Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2583 Az Országgyűlés 33. ülése, 1970. március 6-án, pénteken 2584 feladatunk a szocialista törvényesség szigorú megtartatása. A Legfelsőbb Bíróság pedig kiemelkedő helyet foglal el a bíróságok között: ugyancsak az Alkotmány értelmében elvi irányítást gyakorol az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése tekintetében. E megtisztelő, de egyben felelősségteljes feladatának teljesítése körében gondoskodnia kell arról, hogy a bíróságok maradéktalanul töltsék be az Alkotmányban meghatározott, előbb említett funkciójukat, működésükkel mozdítsák elő szocialista államunk céljainak megvalósítását. Jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a Legfelsőbb Bíróság a legutóbbi beszámoló óta eltelt idő alatt is nagy odaadással törekedett helytállni a maga posztján. Elvi irányító tevékenységének minden területén szem előtt tartotta pártunk IX. kongresszusának útmutatásait. Különösen annak az alapvető követelménynek igyekezett érvényt szerezni, hogy a bíróságok működése biztosítson szilárd jogvédelmet a társadalom valamennyi becsületes tagja számára, s nyomjon el a törvényes rend ellen irányuló minden törekvést. Elvi irányító munkánkban nagy súlyt helyeztünk a. szakmai és a jogpolitikai irányítás egységére, nemkülönben az elvi irányítás eszközeinek differenciált alkalmazására. A Legfelsőbb Bíróság által gyakorolt elvi irányítás egyrészt a konkrét ügyekben hozott határozatok, másrészt magasabb szinten irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások útján valósul meg. A bírósági gyakorlat a konkrét ügyekben hozott bírósági határozatokban ölt testet és ezekben mutatkozik meg a magasabb szintű elvi irányítás hatása is. A határozatok útján történő elvi irányítás hatókörét pedig nagymértékben kitágítja az egyedi ügyekben hozott határozatoknak a Bírósági Határozatok című folyóiratban való közzététele. A Legfelsőbb Bíróság az elmúlt két év alatt 2234 büntető és 2332 polgári ügyben, összesen 4566 konkrét ügyben hozott határozatot. Ezek közül az elvi irányítás hatékonyságának fokozása érdekében 708 határozatot tett közzé az említett folyóiratban. A magasabb szintű elvi irányítás igénybevételére — a gazdasági-társadalmi fejlődéshez és az ezzel szorosan összefüggő jogfejlődéshez igazodóan — mindig a szükséghez képest kerül sor. A Legfelsőbb Bíróság a korábbi években ilyen módon már számos jogterületen elősegítette az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítását. Több irányelv, elvi döntés és kollégiumi állásfoglalás jelzi a munka eredményességét. Az elmúlt időszak egyik fontos feladata volt az említett elvi iránymutatások gyakorlati megvalósulásán való őrködés, valamint a bírósági gyakorlatnak az elvi iránymutatások álapján történő továbbfejlesztése. Emellett a gyakorlat igényeihez képest új elvi állásfoglalásokra is sor került. Az elmúlt két év alatt 2 új elvi döntéssel és 37 új kollégiumi állásfoglalással adott a Legfelsőbb Bíróság elvi eligazítást a büntető és a polgári ítélkezés legkülönfélébb kérdéseiben. Fontos munkaterületünk az állampolgárok panaszaival való foglalkozás. Az elmúlt két év alatt csaknem tízezer polgári, és több mint háromezer büntető ügyben érkezett törvényességi óvás iránti kérelem (panasz), illetőleg kezdemé^nyezés a Legfelsőbb Bírósághoz. A panaszok, illetőleg kezdeményezések nyomán a polgári ügyszakban 12 százalékban, a büntető ügyekben pedig 16 százalékban emeltem törvényességi óvást. Egyébként az említett időszakban a Legfelsőbb Bíróság csaknem 700 olyan polgári ügyet bírált el, amelyben a legfőbb ügyész, és csaknem 1200 olyan ügyet, amelyben a Legfelsőbb Bíróság elnöke emelt törvényességi óvást. A büntető ügyszakban a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke által emelt törvényességi óvások száma csaknem azonos, 500500 körül mozog. Tisztelt Országgyűlés! A következőkben először a büntető, majd a polgári ítélkezés területén kifejtett tevékenységünkről számolok be. Szénási elvtárs már szólt arról, hogy hazánkban a bűnözés területén az országos statisztika kedvező képet mutat, mert számos bűncselekménynél csökkenés tapasztalható. Vannak azonban olyan kategóriák is, amelyeknél az utóbbi években általában nem, vagy alig csökkent a bűntettek száma. Ezek körébe tartoznak éppen a legsúlyosabbak, az emberölés és ennek kísérlete is. Nem csökkent a bűnözés a nemi erkölcs elleni bűntetteknél, valamint a garázdaság tekintetében sem. A Legfelsőbb Bíróság éppen ezért arra törekedett, hogy a maga eszközeivel elsősorban az e bűncselekmények elleni küzdelem eredményességét segítse elő. A jövőben is ez lesz egyik legfontosabb feladatunk. Kétségtelen, hogy a bűnözés elleni küzdelem sikerét egymagában a szigorú ítéletek nem biztosítják. Ehhez elsősorban a megelőzés és a társadalmi tudat átformálása szükséges : ez pedig az állami és társadalmi szervek közreműködését és tevékenységük összehangolását igényli. Természetesen.a bíróságoknak is szorosan együtt kell működniük a különböző társadalmi erőkkel és szervezetekkel. A bűnüldöző szervek munkája és a büntető bíróságok helyesen differenciált ítélkezése azonban jelentősen hozzá kell hogy járuljon a bűnözés csökkenéséhez. A Legfelsőbb Bíróság éppen ezért munkájában eddig is arra törekedett, hogy elősegítse a bűnözés csökkenését. Ezt a célt tartotta szem előtt mind a fellebbezések és a törvényességi óvások elbírálásánál, mind az elvi irányító munkájában. Ezzel kapcsolatban előre kell bocsátanom, hogy az alsóbíróságok ítélkezése — tapasztalatunk szerint — megfelel a törvényesség követelményeinek és azt a jogpolitikai elvek betartása jellemzi. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a legutóbbi beszámoló óta eltelt két év alatt sem kellett túl gyakran élnem a törvényességi óvás által számomra biztosított lehetőséggel. A szocialista büntető ítélkezés nem szorítkozhat a törvénynek az adott esetre való puszta alkalmazására, hanem lényeges része, hogy a konkrét ügyben is • felderítse és megfelelően értékelje a bűnözést kiváltó és elősegítő különböző