Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-32

2547 Az Országgyűlés 32. ülése 1970. március 5-én, csütörtökön 2548 alacsony, a termelőszövetkezetek saját forrásait lekötik más fejlesztési célkitűzések. Tehát nem állnak rendelkezésre azok az anyagi eszközök, amelyekből erőgépeket és általában gépeket lehetne kielégítő mennyiségben vásárolni. A másik dolog, mely okként is szerepeltethető, melyről előttem szóló képviselőtársaim is szóltak: nem lehet gépet vásárolni, mert nincs. Tehát ha pénze volna a mezőgazdasági üzemnek, akkor sem juthatna hozzá. Szolnok megyében az AGROKER felmérése szerint a helyzet javítására 550—600 darab traktorigény jelentkezik, mely igényt a vállalat csak 60 százalékos mértékben tudja kielégíteni. Heves megyében 500 darab az éves erőgép-igény, amit az AGROKER 40 százalékban képes kiszolgálni. Ezek szerint a Csűrös képviselőtársam által említett megye még a legjobb helyzetben van, mert ott a 600 darab erőgép-igényből 427 darab kiszolgálásra kerül, ami 71 százaléknak felel meg. A helyzetet komplikálja, hogy nem egyszerűen erőgépekre, hanem erőgépekre és azok választékára van szükség. A választék\gényli, hogy olyan gépeket kapjon a mezőgazdaság, amelyek alkalmazása a termelékenység irányába hat, tehát nagyobb teljesítményű és gyors traktorok, nagyobb hasznos szélességű munkagépek kellenek. A géptípusok tekintetében nehéz tanácsot adni, de ha lesz gép és lesz választék, minden mezőgazdasági üzem kiválasztja önmaga számára, hogy melyik típusnak legjobb a hatásfoka és a termelékenysége a saját üzemi körülményei között. Komoly problémáink vannak a szállítási kapacitás bővítésében és pótlásában, hasonló okokból, mint az erőgépeknél, és elnézést kérek a kifejezésért, eszi, nem eszi, nem kap mást alapon juthatnak a termelőszövetkezetek pótkocsikhoz: három és fél tonnás pótkocsikat lehet kapni, öttonnás pótkocsik csak a második félévben lesznek. A tisztelt elvtársak tudják, hogy ez mit jelent: vétel esetén gazdaságtalan kihasználást, vagy szállítási kapacitási hiányt. Sürgetően és türelmetlenül hangoztatom, hogy a magyar mezőgép-gyártásnak viszonylag rövid időn belül az erősen kötött területek talajmunkáinak elvégzésére ekecsaládokat kell konstruálnia és gyártania, mert maholnap e területek alapvető, talajmunkáit sem tudjuk elvégezni. A magam részéről aggasztónak ítélem a mezőgazdasági járművek gumiellátásának helyzetét és távlatait. Ez egy olyan kérdés, amely szinte megbéníthatja a mezőgazdasági gépesítést. Tájékozódásom szerint a Mezőgazdasági Alkatrészellátó Vállalat a gumiipartól kellő mennyiségű gumiabroncsot igényelt, de a gumiipar annak- csak egy töredékét igazolta vissza: félő, hogy ilyen esetekben a népgazdasági érdekekkel szemben iparági érdekek ütköznek. Tisztelt Országgyűlés! Még lehetne a mezőgazdasági gépesítés területéről aggasztó dolgokról szólni: többek között a javítási és üzemeltetési költségek magas vbltáról, az alkatrészellátás gondjairól, mint ahogy erről képviselőtársaim is szóltak. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemek legalább jelenlegi gépesítési szintjüket elfogadható minőségű és teljesítményű gépekkel tartani tudják, sürgősen központi intézkedésre van szükség, de ezen túl kell, hogy legyen a mezőgazdaság gépesítésére vonatkozó átfogó és megvalósuló koncepció. Én is tisztelettel kérem a kormányt: a mezőgazdaság gépesítése problémáinak komplexumát vizsgáltassa meg és a szükségesnek ítélt intézkedéseket foganatosítsa. Röviden kívánok szólni a mezőgazdasági jellegű beruházások megvalósulásának néhány időszerű kérdéséről. A mezőgazdasági építés-technológia világszerte forradalmi változáson megy át. A változó piaci igénynek termelő mezőgazdasági üzem univerzális, több hasznosítású épületszerkezeteket igényel. A jövő építési módszerének lényege az ipari előregyártás és az állatférőhelyek gyors helyszíni szerelése volna. Ebben a vonatkozásban éppen a lényeg kérdésében vagyunk lemaradva. Még napjainkban is a szakosított telepek építése túlságosan lassú, kéthárom évet" igénybevevő folyamat. Az építkezések régi, manufakturális módon folynak, mely körülmény drágítja a beruházásokat, a beruházott eszközök késlekedve lépnek a termelésbe és kinyúlik a megtérülési idejük. Ez minden vonatkozásban kárt okoz a termelőüzemnek, a mezőgazdaságnak, mint ágazatnak és a népgazdaságnak, amely előbb juthatna termelt új értékekhez. Véleményem szerint — bár tudomásom van arról, hogy ezzel a témával a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa részéről foglalkoznak — időszerű volna a mezőgazdaság részére a saját építőipari bázist megteremteni. Ennek szükségességét több körülmény sürgeti. Az állami építőipar monopolisztikus helyzetben van a mezőgazdasági üzemekkel szemben. Az állami építőipar a mezőgazdasági beruházások kivitelezésére nem rendelkezik a szükséges kapacitással. A mezőgazdasági beruházók az építőanyagok beszerzéseinél függő helyzetbe kerülnek az állami építőiparral szemben, mert betonacélt és cementet beszerezni a jelenlegi anyagelosztás szervezetében csak az építőiparon keresztül lehet. Nincs érdekeltség a beruházások költségszintjének csökkentésére. A kialakult helyzet veti fel a mezőgazdaság saját építőipari apparátusának létrehozási szükségességét, ezzel mintegy konkurrenciát teremtve az állami építőiparral szemben. A termelőszövetkezetek közös építő vállalata felépülhetne a meglevő gépjavító állomásokra, a jelenleg meglevő töválokra és a jelenleg is működő termelőszövetkezeti építő csoportokra. Az új mezőgazdasági építő vállalatok termelőszövetkezeti szövetségi szinten alakulhatnának meg és feladatuk lehetne a termelőszövetkezetek építő- és szakipari beruházásainak lebonyolítása, ezen belül a tervezés, kivitelezés és művezetés, épületszerkezetek gyártása^ az igényeknek megfelelő állattartási technológiák előregyártása és szerelése, meglevő épületek belső technológiáinak tervezése és kivitelezése. A mezőgazdaságnak az építés-beruházás területén arra van szüksége, hogy a beruházások gyorsan és olcsón valósuljanak meg, hogy a fejlődő igénynek hosszú időn keresztül megfelelő épületeket létesítsünk, hogy a belső technoló-