Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-34

2645 Az Országgyűlés 34. ülése, 1970. április 3-án, pénteken 2646 cialista internacionalizmus legmagasabb rendű kifejeződése. Elvtársak! A Szovjetunió és Magyarország — a többi testvéri országgal együtt — erőfeszítéseiket a nemzetközi szocialista munkamegosztás és a szocialista integráció fejlesztésére irányítják. Ebben jelentős szerepet játszanak azok a határozatok, melyeket a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamai együttesen dolgoztak ki. Vitathatatlan azonban, hogy itt még nagy kihasználatlan tartalékok vannak. Ezeket a szocialista államok nemzeti és internacionalista érdekeinek szolgálatába lehet és kell állítani. A kétoldalú és sokoldalú gazdasági kapcsolatok elmélyítése és fejlesztése, s ennek alapján a szocializmus gazdasági ereje, növekedésének meggyorsítása hatalmas politikai jelentőségű feladat. Ennek megoldása új sikereket biztosít a kapitalista világgal folyó gazdasági versenyben minden szocialista országnak külön-külön és az egész közösség számára egyaránt. A szocialista államok nemzeti és internacionalista érdekei, a gazdasági és politikai érdekek szoros egységben fonódnak itt össze. Mi teljesen egyetértünk azzal a gondolattal, melyet Kádár elvtárs nemegyszer kifejtett, hogy a szocialista országok semmiféle nemzeti érdekét nem szabad a szocializmus nemzetközi érdekeinek rovására érvényesíteni. És fordítva : az egész szocialista világrendszernek az imperializmussal folytatott versenyében, az ellene vívott harcában elért minden sikere kétségtelenül megegyezik minden egyes szocialista ország alapvető érdekeivel. Meggyőződésünk, hogy így, s csak így vetődik fel a kérdés, akár a gazdaságról, akár a politikáról vagy az ideológiáról van szó. Elvtársak ! Negyedszázad választ el bennünket 1945 viharos és ragyogó tavaszától, amely a reménység és a szabadság tavasza volt. És a fasizmus elleni küzdelemben elesett hősök emlékéhez a legméltóbb az a céltudatos békepolitika, amelyet szilárdan és következetesen folytatnak a szocialista országok. Egy évvel ezelőtt éppen innen, Budapestről hangzott el a Varsói Szerződés országainak felhívása az összeurópai értekezlet összehívására, amely nagy lépést jelentene egy olyan fontos, sürgető probléma megoldása felé, mint az európai biztonság megteremtése. Célunk világos: létre akarjuk hozni a kollektív biztonság rendszerét Európában, hogy az európai földrészt a béke kontinensévé változtassuk. Látnunk kell, hogy bár mindinkább létrejönnek az európai politikai légkör kedvező megváltozásának előfeltételei, mégis az európai helyzet változatlanul feszült, bizonytalan. A fegyverkezési verseny nem szűnt.;meg. Nyugat-Európa területén nukleáris fegyverek arzenálját hozták létre, tovább folytatódnak a revansista fenyegetések. A helyzetet még bonyolultabbá teszi, hogy az amerikai imperializmus, mely mind erőteljesebb ütemben' hatol be az európai gazdasági élet kulcságazataiba, igyekszik meggátolni a haladó irányzatok növekedését Európában. Mindez feltétlenül komoly aggodalomra ad okot. Űgy véljük, hogy e kérdésben nekünk, kommunistáknak a kötelessége teljesen egybeesik minden haladó erő, minden becsületes, békeszerető európai ember feladatával. Ez megköveteli: mindent meg kell tennünk, hogy a reakció terveit meghiúsítsuk, az európai tartós béke útjából minden akadályt elhárítsunk. A valóban szilárd európai rendezésnek azonban elengedhetetlen feltétele a kontinensen a második világháború és az azt követő fejlődés eredményeképp kialakult államhatárok és egyéb realitások elismerése. Magától értetődik, hogy itt a Német Demokratikus Köztársaság állami szuverenitásának tiszteletben tartásáról is szó van. A szocialista országok kommunista pártjai és kormányai síkraszállnak a konfliktusokat és súrlódásokat előidéző összes veszélyforrások felszámolásáért, az európai béke, együttműködés és jószomszédság széles körű, pozitív programjának megvalósításáért. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az európai biztonság problémáját véglegesen rendezni — nehéz és hosszadalmas. Egyetlen tanácskozással nem oldunk meg mindent. De meg kell kezdeni. Meg kell találni a probléma megoldásának kölcsönösen elfogadható megközelítését, kiemelve azokat a vonatkozásokat, amelyekben a nézetek a legközelebb állnak egymáshoz. A problémának éppen ez a józan- és reális megközelítése, amely nem látványos politikai szenzációkra, hanem a béke megszilárdítása érdekében tett gyakorlati lépésekre épül, képezte a szocialista országok részéről az összeurópai értekezlet ' napirendjére előterjesztett javaslatok alapját. Nem lehet egyetérteni azokkal, akik az európai helyzet bonyolultságát az értekezlet meghiúsítására akarják felhasználni. Meggyőződésünk, hogy az érdekelt államok konstruktív hozzáállása esetén egy ilyen összeurópai találkozó nagy eredmény volna nemcsak Európa, hanem az egész világ számára is. Elvtársak ! Az antiimperialista világfront egyre erősödik. Az imperializmus és a reakció erőinek az emberi haladás megállítására irányuló kísérletei, a népek növekvő ellenállásába ütköznek. A szocialista országok pozíciója világos: hű barátai voltak és maradnak a szabadságukért és függetlenségükért harcolóknak. A hős vietnami népnek nyújtott'segítség, az arab népek támogatása az izraeli agresszió következményei felszámolásáért, a közel-keleti béke helyreállításáért vívott igazságos harcukban — mindez számunkra, kommunisták, a szocialista világ képviselői számára, forradalmi meggyőződésünk — a népek közötti béke és barátság nemes eszméje iránti mélységes odaadásunk természetes következménye. A lenini irányvonalat jelenti ez a külpolitikában, s mi szilárdan tartjuk magunkat ehhez. Az imperializmus nem tudja visszaszerezni elvesztett történelmi kezdeményező szerepét. Sohasem lesz képes visszafordítani a modern világ fejlődését. A kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletének ez a megállapítása mélységesen igaz és ezt bizonyítja a történelem is. Mi optimizmussal tekintünk a jövőbe és biztosak vagyunk abban, hogy a marxista—leninista pártok vezette szocialista országok népei