Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-34
2653 Az Országgyűlés 34. ülése, Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke : Tisztelt Elnök Elvtárs! Elvtársnők és Elvtársak! Kedves Barátaink! Azért érkeztünk az Önök gyönyörű fővárosába, Budapestre, hogy Önökkel együtt ünnepeljük a Magyar Népköztársaság negyedszázados jubileumát, hogy közvetlenül adjuk át önöknek a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, a Lengyel Népköztársaság kormánya, az Egységfront és az egész lengyel nép szívélyes üdvözletét, legjobb kívánságait. (Taps.) Ünnepük hozzánk, lengyelekhez nagyon közel áll, hiszen népeink történelmében huszonöt évvel ezelőtt azonos eszmei tartalmú politikai és társadalmi fordulat ment végbe. A két országban új történelmi korszak kezdődött: Lengyelországban, amikor a hős szovjet hadsereg — oldalán, a lengyel népi hadsereggel — győzedelmes hadjárattal szétzúzta, kiűzte lengyel földről a népirtó hitlerista megszállókat; Magyarországon, amikor a szovjet hadsereg felszabadította a magyar népet a hitlerizmus és a fasiszta önkényuralom alól. olyan korszak, amelyben a dolgozó nép lerázta a kapitalizmus igáját, kezébe vette sorsának irányítását, a munkásosztály forradalmi pártjának vezetésével a szocialista építés útjára lépett. Az Önök köztársasága ugyanúgy született, mint a mi néphatalmunk, országaink dolgozó tömegeinek munkája, áldozata és vére árán, a rabság, az elnyomás és a kizsákmányolás ellen vívott harcban, a szabadságért, a szocializmusért, a békéért folytatott küzdelemben. Államrendünk kialakulásának azonos módja, céljaink azonos volta népeinket barátsággal, mára és holnapra szóló szövetséggel kötötte össze. Ez a barátság és szövetség egyúttal komoly hozzájárulás ! a szocialista közösség minden államának szolidaritásához. Magyarország és Lengyelország államisága- ' nak évszázadaiban népeink történelme nemegyszer összefonódott, számos politikai, gazdasági és kulturális szál fűzött össze bennünket. Amikor az ellenség túlereje megfosztotta népeinket a függetlenségtől, a lengyel és a magyar hazafiak, demokraták és forradalmárok nemegyszer harcoltak vállvetve a felszabadulásért. Az 1831. évi lengyel felkelés részvevői, Bem József és Henrik Dembinski tábornokok „a ti és a mi szabadságunkért" jelszó nevében siettek a magyar szabadságharc segítségére a „népek tavasza" éveiben, az 1848-as magyar szabadságharc idején. Ugyancsak e jelszó jegyében küzdöttek együtt lengyelek és magyarok a XIX. század számos forradalmi harcában. S amikor a nagy lenini Október megnyitotta a szocializmusért folyó közvetlen harc korszakát és Magyarország proletariátusa 1919-ben kikiáltotta saját Tanácsköztársaságát, a magyar proletárállam védői közül nem hiányoztak a lengyel forradalmárok sem. Együtt ömlött vérünk a fasiszta túlerő ellen harcoló Spanyolországban is. A magyar nép bujdosó katonáink segítségére sietett, amikor az 1939-es szeptemberi katasztrófa elüldözte őket hazájukból. Hagyományos barátságunk 25 évvel ezelőtt 2970. április 3-án, pénteken 2654 a két szocializmust építő nép szocialista együttműködésének testvériségévé alakult. Ezt fejezi ki az 1948-ban megkötött s az 1968-ban további 20 évre megújított barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Országaink erős láncszemei a Varsói Szerződésnek és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. Külpolitikánk alapja: széttéphetetlen szövetség a Szovjetunióval. E politika célja mindenekelőtt a békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott harc. Okulva a történelem keserű tapasztalataiból, államunk nemzeti igazságától, a szocializmus eszmei alaptételeitől vezérelve, minden politikai és diplomáciai erőfeszítésünket a béke biztosítására fordítjuk. A szocialista országoknak e törekvéséből született az összeurópai, a nemzetközi biztonság ügyében összehívandó konferencia kezt deményezése. Éppen Budapestről intéztük közös felhívásunkat az európ'ai államokhoz, hogy velünk közösen kezdjenek hozzá ehhez a nehéz, de oly fontos feladathoz. Újabb és újabb erőfeszítéseket teszünk, hogy meggyorsítsuk az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozását, hogy eltávolítsuk útjából az akadályokat. Nyilvánvaló, hogy a biztonság alapja minden európai határ és minden európai állam elismerése, az államok közti viszony normalizálása. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ismerje el véglegesnek az Odera—Neisse-határt. Ugyancsak az európai béke és biztonság megteremtésének követelménye a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatainak normalizálása az egyenjogúság alapján, a nemzetközi jog elveinek megfelelően. A szocialista építésben, a béke és a népek biztonságának megszilárdítására való törekvésben eltelt negyedszázados közös harc, közös erőfeszítések és közös munka van mögöttünk. Eredményeinket dolgozó népeink áldozatosságának és odaadásának köszönhetjük, azoknak, akik marxista—leninista pártjaink vezetésével állhatatosan törekszenek nagy céljaik megvalósítására. Szívből gratulálunk elért eredményeikhez, amelyeket a gazdasági fejlődés imponáló mutatói, az ipari termelés nyolcszoros, a nemzeti jövedelem közel négyszeres növekedése, a nemzeti kultúra felvirágzása tükröz. Á szocialista építés további sikereinek előfeltétele országainkban a gazdasági integráció minőségi fejlesztése a KGST-n belül, táborunk egységének szorosabbá fonása a marxizmus— leninizmus alapján. Közös aggodalmat érzünk a világ békés jövőjéért, amelynek alapja a nemzetközi kommunista mozgalom törhetetlen egysége. A magyar népnek, amellyel tartós alapokon nyugvó barátság köt össze bennünket, e nagy ünnep alkalmából legszívélyesebb jókívánságainkat tolmácsoljuk. Kívánjuk, hogy érjenek el újabb eredményeket, sikeresen valósítsák meg nagyszabású terveiket, érjenek el további sikereket az életben és a munkában — a szocializmus építésében. Éljen a testvéri magyar nép és élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt!
