Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2607 Az Országgyűlés 33. ülése, 1970. március 6-án, pénteken 2608 figyelemre és követésre ajánlani azt a példát, amit tegnap olvastam a Népszavában, hogy tudniillik a XIII. kerületben új labdázó tereket jelöltek ki. Sokkal több sportpályát az ifjúságnak, mint amennyi van! Tervezőink ugyanis csak a 2—3 éves gyerekekre gondolnak, akiknek talán az olcsóbb megoldások is elegendők, de nem gondolunk eleget a kamaszfiúk mozgási igényeinek levezetésére. Ha több focipálya lenne, talán még a magyar futball utánpótlása is biztosítható lenne. (Derültség és taps.) Végül harmadik nagyon fontos alappillérként a pszichés harmóniát jelöli ki az ezzel foglalkozó lélektani tudomány. Ebben számos olyan tényező játszik közre, amiről már szóltam, és amibe beletartozik a mindig fegyelmezett felnőtt-magatartás, a kiegyensúlyozottabb családi élet és esetleg kevesebb bűnügyi film közreadása, és még sok minden, amiről most ezúttal nem szólhatok. Szeretnék még tisztelettel javaslatként megemlíteni néhány gondolatot a szervezett ifjúságvédelemmel kapcsolatban. Meglátásom szerint szükséges lenne egy egységesebb ifjúságvédelmi szervezet kialakítása. Jelen pillanatban ugyanis a művelődésügyi, az egészségügyi, az igazgatási osztályoknál és a gyámügyek körében egyaránt foglalkoznak ifjúságvédelemmel. Ez a széttagoltság nem teszi eléggé hatékonnyá és nem teszi olyan átütő erejűvé ezt az intézkedési lehetőséget, mint amilyen kívánatos lenne. Ebben a pillanatban ugyanis a megyék jóindulatára és belátására bízatik, hogy melyik formát válasszák. El tudnám képzelni egy kormányszintű, az ifjúságra vonatkozó koordinációs szerv létesítését is. Még néhány gondolat ehhez a problematikához. Magam is nagy érdeklődéssel szoktam olvasni azokat a közleményeket, publikációkat, tanulmányokat, amelyek az ifjúságra vonatkoznak, akár pszichológiai szempontból, akár interjú formájában bármilyen kérdésben. Nagy tisztelője vagyok például annak, hogy az Ifjúsági Lapkiadó gondozásában jelennek meg az ilyen munkák. De el tudnám képzelni azt, hogy rendelkeznénk az Ifjúságot Kutató Tudományos Intézettel is, amely bizonyára elfogadható információs adatokat adna azoknak, akiket ez illet. Ezt tisztelettel javaslom megfontolásra. Végül még néhány gondolat a íelnőtt lakosságra vonatkozóan. Országgyűlésünk az elmúlt évek során új törvények megalkotásával elengedhetetlenül fontos tevékenységet fejtett ki. A következő években átfogó, időtálló és magas szintű jogszabályokkal lenne kívánatos felváltani azokat a jelenlegi rendelkezéseket, amelyek csak részben, vagy alacsonyabb szinten szabályoznak lényeges kérdéseket. Helyes lenne azonban előbb annak egyértelmű tisztázása, hogy mely viszonyokat milyen szintű jogszabállyal kell szabályozni. Ma ugyanis erre nincs semmiféle szilárd támpont. Elengedhetetlenül szükségesnek látom a vagyoni viszonyokat szabályozó legfontosabb jogszabálynak, a Polgári Törvénykönyvnek a módosítását. Ez a fontos jogszabály ugyanis, inkább a polgárokkal foglalkozik, és most már nem elégíti ki teljes mértékben a gazdasági szervezetek igényét. Teljesen időszerűnek és fontosnak látszik egy vállalati és szövetkezeti törvény megalkotása, A lakosságot sokat foglalkoztatja mostanában a városrendezés kapcsán a kisajátítás. Ezzel kapcsolatban megérett már az idő egy kisajátítási törvény megalkotására, amit tehát szintén tisztelettel javaslok, és végül — amiről ma már szintén szó esett itt —, szükséges volna egy új lakásrendelet megalkotása is. Nemcsak azért, mert a jelenlegi sok formalisztikus szemlélet forrása és sok sérelem alapját képezi, hanem mert egyes lakások bérének megállapítása jogosan támaszt kételyeket az állampolgárok igazságérzetében. Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy némely említett kérdés nem a jogalkalmazó szervek hatáskörébe tartozik. Ezeknek számbavételét még egyszer tisztelettel kérem és javaslom. A magam részéről nagy megbecsüléssel gondolok mindazokra, akik a jogalkalmazás és a bűnüldözés munkájában dolgos hétköznapjaink rendjén őrködnek. (Taps.) ELNÖK: Dr. Mátay Pál képviselőtársunké a szó. DR. MÁTAY PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Nem a szakmai elfogultság, hanem választóim véleménye mondatja el velem, hogy nagyon jelentős államjogi aktus mostani napirendünk tárgyalása. Választóim azért tartják nagy jelentőségűnek, mert bizonyságát látják benne annak, hogy a párt és az állam éberen ügyel nagy vívmányunk, a szocialista törvényesség, az 1957 óta tartó törvényes rend megtartására, a törvényesség megszilárdítására. Azt mondottam, hogy választóim nevében mondom. Mondottam azért, mert annak dacára, hogy foglalkozásomnál fogva választóimmal való konzultálás nélkül is tudnék e napirendhez hozzászólni, mégis nagyon érdekes volt számomra az, hogy a mai napirendre felkészülve a választók hat csoportjával beszélgettem esténként a múlt héten. Beszélgettem népfront-aktívákkal, köztük munkásokkal és asszonyokkal, beszélgettem egy, az igazságszolgáltatás kérdéseire nagyon érzékenyen reagáló társadalmi réteggel, a művészekkel, beszélgettem kisiparosokkal, ezenkívül a szakmához tartozó rétegekkel: bírákkal, ügyészekkel, ügyvédekkel és rendőrökkel. Választóim nagyon hasznos útmutatásokat, tanácsokat adtak, és nagyon megszívlelendő számunkra, hogy milyen érzékenyen és milyen nagy figyelemmel kísérik munkánkat. A nem szakmához tartozó választóim elsősorban arra hívták fel figyelmünket, hogy nincsenek megelégedve a bűnüldözésben az úgynevezett erőszakos bűncselekményeket elkövető tettesek felelősségre vonásával. Nincsenek megelégedve az emberölést, a garázdaságot, súlyos testi sértést elkövetők és a többszörösen visszaeső bűnösök felelősségre vonásával. Ezt azért érdemes választói véleményként is hangsúlyozni, mert visszaemlékezve a két évvel ezelőtti hasonló napirendre, képviselőtársaim lényegében ugyanezeket a kérdéseket hangsúlyozták a választók nevében, és ha ez újra ilyen súly-