Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-34

2653 Az Országgyűlés 34. ülése, Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának el­nöke : Tisztelt Elnök Elvtárs! Elvtársnők és Elvtársak! Kedves Barátaink! Azért érkeztünk az Önök gyönyörű főváro­sába, Budapestre, hogy Önökkel együtt ünne­peljük a Magyar Népköztársaság negyedszáza­dos jubileumát, hogy közvetlenül adjuk át önöknek a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Lengyel Népköztársaság kor­mánya, az Egységfront és az egész lengyel nép szívélyes üdvözletét, legjobb kívánságait. (Taps.) Ünnepük hozzánk, lengyelekhez nagyon kö­zel áll, hiszen népeink történelmében huszonöt évvel ezelőtt azonos eszmei tartalmú politikai és társadalmi fordulat ment végbe. A két országban új történelmi korszak kez­dődött: Lengyelországban, amikor a hős szovjet hadsereg — oldalán, a lengyel népi hadsereggel — győzedelmes hadjárattal szétzúzta, kiűzte len­gyel földről a népirtó hitlerista megszállókat; Magyarországon, amikor a szovjet hadsereg fel­szabadította a magyar népet a hitlerizmus és a fasiszta önkényuralom alól. olyan korszak, amelyben a dolgozó nép lerázta a kapita­lizmus igáját, kezébe vette sorsának irányítását, a munkásosztály forradalmi pártjának vezetésé­vel a szocialista építés útjára lépett. Az Önök köztársasága ugyanúgy született, mint a mi néphatalmunk, országaink dolgozó tömegeinek munkája, áldozata és vére árán, a rabság, az elnyomás és a kizsákmányolás ellen vívott harcban, a szabadságért, a szocializmu­sért, a békéért folytatott küzdelemben. Állam­rendünk kialakulásának azonos módja, céljaink azonos volta népeinket barátsággal, mára és hol­napra szóló szövetséggel kötötte össze. Ez a ba­rátság és szövetség egyúttal komoly hozzájáru­lás ! a szocialista közösség minden államának szo­lidaritásához. Magyarország és Lengyelország államisága- ' nak évszázadaiban népeink történelme nemegy­szer összefonódott, számos politikai, gazdasági és kulturális szál fűzött össze bennünket. Amikor az ellenség túlereje megfosztotta népeinket a függetlenségtől, a lengyel és a magyar hazafiak, demokraták és forradalmárok nemegyszer har­coltak vállvetve a felszabadulásért. Az 1831. évi lengyel felkelés részvevői, Bem József és Henrik Dembinski tábornokok „a ti és a mi szabadsá­gunkért" jelszó nevében siettek a magyar sza­badságharc segítségére a „népek tavasza" évei­ben, az 1848-as magyar szabadságharc idején. Ugyancsak e jelszó jegyében küzdöttek együtt lengyelek és magyarok a XIX. század számos forradalmi harcában. S amikor a nagy lenini Október megnyitotta a szocializmusért fo­lyó közvetlen harc korszakát és Magyarország proletariátusa 1919-ben kikiáltotta saját Tanács­köztársaságát, a magyar proletárállam védői kö­zül nem hiányoztak a lengyel forradalmárok sem. Együtt ömlött vérünk a fasiszta túlerő el­len harcoló Spanyolországban is. A magyar nép bujdosó katonáink segítségére sietett, amikor az 1939-es szeptemberi katasztrófa elüldözte őket hazájukból. Hagyományos barátságunk 25 évvel ezelőtt 2970. április 3-án, pénteken 2654 a két szocializmust építő nép szocialista együtt­működésének testvériségévé alakult. Ezt fejezi ki az 1948-ban megkötött s az 1968-ban további 20 évre megújított barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Országaink erős láncszemei a Varsói Szerződésnek és a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának. Külpo­litikánk alapja: széttéphetetlen szövetség a Szovjetunióval. E politika célja mindenekelőtt a békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott harc. Okul­va a történelem keserű tapasztalataiból, álla­munk nemzeti igazságától, a szocializmus esz­mei alaptételeitől vezérelve, minden politikai és diplomáciai erőfeszítésünket a béke biztosítására fordítjuk. A szocialista országoknak e törekvésé­ből született az összeurópai, a nemzetközi biz­tonság ügyében összehívandó konferencia kez­t deményezése. Éppen Budapestről intéztük közös felhívásunkat az európ'ai államokhoz, hogy ve­lünk közösen kezdjenek hozzá ehhez a nehéz, de oly fontos feladathoz. Újabb és újabb erőfeszíté­seket teszünk, hogy meggyorsítsuk az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozását, hogy eltávolítsuk útjából az akadályokat. Nyilvánvaló, hogy a biztonság alapja min­den európai határ és minden európai állam elis­merése, az államok közti viszony normalizálása. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság ismerje el véglegesnek az Odera—Neisse-határt. Ugyancsak az európai bé­ke és biztonság megteremtésének követelménye a Német Szövetségi Köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság kapcsolatainak normali­zálása az egyenjogúság alapján, a nemzetközi jog elveinek megfelelően. A szocialista építésben, a béke és a népek biztonságának megszilárdítására való törekvés­ben eltelt negyedszázados közös harc, közös erő­feszítések és közös munka van mögöttünk. Ered­ményeinket dolgozó népeink áldozatosságának és odaadásának köszönhetjük, azoknak, akik mar­xista—leninista pártjaink vezetésével állhatato­san törekszenek nagy céljaik megvalósítására. Szívből gratulálunk elért eredményeikhez, amelyeket a gazdasági fejlődés imponáló muta­tói, az ipari termelés nyolcszoros, a nemzeti jö­vedelem közel négyszeres növekedése, a nemzeti kultúra felvirágzása tükröz. Á szocialista építés további sikereinek elő­feltétele országainkban a gazdasági integráció minőségi fejlesztése a KGST-n belül, táborunk egységének szorosabbá fonása a marxizmus— leninizmus alapján. Közös aggodalmat érzünk a világ békés jövőjéért, amelynek alapja a nem­zetközi kommunista mozgalom törhetetlen egy­sége. A magyar népnek, amellyel tartós alapokon nyugvó barátság köt össze bennünket, e nagy ünnep alkalmából legszívélyesebb jókívánsá­gainkat tolmácsoljuk. Kívánjuk, hogy érjenek el újabb eredményeket, sikeresen valósítsák meg nagyszabású terveiket, érjenek el további sike­reket az életben és a munkában — a szocializ­mus építésében. Éljen a testvéri magyar nép és élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom