Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2579 Az Országgyűlés 33. ülése, 1970. március 6-án, pénteken 2580 illetékes országos hatáskörű szervek nem elég gyorsan reagálnak az iránymutatást igénylő jogszabály-értelmezési elvi kérdésekre. Gyakran csak a jogszabály hatályba lépése után 5—10 évvel adnak ki elvi állásfoglalást olyan vitás kérdésekre nézve, amelyek már röviddel a jogszabály hatályba lépése után felmerültek. Figyelmet érdemel a különféle szabálysértési hatóságok munkája. A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény azért is kiemelkedő jelentőségű, mert a helyszíni bírságolásokat is beleértve, évenként körülbelül egymillió esetben indul szabálysértési eljárás. Az eljárások tömeges jellege miatt sem közömbös, hogy a felelősségre vonások törvényesek-e és összhangban állnak-e a jogpolitikai elveinkkel. Ezért az ügyészi szervek rendszeresen figyelemmel kísérték a szabálysértési eljárások törvényességét. A törvény hatályba lépése óta másfél év telt el. Tapasztalataink szerint a törvény végrehajtása — a kezdeti nehézségek és torzulások fokozatos megszüntetésével — alapvetően helyes irányban halad. Közismert, hogy a törvény a tanácsi hatáskörbe tartozó szabálysértések túlnyomó részének elbírálását a községi tanácsok hatáskörébe utalta és lehetővé tette társadalmi erők bevonását az ügyek intézésébe. Tapasztalataink szerint ez fokozza az eljárások nevelő hatását. A kezdeti időszakban késedelmes ügyintézés volt tapasztalható. A jelentős javulás ellenére az eljárási határidőfegyelem még ma sem mindenütt kifogástalan. Bár a szabálysértési hatóságok és felügyeleti szerveik fokozott figyelmet fordítanak az eljárások megalapozottságára, az ügyészi szerveknek több ízben kellett fellépniük az eljárásjogi rendelkezések megsértése, a cselekmény bizonyításának elmulasztása stb. miatt. A szabálysértési hatóságok az erőszakos cselekmények miatt nem lépnek fel kellő eréllyel és határozottsággal. így például csupán figyelmeztetésben részesítették azt a személyt, aki az autóbuszon garázdálkodott, sértegette a kalauznőt, nyomkodta a különböző jelzőgombokat és az öt rendreutasító utast a padlóra lökte, ütlegelte. Előfordult, hogy szabálysértésként bírálták el a tartásdíjfizetés alóli kibúvók és a többszörösen visszaeső közveszélyes munkakerülők ügyeit. Hagyományos ügyészi feladat a vállalatok és dolgozók érdekei szempontából egyaránt jelentős munkaügyek törvényességének figyelemmel kísérése. A vizsgálatok és a panaszintézés során szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy a gazdasági mechanizmus reformjának célkitűzéseit támogató Munka Törvénykönyve rendelkezései helyesnek bizonyultak. A végrehajtás során azonban sok gondot okozott és okoz ma is, hogy a munkaerőmozgás a vártnál egyirányúbbá vált, mert csaknem kivétel nélkül a dolgozók mondanak fel. A vállalatok nagy része éppen a létszámproblémákra tekintettel az indokolt esetekben sem él a fegyelmezés eszközeivel, károkozás esetén pedig a jogszabályban megengedett mértéknél jóval alacsonyabban állapítja meg a kártérítés összegét. A munkaügyi viták intézésének színvonala általában kielégítő. A munkavédelem általános helyzetével, az üzemi balesetek számának alakulásával a lassú javulás ellenére sem lehetünk elégedettek. A halálos balesetek száma a népgazdaság egész területét figyelembe véve a két legutóbbi évben lényegében hasonló volt. Ugyancsak a népgazdaság egész területét tekintve az említett időszakokban a bejelentett összes üzemi balesetek száma némi csökkenést tükröz. A halálos és súlyos sérüléssel járó üzemi balesetek legtöbb esetben a munkavédelmi előírások megszegésével, továbbá a laza munkafegyelemmel és az ellenőrzés hiányával hozhatók összefüggésbe. Több üzemben, még a legelemibb balesetvédelmi szabályok megtartásáról sem gondoskodnak, így például az újonnan belépő dolgozókat nem részesítik balesetelhárítási oktatásban. Jellemző példaként hivatkozom egy, az 1969 első félévben folytatott általános felügyeleti ügyészi vizsgálatra, amely azt állapította meg, hogy az építőiparban 94 állami és tanácsi vállalat közül 45 — 87 ktsz közül 34, harminchárom tsz-vállalkozás közül pedig 18 tartotta be csupán az oktatási előírásokat. Többször előfordult, hogy dolgozók munkavégzés közben olyan munkahelyi megbetegedést szereztek, amely nem szerepel a foglalkozási betegségek jegyzékén. Volt olyan álláspont, amely szerint a munkáltató az ebből eredő kárt még akkor sem köteles megtéríteni, ha a vállalat felelőtlen, hanyag, vétkes magatartására vezethető vissza. Ezen igazságtalan jogértelmezéssel szemben felléptünk, a Legfelsőbb Bírósághoz fordultunk, amely álláspontunkat elfogadta és kimondotta, hogy a munkáltató vétkesség esetén az ilyen károkért is felel. A SZOT és a szakszervezeti munkavédelmi felügyelők törvényes jogaikkal és kötelezettségeikkel egyre következetesebben élve jelentős ellenőrző munkát végeztek. A vizsgálatok egy részét az ügyészségekkel közösen folytatták le és így biztosították a műszaki és törvényességi követelmények hatékonyabb érvényesülését. A termelőszövetkezeti törvény hatályba lépése után lefolytatott vizsgálataink megállapították, hogy az új alapszabályok időben elkészültek, túlnyomó többségük a törvényeknek megfelelt. Számos alapszabály tartalmazott azonban jogszabálysértő rendelkezéseket, amelyeket a hatósági jóváhagyáskor nem szűrtek ki minden esetben. Például különösen a tagok fizetett szabadsághoz, betegségi, szülési segélyhez való jogát korlátozták, vagy jogszabálysértő kizáró okokat állapítottak meg. Helyenként a férfiak és nők között a háztáji földre való jogosultság tekintetében indokolatlan különbséget tettek, vagy a nyugdíjas, öreg, rokkant vagy munkaképtelen tagok háztáji földjét korlátozták. A legutóbbi hónapokban a termelőszövetkezeti tagsági jogvitákban folytatott gyakorlat törvényességét vizsgáltuk meg. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdulásával a tagsági viszonnyal kapcsolatos vitás ügyek jellege-is megváltozott. Jelenleg a tagsági viták már a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodási forma elfogadása alapján, a szövetkezeti jogok és kötelezettségek körül koncentrálódnak. I A tsz-eken belül a jogvitákat érdemben