Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2585 Az Országgyűlés 33. ülése, 1 970. március 6-án, pénteken 2586 tényezőket, az alanyi és a tárgyi körülménye­ket, a vádlott egyéniségét, a cselekmény súlyát. A Legfelsőbb Bírósáp jelentős erőfeszítése­iét tett és megfelelő iránymutatásokat adott, hogy ez a követelmény megfelelően érvényesül­jön az ország valamennyi büntetőbíróságának ítélkezésében. Ez többek között azt is jelenti, hogy a bűnelkövetést eredményező különböző okok felderítése mellett mindenkor vizsgálni kell az egyes bűncselekményeknek az adott időszak­ban való elterjedtségét, gyakoriságát, valamint végrehajtásuk . tipikus jelentkező módját, s mindezt elsősorban — a büntetés kiszabásában — megfelelően értékelni kell. Ezen a téren is előrehaladásról számolhatok bé. Erőfeszítéseinket azonban tovább kell fokoz­nunk, főleg a visszaesők elleni még szigorúbb fellépés terén. Ehhez, de az igazságos és a tár­sadalom védelmét szolgáló büntetés kiszabásá­hoz is nélkülözhetetlen az egyéni körülmények megfelelő figyelembevétele, a messzemenő dif­ferenciálás. Éppen ezért a bűnelkövető szemé­lyiségének alapos megismerése elengedhetetlenül szükséges. Ugyanakkor azonban a Legfelsőbb Bíróság arra is törekedett, hogy minél egyöntetűbb le­gyen országosan a büntetőítélkezés, ami egyben a szocialista törvényesség előfeltétele is. Az egészséges közfelfogás is joggal megkövetelheti, hogy azonos jellegű, hasonló anyagi és társadal­mi körülmények között véghez vitt bűncselek­mények elkövetőire kiszabott büntetések is ha­sonlók legyenek. Ezt a célt igyekezett a Legfel­sőbb Bíróság szem előtt tartani mind saját ítél­kezésében, mind pedig az alsó bíróságok irányí­tásában. Ennek egyik eszköze az volt, hogy mind az eltúlzott, kirívóan szigorú, mind a súlytalan, enyhe büntetést kiszabó ítéletek ellen törvényes­ségi óvást emeltem, és a Legfelsőbb Bíróság Büntetőtanácsa, illetőleg Elnökségi Tanácsa a törvénysértést orvosolva szabta ki a büntetési célokat helyesen szolgáló, minden szélsőségtől mentes büntetést. Ahhoz, hogy a Legfelsőbb Bíróság elvi irá­nyító funkcióját a büntetőítélkezés terén helye­sen gyakorolja, szükséges nemcsak a saját, ha­nem az alsóbíróságok ítélkezéseinek alapos elemzése is. Az elmúlt időszakban több ilyen elemzésre került sor, illetőleg több, az Igazság­ügyminisztérium által az alsó bíróságoknál le­folytatott vizsgálatba kapcsolódtunk be. Ezek fölfedték, hogy irányító tevékenységünket mi­lyen irányban kell tovább szélesítenünk. Már említettem, hogy az emberölések, ille­tőleg ezek kísérleteinek a száma nem csökkent, de különös figyelmet érdemel a végrehajtási mód nem ritkán embertelen, brutális, gátlásta­lan volta is. Ezért a Legfelsőbb Bíróság elsősor­ban ezen a téren végzett széles körű elemző vizs­gálatot annak ellenőrzése céljából, hogy az em­berélet fokozott büntetőjogi védelme érdekében korábban meghozott 4. számú irányelvünk a gyakorlatban megfelelően érvényesül-e. Beha­tóan elemeztük, hogy az országos büntetéskisza­bási gyakorlat megfelel-e a jogpolitikai elvek­nek, amelyek szerint fokozott büntetőjogi vé­delmet kell nyújtani a társadalomnak az élet és a testi épség elleni bűntettekkel szemben. Az elemző vizsgálat többek között azt is feltárta, hogy az emberölés kísérlete vonatkozásában for­dultak elő viszonylag nagyobb számmal enyhe büntetések. Az emberölés társadalmi veszélyes­sége olyan kiemelkedő fokú, hogy nem lehet túl­zott jelentőséget tulajdonítani a bűncselekmény elkövetésével egyáltalán nem vagy alig össze­függő alanyi körülményeknek. Az alacsony mű­veltségi szint, a primitív szellemi állapot a leg­súlyosabb bűntettnél általában nem értékelhető enyhítő körülményként. A munkavégzés során elért eredménynek sincs döntő jelentősége. A büntetlen előélet sem jöhet olyan mértékben fi­gyelembe, hogy egymagában az úgynevezett enyhítő szakasz alkalmazását indokolhatná. A Legfelsőbb Bíróság ilyen értelemben adott irány­mutatást az alsóbíróságoknak. E vizsgálat legjelentősebb eredménye egyéb­ként az volt, hogy az emberölési kísérletekkel szemben bíróságainknak, de magának a Legfel­sőbb Bíróságnak is a büntetés kiszabási gyakor­lata a korábbinál szigorúbbá vált. Hasonló elemző vizsgálatra került sor a nemi erkölcs elleni cselekmények tekintetében. Ennek nyomán az elmúlt év során -*- az elmúlt év végén — több kollégiumi állásfoglalást hoz­tunk, amelyek ugyancsak az ítélkezés egységé­nek és a hatékonyabb büntetéskiszabási gyakor­latnak biztosítását célozták. Jelenleg folyamat­ban van a Legfelsőbb Bíróságon az ítélkezés elemzése a testi épség elleni bűntettek tárgyá­ban és a közeljövőben kerül sor a társadalmi tu­lajdont károsító bűntettek ítélkezési gyakorlatá­nak elemzésére; Behatóan foglalkoztunk az állam elleni bűn­tettekkel kapcsolatos ítélkezéssel is. Ezek száma az elmúlt két év alatt is igen alacsony volt, mégis súlyos hiba lenne e bűntettek jelentőségét alá­becsülni. A politikai bűntettek megjelenési alak­jai különböző tényezőkkel függenek össze, így magával a nemzetközi helyzettel is. A fellazítási tevékenység mind gyakrabban közvetett mód­szerek alkalmazásával történik, és általában meggondolatlan, félrevezetett fiatalok körében, bár csak szórványosan, talál visszhangot. Pártunk Központi Bizottságának a belügyi szervek munkájával foglalkozó és azt értékelő határozata is félreérthetetlenül leszögezte, hogy hazánkban a közbiztonság szilárd, és ezen a teu­ren a bűnüldöző szervek általában eredményes munkát fejtenek ki. Ugyanakkor azonban még nem ritkán zavarják meg az állampolgárok bé­kés életét garázda, úgynevezett huligán elemek, akik hetvenkedésből közösségellenes magatar­tást tanúsítanak, botrányt, riadalmat keltenek. A Legfelsőbb Bíróság olyan iránymutatást adott, hogy az ilyen bűnelkövetőkkel szemben az eddi­ginél jóval fokozottabb szigort kell alkalmazni. Sok bűncselekménynél a bűnözést kiváltó tényező az alkohol. Nemcsak a garázdaságnál, hanem számos más bűntettnél is szerepel a mér­téktelen alkoholfogyasztás mint a bűncselekmé­nyek indító rugója. Az összes közvádas bűntet­tek több mint 30 százalékát követték el alkoho­los állapotban. Az emberölésnél, a testi sértés­nél és a nemi erőszaknál az arányszám megkö­zelíti az 50 százalékot, a garázdaságnál és a hi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom