Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2619 Az Országgyűlés 33. ülése, fel más tárcák által gyártott termékeket és ne­künk nincs jogunk önhatalmúan megállapítani hosszabb szavatosságot, legfeljebb saját felelős­ségünkre, ha ezzel nem ért egyet az a tárca, vagy főhatóság, amelynek hatáskörébe az illető vál­lalat tartozik. Mi azonban arra törekszünk, hogy mivel az építmények tartóssága és igénybevétele szem­pontjából különbözők az igények, differenciál­tabban állapítsuk meg a szavatossági időt, füg­getlenül az egy vagy három év megváltoztatásá­tól. Itt arról van szó, tisztelt Országgyűlés, hogy jelenleg az építő- és szerelőipari szabályzat ki­dolgozása folyamatban van, részt vesznek benne az érdekelt minisztériumok és velük összhang­ban még ez év végéig ki kívánjuk adni a sza­bályzatot. Ez azt jelenti majd, hogy több mint 60 építőipari munkanem szavatosságát meg fog­juk állapítani, illetőleg szigorítani fogjuk a ki­vitelezési eljárást, ami hozzásegít majd bennün­ket a minőségi munka javulásához. A másik: a vállalatok elsőrendű érdeke, hogy ne csináljanak rossz munkát azért sem, mert a jelenlegi kapacitási viszonyok között nem szabad olyan munkát végezni, hogy később ismé­telten kelljen kapacitást, anyagot ráfordítani. Ezt a legszigorúbban igyekszünk megakadályoz­ni és nagy súlyt helyezünk arra, hogy a mun­ka minőségének javítása a vállalatok tevékeny­ségének központjában legyen. Ezt a vállalatok vezetőinek jutalmazásakor, premizálásakor fi­gyelembe vesszük. A legszigorúbban megkövetel­jük és a szabályzat módosításával kötelezővé tesszük az előírt anyagok használatát és alkal­mazását, a technológiai sorrend megtartását, és az átadási eljárás megszigorításával módot kí­vánunk adni az építtetőnek arra, hogy nem meg­felelő munka esetén ármérséklést alkalmazzon a kivitelezővel szemben. Ha olyan hiba fordul elő, amely a hanyag munka miatt keletkezett, attól sem rettenünk vissza, hogy bírósági eljárást tegyünk folyamat­ba. Éppen Molnár elvtárs választókerületében folyik jelenleg egy 16 tantermes iskola és egy ipari csarnok helytelen kivitelezése miatt bíró­sági eljárás. Arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy nagyon sokszor a jogi viták azért húzódnak el, mert az illetékes szervek nem jelentik be időben a szavatossági igényeket, s ebből sok huzavona, kellemetlenség származik. Rá szeretnék mutatni egy olyan kérdésre, amely véleményünk szerint rendezést igényel. Ez a lakásszövetkezetek garanciájának problémája. Tudniillik a lakásszövetkezet, illetve a lakást vá­sárló szövetkezeti tag nincs kapcsolatban a ki­vitelező vállalattal és körülményesen, a beruhá­zó útján tudja érvényesíteni garanciális igényét. Ez rendkívül elhúzza az ügyet, sok jogvitát ered­ményez és meg kell mondanom, sokszor a mi vállalataink is inkább kifizetik a büntetéseket, de nem csinálják meg ezeket a munkákat. Ezen feltétlenül változtatni kell. Arra is szeretném a figyelmet felhívni, ami nem eléggé köztudott, hogy a beruházókon kí­vül a lakásszövetkezet igazgatójának is joga van közvetlenül a kivitelező vállalathoz fordulnia a 1970. március 6-án, pénteken 2620 felmerült garanciális munkák elvégzése érdeké­ben. A lakásszövetkezetnek ezt a jogát a lakás­szövetkezeti jogszabályok módosítása során erő­teljesebben hangsúlyozzuk majd. Egyébként a most januárban kiadott jogsza­bályban, amely bizonyos mértékig módosította a végrehajtást, előírtuk, hogy a házak átadása-át­vétele előtt nyolc nappal köteles a vállalat érte­síteni a szövetkezetet, hogy a képviselője ve- >, gyen részt az átadáson. Sajnos, sok esetben elő­fordul, hogy csak utána alakul meg a szövetke­zet, és így az átadási eljáráson a szövetkezet nem tudja magát képviseltetni. s A legszigorúbban megköveteljük, hogy a tagok által tett észrevételeket a vállalat rögzít­se és gondoskodjék a hibák kijavításáról. Éppen Katona elvtárs felszólalása kapcsán azt is meg­említem, hogy sajnos a nagyszámú építőipari szervezet növekedésével együtt sok „zseniális" mérnök került felszínre, akik hatalmas összege­ket keresnek és főleg ebben jeleskednek, nem pedig abban, hogy az általuk vezetett építési . egység megfelelő minőségű munkát végezzen. Nemrég járt nálam egy mérnök, aki közöl­te, hogy egy Pest környéki ilyen szervezetnek a tagja, szeretne eljönni, mert fél, hogy az ott elkö- ^ vetett hibák miatt előbb-utóbb baj lesz, mert nem vették figyelembe az építési előírásokat. Hogy milyen kárt okoz a helytelen építési előírás, azzal kapcsolatban szeretnék utalni arra, hogy annak idején a bauxitcement használatát helytelenül engedélyező építési szabályozások miatt most igen jelentős kapacitást kell majd fordítanunk ezeknek a károknak a kiküszöbölé­sére. Előfordulhat, hogy a tsz-ben vagy más szer­vezetben levő házilagos brigádok egyikében ugyan növelik a tagság munkaegységét, de lehet, hogy a következő évben a hibák miatt csökken­tik. Ezért javaslom, fel kell világosítani a tagsá­got arról, hogy ilyen probléma is jelentkezhet, ilyen negatív jelenségek is mutatkozhatnak ezeknek a brigádoknak a munkájában. összegezve, tisztelt Országgyűlés, most nem javaslom, hogy módosítsuk a szavatossági határ­időt, azt változatlanul hagyjuk meg egy, illetve három évben, illetve a kivitelezési módszerek megszigorításával és minőségi munkára ösztönző intézkedésekkel hassunk oda, hogy a szavatossá­gi kötelezettség valóban arra ösztönözze a válla­latokat, hogy kifogástalan terméket adjanak át és utólag semmiféle vita ne keletkezzék köztük * és az építtetők között. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy az ezen a téren fennálló hiányosságokat kiküszöböljük. Egyszer valószí­nűleg lehetőség lesz arra, hogy továbbfejlesszük * a szavatossági határidőt, illetve tovább terjesz­szük ki, de ez — hangsúlyozom — rendkívül széles körű munkát és egyéb tárcák hozzájárulá­sát is igényli. Kérem Molnár József képviselő elvtársat és a tisztelt Országgyűlést, hogy az interpellációra adott válaszomat elfogadni szíveskedjék. ELNÖK: Kérdem Molnár József képviselő­társamat, egyetért-e a miniszter elvtárs válaszá­val?

Next

/
Oldalképek
Tartalom