Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-33

2567 Az Országgyűlés 33. ülése, 1970. március 6-án, pénteken \ 2568 .(Eliiök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÖS — 10.00.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint következik a Népköztársa-. ság legfőbb ügyészének beszámolója. Mielőtt er­re rátérnénk, indítványozom az Országgyűlés­nek, hogy a beszámoló elhangzása után hallgas­suk meg a Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága • elnökének beszámolóját is, és a két beszámoló­ról az Országgyűlés együttes vitát folytasson. Elfogadja az Országgyűlés az indítványt? (Igen!) Az Országgyűlés az indítványt elfogad­ta, s ennek megfelelően következik dr. Szénási Gézának, a Népköztársaság legfőbb ügyészének . beszámolója. DR. SZÉNÁSI GÉZA: Tisztelt Országgyű­lés! Két esztendeje annak, hogy a törvényesség helyzetéről és az ügyészi szervezet tevékenységé­ről szóló jelentésemet előterjesztettem. Ma ismét számot adok arról, hogy az eltelt időszakban a Népköztársaságunk állami, társadalmi, gazdasági rendjét meghatározó törvényeink és egyéb jog­szabályaink rendelkezései miként érvényesültek. Engedjék meg azonban, hogy elöljáróban a kö­zelgő ünnepre tekintettel — eltérve a legfőbb ügyészi beszámolók eddigi rendjétől — foglal­kozzam ügyészi szervezetünk feladataival, meg­teremtésének körülményeivel és eddig végzett munkájának vázlatos ismertetésével., Tisztelt Országgyűlés! Az elkövetkezendő hetekben hazánk újabbkori történelme legki­emelkedőbb eseményének, felszabadulásunknak negyedszázados évfordulóját ünnepeljük. Az annyi szenvedést hozó második világháború ál­tal romba döntött országunkban népünk végre igazi lehetőséget kapott arra, hogy megszabadul­jon a népelnyomó rendszer minden maradvá­nyától, félre seperje utunkból a reakciós állam­gépezet romhalmazát. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialista fejlődés útjára lépve az ügyészség feladata is alapvetően más kell legyen, mint a burzsoá állam apparátusában volt. A tőkés rendben az ügyészség a burzsoá tár­sadalmat veszélyeztető cselekmények megtorlá­sának lényegileg csak vádhatósági funkcióit el­látó szerve. A szocializmust építő államban az ügyészség a nép hatalmát, a dolgozók jogait és a társadalom érdekeit védő törvényesség megtar­tásán őrködik, az állam egyéb szerveivel együtt­működve és az állampolgárokra támaszkodva. Az újtípusú ügyészség létrehozását minde­nekelőtt az tette lehetővé, hogy a felszabadító Szovjetunió Vörös Hadseregének győzelme nem­csak a nácizmus és a vele szövetséges magyar fasizmus katonai erejét, hanem a népellenes po­litikai hatalmat is szétzúzta. A felszabadulást követően megszervezett népügyészségek mű­ködése első lépés volt az új ügyészség létreho­zása felé vezető úton. Huszonöt év elteltével tisz­telettel adózunk tevékenységüknek, amely a re­akció mesterkedései ellenére eredményesen biz­tosította a háborús és népellenes bűnösöknek a dolgozó nép igazságérzete által megkövetelt .és nemzetközi egyezményekben előírt felelősségre­vonását. A munkásosztály és a vele szövetséges dol­gozó parasztság győzelme a régi rend fölött ha­marosan lehetővé tette, hogy a hazánk gazdasá­gi, társadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat ünnepélyesen deklaráljuk. Az Al­kotmány már 1949-ben előirányozta az újtípusú ügyészi szervezetet, alaptörvénybe iktatta fel­adatait és szervezeti alapelveit. A lenini tanítá­sok lényegéből következik, hogy a nép akaratát kifejező jogszabályok megvalósítása nélkül nincs és nem is lehet igazi demokrácia, és így a szocia­lista törvényesség maradéktalan érvényesítése szükségessé tette a tartalmában és formájában egyaránt újtípusú ügyészség létrehozását is. Ismeretes tény azonban, hogy a szocialista építésben oly súlyos károkat okozó szektás-dog­matikus vezetés éveiben mégsem került sor az Alkotmányban előirányzott ügyészi szervezet megteremtésére. Ennek oka nyilvánvaló. A tör­vénysértések tanulságai viszont elősegítették az ügyészségre vonatkozó alkotmányos rendelkezé­sek valóraváltását. így került sor 1953-ban az új ügyészségi intézmény megszervezésére. Az 1956-os ellenforradalomig eltelt időszak­ban a politikai vezetés közismert hibái hátrányo­san érintették az újonnan kialakult ügyészi szer­vezet tevékenységét is. Az első évek útkeresése nehezebbé vált, az egyes törvényességi felügye­leti ágakban elért eredmények hatékonyságát csökkentette a következetes elvi politika hiánya. Az ellenforradalom leverése után az ügyészség megerősödve állt talpra és küzdött a rend hely­reállításáért, az ellenforradalmárok felelősségre­vonásáért. A törvényesség megszilárdításáért ví­vott harc azonban nemcsak az újból felállított népbíróság előtt, hanem, az állami élet minden más területén is folyt. Az ügyészség általános felügyeleti és polgári jogi tevékenysége során eredményesen lépett fel többek között a válla­latok és a termelőszövetkezetek vagyonának széthurcolása ellen, a társadalmi tulajdonban okozott károk megtérítése érdekében. Hathatós segítséget nyújtottak az államigazgatási szervek­nek a rendszeres ügyészi vizsgálatok, amelyek elősegítették a törvényes gyakorlat kialakulását a nagy tömegben jelentkező államigazgatási ügyekben. Az új ügyészségi funkciók rendszerének ki­teljesedése a konszolidáció időszakában ment végbe. Működésük hatékonyabbá válására azért is nagy szükség volt, mert szocialista fejlődé­sünknek mindinkább jellemző vonásává vált a helyi szervek hatáskörének bővülése, a gazdasá­gi egységek önállósága. Ilyen helyzetben fokozó­dott a törvényesség egységének jelentősége. Az eddig tett legfőbb ügyészi jelentéseink sorra azt állapították meg, hogy hazánk állami, társadal­mi és gazdasági rendje szilárd, a törvények tisz­telete növekedett. Ez kifejezésre jut mind a tör­vényellenes magatartások csökkenő tendenciá­jában, mind a hatóságok, az állami szervek el­járásának törvényességében. A szocialista törvé­nyesség helyreállítása és megszilárdítása folya­matában döntő tényező volt a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes elvi politikája. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Rátérve az 1968 óta eltelt időszak elemzésére,

Next

/
Oldalképek
Tartalom