Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-33
2569 Az Országgyűlés 33. ülése, 11 beszámolómban elsőként a bűnözés és a bűnüldözés helyzetével foglalkozom. A bűnözés, mint a fejlett társadalmi viszonyok közepette is észlelhető negatív jelenség, magában foglalja mind az egyes bűncselekményeket, mind pedig elkövetőiket. Amikor tehát a bűnözés helyzetét értékeljük, meg kell ismerkednünk az ismertté vált bűntettekre és az elkövetőkre vonatkozó kriminálstatisztikai adatokkal. A bűnözés tendenciájának az a kedvező alakulása, amelyről 1968. évi beszámolómban említést tettem, továbbra is tapasztalható. Az ismertté vált bűncselekmények száma ugyanis 1965 óta folyamatosan csökken. Az elmúlt esztendőben az 1968. évhez képest az összes bűntettek száma 6,5 százalékkal volt kevesebb. Ennek megfelelően alakul az úgynevezett kriminalitási arányszám, vagyis a tízezer büntethető korban levő lakosra eső ismertté válL bűntettek száma. Míg ez 1965-ben 154 volt, addig 1968-ban 145, 1969-ben pedig 135,6. Az elkövetők száma a bűncselekmények csökkenésével szemben nem jelentős mérvű emelkedést mutat. Ennek főként az a magyarázata, hogy néhány esztendeje, különösen a fiatalkorúak bűnözésében, az úgynevezett csoportos bűnelkövetés, mint korábban kevéssé ismert sajátosság jelentkezett. Emellett a nem nagyszámú, de a társadalmi tulajdont súlyosan károsító bűntetteknél a bűnszövetségben való elkövetési mód az uralkodó. Ahhoz, hogy a bűnözés helyzetét helyesen ítéljük meg, természetesen nem elegendő a bűntettekre és az elkövetők számára vonatkozó adatok ismerete. Ehhez tisztában kell lennünk a bűnözés szerkezeti sajátosságaival is. Az ismertté vált bűntetteknek mintegy 70 százalékát 1969ben a vagyon elleni és a közlekedéssel kapcsolatos bűncselekmények tették ki. A vagyon elleni bűntettek kisebb jelentőségét bizonyítja az, hogy csaknem 60 százalékukban az okozott kár az 1000 forintot nem haladja meg. A bűnözés kedvező tendenciájának oka elsősorban a vagyon elleni bűntettek számának csökkenésében keresendő. Az ismertté vált vagyon elleni bűntettek 1965-től kezdve mind kevesebb számban fordultak elő. A csökkenés különösen az elmúlt esztendőben volt jelentős, 1968-hoz képest 14,5 százalékos. Megjegyzendő azonban, * hogy -az ilyen arányú kedvező változáshoz hozzájárult az is, hogy az időközben hatályba lépett szabálysértési kódex a bűntetti értékhatárt a korábbi 200 forintról 500 forintra emelte fel, így az ilyen bűncselekmények jelentős része 1969ben már csak szabálysértésnek minősült. A bűnözés alakulásánál utalok arra is, hogy egyes bűntettcsoportokban mind az abszolút, mind a viszonyszámokat tekintve emelkedés tapasztalható. Ezeknek értékelésével később foglalkozom majd. Valamennyi beszámolómban külön kitértem a fiatalkorúak bűnözésének helyzetére. Ennek rendszeres és fokozott figyelemmel kísérése nagy jelentőségű. Meggyőződésem ugyanis, hogy a mi társadalmi viszonyaink továbbfejlődése egyre szűkebb körre szorítja, majd végül megszünteti a bűnözéshez vezető okokat. Ezt a folyamatot csak meggyorsítja az, ha a felnövekvő nemze70. március 6-án, pénteken 2570 déket megóvjuk a kriminogen hatásoktól. Ezeknek megismerése pedig a fiatalkorúak bűncselekményeinek alapos elemzése alapján lehetséges. Ifjúságunk egy csekély töredéktől eltekintve becsületes, törvénytisztelő fiatalok serege, mint ahogy azt a Központi Bizottság 1970. február 18-i határozata is megállapítja. Ezt önmagában igazolja az a tény, hogy az ország 14—18 éves lakosságának mindössze 1,1 százalékát teszik ki a fiatalkorú bűnelkövetők. A bűncselekményeket elkövető fiatalkorúak most említett arányszáma 5—6 esztendeje lényeges változást nem mutatott. Az arány ilyen alakulása önmagában^ akkor sem nyugtalanító, ha egyébként a fiatalkorú bűnözés nem is mentes a társadalomra veszélyesség nagyobb fokát mutató néhány sajátosságtól. Ezek sorából mindenekelőtt azt kívánom megemlíteni, hogy egyes, főként erőszakos elkövetési móddal fémjelzett bűntetti kategóriákban a fiatalkorúak részvételi aránya meghaladja az összes elkövetőkhöz viszonyított arányukat. így az erőszakos szexuális bűntettek elkövetőinek 25,2 százaléka volt 1969-ben fiatalkorú. A garázdaságnál ez az arány 13,2 százalék. A társadalmi tulajdont károsító betöréses lopások 42 százalékát, a személyi tulajdont károsító betöréseknek pedig 33,6 százalékát követték el fiatalkorúak. Változatlanul tapasztalható sajátossága a fiatalkorúak bűnözésének a csoportos jelleg. A közvélemény a sajtóból jónéhány, főként fiatalkorúakból álló galeri durva bűncselekmény-sorozatáról értesült. A bűnüldöző szervek eddig is erélyesen léptek fel a bűnöző csoportok garázdálkodása ellen. Az a körülmény azonban, hogy ezek a galerik felszámolásukat követően újra szerveződnek, fokozottabb megelőző tevékenységre, adott esetekben még szigorúbb elbírálásra int bennünket. Legyen szabad felhívnom a figyelmet az utóbbi időben tapasztalható olyan új jelenségre, amely szoros kapcsolatban van a fiatalkorúak bűnözésével. Ismeretes, hogy különösen a főváros, de általában a városok jelentős vonzó hatást gyakorolnak a falusi fiatalokra. Ennek következményeként napról napra növekszik azoknak az ifjaknak a száma, akik Budapesten vagy az ország más nagyvárosaiban keresnek munkát és megélhetést maguknak. Minthogy a gondoskodás nem eléggé szervezett annak érdekében, hogy a városba költöző fiatalok számukra megfelelő munkát és elhelyezést kapjanak, egyre többen és jobban ki vannak téve az erkölcsi züllés veszélyének, amely egyenes úton vezet a bűnözéshez. Ismét mások nem a bűnelkövetőkhöz sodródnak, hanem azoknak lesznek áldozatai. Tisztelt Országgyűlési A bűnözés általános helyzetét jellemző vonások felvázolása után foglalkozom az egyes főbb bűntett-csoportok elemzésével ahhoz, hogy megközelítőleg teljes képet tárhassak önök elé. Amint azt már említettem, az összes bűntetteknek több mint 55 százalékát a vagyon elleni, tehát a társadalmi és a személyi tulajdont károsító bűncselekmények teszik ki. Szó esett arról is, hogy a vagyon elleni bűntettek tekintélyes többsége kisebb jelentőségű. Kedvezőtlen 113*
