Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-34

2ß

43 Az Országgyűlés 34. ülése, 1970. április 3-án, pénteken 2644 mácsolja Önöknek és a Magyar Népköztársaság minden polgárának nemzeti ünnepük — országuknak a fasiszta uralom alóli felszabadulása 25. évfordulója — alkalmából. (Taps.) Mély hálával tölt el bennünket, hogy részt vehetünk szomszédunk, barátunk és szövetségesünk, a magyar nép ünnepségein és szívből köszönjük a meleg fogadtatást és szívélyes vendéglátást. Negyedszázad választ el bennünket azoktól a »apóktól, amikor Magyarország népe előtt megnyíltak az új élet építésének ragyogó távlatai. És ma, amikor gondolatban végigtekintjük az azóta megtett utat, különösen szemléletessé válik a magyar földön végbement forradalmi változások jelentősége,' nagysága, mélysége. Kádár elvtárs mély benyomást keltő beszédében átfogó képet adott a magyar nép munkájáról és harcáról, az új társadalom építéséért folytatott önfeláldozó erőfeszítéseiről. A magyar gazdasági élet, az ipar és a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra impozáns fejlődésének és a nemzeti jövedelem szüntelen növekedésének alapja a szabad nép szocialista munkája, a Magyar Szpcialista Munkáspárt céltudatos, alkotó politikája, s a szocializmus nagyszerű eszméi, melyek meghódították a néptömegeket. A népi Magyarország erejének, dinamizmusának és haladásának ez a forrása. Magyarország, a magyar, munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, az egész dolgozó nép joggal büszke az elmúlt negyedszázadra, önök, kedves barátaim ezen idő alatt hatalmas történelmi átalakulást értek el. A mai Magyarország — legjobb fiai álmainak valóra válása. Az önfeláldozó magyar hazafiak számos nemzedéke küzdött a szabad, virágzó Magyarországért. Dózsa és Kossuth, Petőfi, Kun Béla és Szamuely Tibor neve, sok más dicső névvel együtt él a nép hálás emlékezetében. «^ A magyar munkásosztály soraiból a szocializmus ügyének, a dolgozók elnyomatás és kizsákmányolás alóli felszabadításának sok ezer bátor harcosa került ki, Ök sohasem választották el a hazájuk szabadságáért vívott harcukat a dolgozók felszabadításának közös, internacionalista ügyétől. A magyar internacionalisták, a forradalom igaz katonái harcoltak a párizsi kommün barikádjain, részt vettek Oroszországban a szovjet hatalomért vívott súlyos harcokban, küzdöttek a köztársasági Spanyolország frontjain. A magyar forradalmárok hazafisága, a nemzeti hagyományokhoz való hűsége mindig mély internacionalizmussal párosult. A magyar kommunisták örökölték és gyarapították a múlt forradalmárainak legjobb vonásait. Kedves Barátaink! E magas fórumon is szeretnénk méltóképpen kifejezni mély tiszteletünket a szocialista Magyarország dolgozói, s harci élcsapatuk, a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Központi Bizottsága iránt, amelynek élén népének dicső fia, a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége, a Szovjetunip hű barátja, Kádár János elvtárs áll. (Hosszas taps.) Elvtársak! Mi mindannyian saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy a szocializmus építése bonyolult folyamat, amely elszántságot, alkotó útkeresést, a kommunista párt szilárd elvi politikáját, az osztályellenség határozott leküzdésétköveteli meg. A magyar kommunisták a szocializmus igazi harcosainak bizonyultak, s nagyban hozzájárultak az új társadalom építésében szerzett közös tapasztalatok gyarapításához. Magyarország példája szemléletesen bizonyítja, hogy ha következetes, internacionalista politikát folytatnak, ha a kommunista párt szilárdan támaszkodik a marxista—leninista elméletre, ha állandóan erősíti kapcsolatait a munkásosztállyal és a parasztsággal, az imperializmus és a reakció minden szocialista rendszert gyengítő, bomlasztó kísérlete eleve kudarcra van ítélve. A magyar kommunisták, igazi forradalmárokhoz híven, állhatatosan és következetesen síkraszállnak a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért és egybeforrottságáért. Konkrét hozzájárulásuk ehhez az igen fontos ügyhöz nagy jelentőségű, s ezt általánosan elismerik. Természetszerűen következik ebből, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt nagy tekintélyt és elismerést vívott ki a világ kommunista és munkáspártjai között. Mi, szovjet emberek örülünk annak, hogy a szocialista Magyarországhoz és népéhez őszinte, testvéri kapcsolat fűz bennünket. Együttműködésünkben az internacializmus győzedelmes eszméit látjuk megtestesülni, melyeket Vlagyimir Iljics Lenin hagyott reánk örökül; a barátság és testvériség azon történelmi hagyományainak folytatását látjuk ebben, melyekért a rnagyar internacionalisták küzdöttek, melyekért halálba mentek az illegális magyar kommunisták és amelyekért a szovjet katonák harcoltak, akik felszabadították Európát a fasiszta iga alól. A mi barátságunk a forradalmárok, az azonos nézeteket valló emberek, az új társadalom építőinek barátsága. (Taps.) Minden alapunk megvan arra, hogy kijelentsük: a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért, az imperializmus ellen

t

folytatott harc minden döntő szakaszán egymás mellett állunk, közösen lépünk fel, érezzük egymás állandó elvtársi támogatását. A szovjet embereket nagy ?rnegelégedéssel tölti el erősödő, gazdasági együttműködésünk a Magyar Népköztársasággal. Két évtized alatt az országaink közötti áruforgalom harmincszorosára emelkedett. Mindkét ország számára gyümölcsözően fejlődik a szakosítás és a kooperáció, a . népgaz daság egy sor ágazatában. Szeretnénk azonban hangsúlyozni elvtársak, hogy az együttműködésben nemcsak az anyagi eredmények a fontosak. Jelentős és értékes az is, hogy a kapcsolatok alakulása során megerősödött, elmélyült a kölcsönös megértés, az igazi elvtársi, partneri viszony, és a kollektivizmus szelleme. A konkrét gazdasági feladatok megoldásában országaink nemcsak a kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszenek, hanem messzemenően figyelembe veszik egymás érdekeit is. Ez elvtársi gondoskodás annak érdekében, hogy ne csak a saját országuk, hanem a baráti szocialista államok is sikeresen fejlődjenek. Ez a szo-