja szavát, azzal — konkrét határozatok nélkül is — iránymutatást ad az illetékes állami szervek, de az állampolgárok számára is. Ilyen indokok alapján terjesztem most a jogalkotás és jogalkalmazás aktuális kérdéseiről szóló jelentésemet a képviselő elvtársak elé. Közismert, hogy a Magyar Népköztársaság jogrendszere a szocializmus felépítésén dolgozó, a munkásosztály vezette egész népünk érdekeit és akaratát fejezi ki. Szocialista jogunk alapvető funkciója ma a szocializmus teljes felépítésének aktív segítése. Ennek megfelelően fontos szerepet játszik a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány politikájának megvalósításában. Jogrendszerünk a társadalmi-gazdasági rend szolgálatát a maga sajátos eszközeivel látja el. Elsősorban úgy, hogy szervezi és szabályozza a társadalmi folyamatokat, elősegíti a társadalom tervszerű, tudományos fejlesztését. Jelentős részben a jogalkotás és jogalkalmazás útján valósul meg az állami és gazdasági szervek tevékenységének irányítása és ellenőrzése. Fontos feladata továbbá, hogy a társadalom tagjai vagy szervei közötti konfliktusokat feloldja, a felmerülő jogviták megfelelő eldöntését biztosítsa. A szocialista jog ennek során arra törekszik, hogy az egyének és csoportok, valamint a társadalom egésze közötti érdekek minél jobban összhangban álljanak egymással. Erre azért képes, mivel nálunk a különböző osztályok és rétegek érdekei alapvetően egybeesnek. Mindez nem azt jelenti, hogy társadalmunk konfliktusmentes. Az érdekösszeütközések feloldása során azonban mind a jogos egyéni, mind a jogos társadalmi érdekek érvényesülését mindinkább biztosítani lehet. Szükség esetén ehhez megfelelő államigazgatási, polgári jogi, munkajogi vagy büntető szankciókat veszünk igénybe azokkal szemben, akik a jogrend ellen vétenek. Végül állandó célkitűzése a jognak az állampolgárok nevelése, a jogszabályok önkéntes követésére, törvénytiszteletre, fegyelemre, általában a szocialista együttélés szabályainak betartására. A jog szerepének, jelentőségének ilyen értelmezése biztosíthatja azt, hogy a társadalom különféle szervei és az állampolgárok számára államunk hatékony jogvédelmet biztosítson, hogy a jogrend szilárd legyen, és a szocialista törvényesség az élet minden területén érvényesüljön. Engedjék meg, hogy a jogalkotás néhány időszerű kérdéséről szóljak. A Magyar Népköztársaság szocialista jogrendszerének kiépítése párhuzamosan történt népi demokratikus társadalmi, gazdasági rendünk fejlődésével. Az idén lesz 20 éve, hogy az Országgyűlés törvénybe iktatta az alkotmányt. Az azóta eltelt két évtized alatt nagyszabású jogalkotó munka bontakozott ki hazánkban, s ennek eredményeként az alkotmányban, mint alaptörvényben rögzített elveknek megfelelően, átfogó jogszabályok rendezik társadalmi, gazdasági és kulturális életünk csaknem minden területét. Szocialista jogrendszerünk építésénél mindenkor a társadalmi követelményekből indultunk ki, mint ahogy ma is, és a jövőben is azok határozzák meg tennivalóinkat. A jogszabály alkotási tevékenység az utóbbi években sem csökkent, mint ahogy egy dinamikusan fejlődő társadalomban soha nem szünetelhet az. Népünk évek óta a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik, a ma és a jövő legfőbb feladatát, annak erőteljes folytatása képezi. Szocialista vívmányaink megszilárdulása, politikai, társadalmi, gazdasági életünk helyzete és fejlődése tükröződik jogrendszerünkben. Nézzük meg ennek néhány vonatkozását. A gazdasági mechanizmus reformjának a közelmúltban történt bevezetése és megfelelő működésének biztosítása átfogó jogalkotási program megvalósítását is szükségessé tette. Ennek során a jogszabályok meghatározták a gazdaságirányítás központi szervezetét, az irányítás gazdasági és jogi eszközeit, valamint az ellenőrzés rendjét. Például az állami vállalatokról szóló kormányrendelet szabályozta a gazdasági szervezetek jogállását, megadta részükre a szükséges vagyoni, gazdálkodási és jogi önállóságot, ugyanakkor az új követelmények szerint biztosította a központi állami akarat érvényesítését. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésére irányuló jogszabályok túlnyomórészt 1968. január 1-én léptek hatályba. Az elmúlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy azok a gyakorlatban általában jól beváltak, és megfelelően segítik az új irányítási rendszer biztosította lehetőségek kibontakozását. Magas szintű, átfogó szabályozásra volt szükség néhány olyan területen is, ahol ennek feltételei már korábban érlelődlek, de a gazdasági mechanizmus reformja e folyamatot meggyorsította. Ezért alkotta meg az Országgyűlés 1967 őszén az új Munka Törvénykönyvét, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, továbbá a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényeket. Társadalmi fejlődésünk igényei szükségessé tették általában is az állami munka további javítását, hatékonyabbá tételét. Fő célkitűzésünknek tekintettük, hogy államrendszerünk jobban szolgálja a munkásosztály hatalmát. Az ennek érdekében megalkotott jogszabályok egyszersmind szocialista közéletünk demokratizmusának 76 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESlTÖ